Ezmegaz

Történt velem sok minden, de megint lusta voltam írni, de talán majd leírom.
Most is akartam írni valamit de meggondoltam magam, viszont olvastam egy érdekes cikket, amit érdemes lehet elolvasni, a címe: Megtiltják az önkényes újjászületést a kínaiak

http://www.origo.hu/nagyvilag/20070829-egy-torveny-szerint-a-kinai-allamnak-engedelyeznie-kell-a-reinkarnaciot.html

Szünet

Ma hazautazom szüleimhez Keszthelyre 1 hétre.
Ez egyben azt is jelenti, hogy 1 hétig nem leszek mégcsak számítógép közelében sem.

A hülyék köztünk élnek

Már el is felejtettem hogy délelőttönként mennyi öreg trotty utazik a buszokon. De hát ez az ő idejük, végigtotyorogták a piacokat, megvolt az információ csere a falkatársaikkal , és most mennek haza berakni a frigóba a csirkefarhátat.
Félreértés ne essék, nem utálom én az öregeket, van pár jó fej is köztük, de azért az elég ritka, pláne a városi öregeknél, falun teljesen máshogy alakulnak a dolgok.
De itt a buszon csupa életunt, megkeseredett ábrázatú ember volt, akik összevissza totyorogtak.
Kiábrándító, hogy mi lesz egyes emberekből.
Ráadásul a többség még hülye is, balfaszkám alig bír járni, van egy rