Együnk kengurut

http://index.hu/tech/tudomany/kefin071207/

Összefoglaló

Eddigi írásaimban is sokszor szó esett róla, hogy gyakran keveredek mások szerint akár még veszélyes szituációba is. Részletesen ugyan nem írtam le a legtöbb esetet, de most felsorolásképpen megpróbálom összefoglalni az érdekesebb szituációkat.
Ezzel a kis összefoglalóval szeretnék emléket állítani és megköszönni az eddigi intenzív és kitartó munkáját az őrangyalomnak.

Kiskoromban3 kerekű bicajjal átestem a küszöbön, és mivel akkor még volt szemüvegem, az széttört rajtam, de a szememnek semmi baja nem lett.
Ugyancsak bicajjal felhajtottam egy hatalmas sóderkupac tetejére, majd onnan szépen le is zuhantam, de csak pár horzsolás történt
Nagyszüleimnél mászkáltam egy szénacsűrben 5-6 évesen, ahonnan kb 3 méter magasról lezuhantam, és a fejem beszorult a deszkafal és egy szekér kereke közé, de itt sem lett bajom
Cseresznyefán mászkálva megcsúszott a lábam és elkezdtem zuhanni, de kb 2 méterrel lejjebb lévő vastag ágra estem hanyatt fekve, és onnan nem zuhantam tovább
Szomszéd cigánygyereket (akivel amúgy nem voltunk rosszban) meri, vagy nem meri játékból alaposan bokánrugtam, aminek hatására a család vasvillával közelített felém, de apuék megvédtek
Egyszer egy lovat vittünk nagypapámmal kovácshoz, és én vezettem a kb 1 éves csikót, aki egy figyelmetlen pillanatban úgy hasba rúgott, hogy 3 métert repültem hátrafele, pár nap hasfájással ezt is megúsztam
ismerősöknél vendégségben az ottani kiskutyával játszottam, aminek hatására az anyja jól a fenekembe harapott, ez annyira nem is fájt, nem úgy mint az ez után kapott tetanusz injekció
Egyszer egy haverral versenyeztünk bicajon, és egy kereszteződésben egy néni elénk tipegett, és mivel megsajnáltam elrántottam a kormányt, az egyetlen lehetséges irányba, neki a haveromnak, mindkettőnk végtagjait lehámoztuk picit a földön.
Egyszer bemásztunk egy elhagyott szálloda kertjébe ahol a medence sarkánál versenyeztünk ki tud nagyobb szélességet átugrani, a vége ott lett mikor már nem értem el a túlpartot, és a sípcsontom a medence peremén landolt, egy jó nagy vérző sebbel megúsztam ezt is.
Egyszer télen a Balaton jegén bicajoztam, mert az jó, e szerencsére a parthoz közel, mivel a jég be is szakadt alattam, így térdig álltam a jeges vízben. Vizes lábbal szépen hazatekertem és még csak meg sem fáztam
A bicajozásban a hegyekről leszáguldozás az egyik legjobb móka. Egy ilyen alkalommal földút végén volt egy mélyebb víz által kimosott barázda. Én ezt olyan kb 50 Km/h val meg is közelítettem, majd nem is tudtam kikerülni. A kerék szépen be is szorult és azon nyomban meg is állt a bicaj, nem úgy mint én, felvettem a superman pózt és jópár méterre előre szépen belerepültem egy bokorba. Nekem szinte semmi bajom nem lett, de a bicaj kereke szabályos u alakban elhajlott.
Fiatal koromban jártam karatézni is, ahol egy rosszul sikerült esésnél pontosan 2 ujjamon landoltam. Valamilyen mázli folytán az ujjaim nem törtek el, de jó ideig dupla vastagságúak voltak.
A Balaton partján állványokon tárolják a vizibicikliket, és mikor nem figyelnek oda akkor fel lehet mászni rájuk és csúszdázni. Pusztán annyi a gond, hogy ezek jó 1 méter magasan vannak és a víz alatta meg kb 30-40 cm, így óvatosan kell landolni. Valaki azt állította fejjel előre nem mernék lecsúszni, hát én rácáfoltam. Mások így szokták kitörni a nyakuk és meghalni, zuhanás közben ez nekem is beugrott, és sikerült valahogy úgy helyezkedni, hogy csak picit vertem be a fejem.
Egyszer egy haverral bicajozva egy földúton száguldottunk, és én az út helyett a fejem felett repülő siklórepülőket bámultam. Biztos ami biztos alapon egyszer előre pillantottam, és azt láttam, hogy a haver előttem pár méterre megált. Gondoltam talán nem kellene keresztül hajtani rajta, így berántottam az első féket. Ahogy várni lehetett a kormány felett át is szaltóztam és a haver lába előtt, egy fejemnyi méretű sziklán landoltam hanyatt fekve. Magam sem értem, hogy történt, de picit sem fájt, lapockámon ugyan lett egy horzsolás, viszont a szikla 3 darabra tört. Biztos a szikla is repedt volt már, de azért lehetett erő a zuhanásban is, na de az őrangyal…
Másik jó játék, ha az ember mindig csak az utolsó pillanatban fékez, egyszer egy ilyen akciót pont úgy terveztem, hogy majd meg álok a zebra előtt a piros lámpánál várakozó emberek mögött. Ez csak a terv volt, mert ahogy a féket berántottam a bovden úgy döntött, hogy ő elszakad. Meg is lett az eredménye, 0 lassulás, 2 szerencsétlen járókellőnek hátulról alaposan nekimentem, én ott a járdán terültem ki, ők szegények az útra zuhantak. Szerencsére nem jött autó, így ők túl élték én meg nem győztem bocsánatot kérni.
Egyszer nagyszüleimmel lovas kocsival hazafele tartottunk. Szembe jött egy autó, ami megcsúszott és belecsapódott szegény lovunkba, aki felfogta az ütést, de sajnos meghalt. Az autó a tetején bicajokat szállított, amik az ütközés hatására kb fél méterrel a fejünk felett repültek el.
Egy másik családi összejövetel után jöttünk hazafele, ismerősökkel együtt, az ő autójuk lerobbant, és amíg az út szélén álltunk, egy szembejövő száguldozó tőlem pár méterre süvített el, és kicsit odébb csapódott az árokba.
Egy előző munkahelyen utaztunk egy vidéki telephelyre, és ugyancsak egy eszement száguldott velünk szembe, kollegám még épp félre bírta kapni a kormányt, így az illető a mögöttünk jövő kamionba fúródott
Egy másik alkalommal sétáltunk egy épülő alállomáson(akik nem tudják mi az azok kedvéért nagyon leegyszerűsítve, ilyen helyeken futnak össze az elektromos távvezetékek).Ezek a helyek tele vannak mély kábelalagutakkal és aknákkal, amiket nem mindig fedik le az építkezés alatt.Én persze a magasban futó vezetékeket bámultam így bele is sétáltam egy ilyen gödörbe, de zuhanás közben a lyuk peremén megkapaszkodtam, így nem lett semmi bajom.
Egy másik alkalommal egy elektromos szekrényt szereltünk, ahol úgy vizsgáltuk, hogy a megfelelő helyeken van e feszültség, hogy egy lámpát raktunk az adott helyekre, egy ilyen helyen sikerült zárlatot találni, aminek a következtében a lámpa foglalata a kezemben szikrázás közepette elfüstölt.Kissebb kormon, és pici égésen kívül itt sem lett bajom.
Kiskoromban apu magával vitt villanyszerelni. Egyszer egy épp épülő házban voltunk ahol untam magam és szaladgáltam. Az ilyen helyeken az ajtófélfákba raknak fejmagasságban keresztbe egy rudat, hogy a száradó beton nem nyomja el az ajtót. Szaladgálás közben sikerült egy ilyennek nekirohanni és pont a fogamnál fogva elakadni benne és dobni egy hátraszaltót. A fogam ugyan nem tört ki de a fogínyemből ömlött a vér egy darabig.
Egy másik alkalommal már nem is tudom miért, de egy vasrudat meggörbítettem és a földhöz vágtam, az alakja miatt pont úgy pattant, hogy egyenesen a számnak repült. Szerencsére csukva volt a szám, így nem állt a torkomba, csak a fogzománcom repedt meg picit.
Egy alkalommal bicajjal mentem egy helyre, ahol sikerült berúgni. Járni ugyan már csak érdekesen tudtam, de azért a bicajra csak felültem. Ez a feladat akkor nem tartalmazott elég kihívást, ezért mondtam a többieknek hogy én a bicajjal simán le tudok menni az alúljáróba.Mielött még bárki meggyőzhetett volna, hogy ezt talán mégsem kellene, neki is iramodtam.Az aluljáróba lejutottam, félútig a bicajon, félúttól meg mellette bukfencezve.A nadrágom ugyan elszakadt, de nekem megint semmi bajom nem lett.
Egy másik berúgás bicajozás párosítás annyira jól sikerült, hogy szinte semmire nem emlékszem belőle, de az tény hogy Óbudáról eljutottam a 9 kerbe bicajjal egyben. Másnap láttam a bicaj kormányán hogy eléggé legyalulta valami, és rémlett is hogy volt amikor fáradtnak érezve magam, megállás nélkül támaszkodtam neki a falnak.De végülis rajtam semmi sérülés nem volt, és senki nem ütött el.
Osztálykiránduláson történt hogy egy csigás íjat megfeszítve beledugtam a fejem, majd az kicsúszva a kezemből jó nagy sebet ejtett a fejemen, amit a szintén jó hangulatban lévő osztályfőnököm arcszesszel fertőtlenített, illetve az arcszesz egy részével mert a többit a szemembe lötykölte.De azt megúsztam hogy a célzóvas a fejembe álljon, az a szemem előtt pár centivel süvített el.
Ugyancsak osztálykiránduláson medencébe ugorva a túl kis víz miatt az orrommal sikerült felszántani a medence alját.
Gólyabálon meztelen éjszakai fürdőzésnél mások szépen bemásztak a tóba, én ugortam, sajnos nem volt túl mély így a sziklák szépen felhasogatták a talpam, de az italozásoknak köszönhetően csak otthon fájt a lábam.
Egy másik alkoholizálás során az albérlet 1. emeleti erkélyéről sikerült kizuhanni, a földszintre, úgy hogy hajam szála sem görbült.


És akkor még az a sok eset ami most épp nem jutott eszembe , vagy nem annyira érdekes az itt sincs.

Erdélyi kaland

Hosszú idő után sikerült újra eljutnom Erdélybe.
Még mindig nagyon szép hely és nagyon sok régi emléket felidézett bennem, szoval jól éreztem magam nagyon.
A sok jó közül az egyik az volt, hogy majdnem végig legalább 10 cm hó volt, ami még szebbé tette a tájat, és ez még a fázós természetemet is le tudta győzni.
Ez már csak azért is volt szuper élmény, mert sajnos itt Pesten sosincs hó:(, ebböl a szempontból ez egy szutyok hely.
A másik szuper dolog az volt, hogy rengeteg erdélyi kaját ettem, amit itt nem tudtam volna megtenni.
Egyik nap apu odaadta az autót hogy bemenjek az unokatesómhoz Marosvásárhelyre.
Itt kell megjegyeznem, hogy ez egy hihetetlen szép város, ugyan még sok fejlődni valója van, de bizonyos részeiben felveszi a versenyt akár még Budapestel is.
Szoval bementem a városba, és unokatesómmal kitaláltuk, hogy ha már úgyis ott van az autó, akkor kihasználjuk és elmegyünk egyet mászkálni.
Mikor már eleget jöttünk mentünk, és a csajok stírölését is meguntuk(Marosvásárhelyen rengeteg jó nő van) kitaláltuk hogy enni kellene valami finomat.
Első ötlet az volt hogy elmegyünk miccset enni,de nem tudtuk hova menjünk.
Ahogy a helyekröl dumáltunk szóbakerült, hogy nyílt egy középkori étterem ahol elég nagy adag finom kajákat adnak, és kézzel kell enni:)
Ugyan itt nem hagyományos erdélyi kajákat adnak, de nagyon finoman készítik az ételeket.
Az étlapot tanulmányozva sokat tanakodtunk hogy mit válasszunk, az ételek mellé oda volt írva hogy mit tartalmaznak és mekkora a tömegük. Végül egy kétszemélyes tálat választottunk amin mindenféle sült husok és többféle köret is volt.Ez mellett azt írta 2,6 kg és ebből 1,1 kg hús.
Nagyképüen még filóztunk is rajta hogy ez kettőnknek nem lesz elég, kellene még mellé valamit rendelni, végül úgy döntöttünk hogy talán még is elég lesz ez nekünk.
Nagy szerencse hogy így döntöttünk, mert mikor kihozták csak ledöbbenve néztünk.Hatalmas adag volt.
Egy kb 1 méter hosszú tálca volt telerakva elég nagy magasságig mindenféle husokkal és zöldségekkel. Végül nekigyürkőztünk leküzdeni ezt a hatalmas étel kihívást.
Eleinte csak poénkodtunk, de egy idő után érezni kezdtük a vesztünket, hogy talán mégiscsak kevesek vagyunk mi ehhez.
Kb 1 óra megfeszített küzdelem után, már nem sok minden volt a tálcán, de izzadó homlokkal kénytelenek voltunk elismerni, hogy bizony megteltünk.
Kértük a számlát és távoztunk.

Nem,nem itt van vége a történetnek, a java csak most jön...

Odamentünk az autóhoz, megnyomom az ajtónyitó gombot, és semmi...megnyomom újra, de meg se rezzen.
Na mondom fasza,lehet lemerült az elem a kulcsban.
Szerencsére rendes zár is van az ajtón de csak a sofőr oldalán, más lehetőség nem lévén, ezt kinyitottam, így már a kocsiba bejutottam, de unokatesóm még kint fagyoskodott. Nyitnám belülröl az ajtót de semmi, itt már gyanus lehetett volna,hogy összetettebb problémárol lehet szó, de ezt még a központi zár hibályára fogtam.Én kocsibol ki, unokatesóm be, átmászott a helyére, én visszaültem, és gondoltam, akkor most már indulhatunk.
Be is raktam a kulcsot a helyére és indítottam. Illetve indítottam volna, de még egy halvány zörely sem volt.
Na mondom frankó, a kocsi nem indúl ha nem nyitom ki a központi zárat.
Más lehetőség nem lévén telefonos segítségre szorúltunk.Felhívtam aput, akinek a problémát vázolva hamar eljutottunk a helyzet gyökerére mutató kérdéshez. Apu rákérdezet, hogy a világítást nem felejtettem e bekapcsolva. Rövidúton kiderült hogy de persze hogy igen.
Ebből következik hogy az akkumlátor 100% osan lemerült. Annyi erő nem volt benne hogy az ajtót kinyissa, nem hogy még a motort meg tudja forgatni az indításhoz.
Szép kis helyzetbe kerültünk, első ötletként az merült fel, egy betolási kísérletet megér a dolog.
de ez sem olyan egyszerű ám hogy foglyúk és toljuk az autót.
Első probléma hogy a főút mellett áltunk meg, ahhol nem egy életbiztosítás autót tologatni.
Szükségünk volt tehát egy mellékutcára.Elöttünk egy darab sem volt, de kissé visszább nem is messze volt egy célnak megfelelő kis utcácska.
Ehhez már csak meg kellett fordítani az autót.
Hát aki már próbálta szervós autónak a kormányát járó motor nélkül eltekerni annak nem kell ecseteljem a szitut, többieknek csak annyit hogy baszott nehéz.
Végülis 10 perc ügyeskedés után azért csak eljutottunk az ominózus mellékutcába, ahol már kedvünkre tologathattuk volna az autót. Meg is próbáltuk többször egymásután , de igazábol az autó meg se nyekkent. Apu újra telefonált hogy ne tologassuk sokat, mert az nem tesz jót az elektronikának ha így kinozzuk.
Más megoldás kellett. Itt merült fel a bebikázás lehetősége, ami arrol szól hogy egy másik autó akkumlátorát egy kábellel össze kell kötni a mi autónk aksijával, és így eggyüttes erővel elindúl az autó.
Ehhez pusztán az összekötő kábel és a mégy egy autó hiányzott. Újjabb telefonos segítségkérés, ezúttal unokatesóm apjának, hogy jöjjön értünk és mentsen meg minket a fagyhaláltól.
Mert ugye ha az autó nem működik, se fűtés, se rádió se semmi.
Keresztapám mondta is hogy jön, de kábelt kell szereznie, mert neki sincs.
Nem volt mit tenni, beültünk a hideg autóba, és megpróbáltuk belehelni, amig jön a felmentő sereg.
Röpke 3/4 óra után meg is láttuk keresztapám autóját közeledni az úton.Szemünkben felcsillant a remény.Az autóbol nem száltunk ki, mert az egész utcában parkolt kb 3 autó, abbol egy sem volt fehér,csak a mienk, és nem is takart el minket semmi.
Ahogy közeledett keresztapám láttuk, hogy piszkosul figyel a kormány mögűl, majd ahogy jött azzal a lendülettel el is ment mellettünk.
Na erre a fejleményre aztán igazán nem számítottunk.Ki is pattantunk az autóbol és integettünk neki, de már késő volt.
De az autóban felgyült meleget azért sikerült kiszellőztetni.
Tudni kell a dologhoz, hogy keresztapámnak nincs mobilja. Így ujjab telefon unokatesóméknak haza, hogy mondják el keresztapámnak, hogy ha hazaért akkor jöhet is vissza mert mi még ott vagyunk.
Keresztapám hazaérve mérges is volt, hogy mi büdös kölkök már leléptünk és nem vártuk meg, majd mikor megtudta, hogy mi láttuk, meg is esküdött hogy mi tuti nem voltunk ott, és ha mégis akkor elbújtunk.
Na az oda vissza út miatt még 1 óra várakozás után csak egymásra találtunk.
Szépen kilegóztuk hogy a 2 autót úgy állítsuk egymás mellé, hogy a kábel elérjen a 2 aksi között.
Hát igen a kábel, Inkább madzagnak mondanám, ezt a kommunista időkből ránkmaradt gyöngyszemet, amit a szomszédja a sufniban talált, és a rozsda alatt még felsejlett, hogy ez valamikor fém volt.
Ennek megfelelően természetesen fikarcnyit sem segített rajtunk, mert az áram vezetésre nem volt hajlandó.
Végső megoldásként arra jutottunk, hogy talán egy benzinkúton tudunk venni kábelt.
a keresztapámék autójával el is mentünk a legközelebbi kúthoz, ahhol nagyon segítőkészek voltak, és a raktár mélyén találtak is egy olyan kábelt ami nekünk kellett.
Visszatérve az autóhoz, ezzel összekötve a 2 aksit végülis sikerül életet lehelni a mi autónkba is.

Így több óra fagyoskodás után megmenekültünk.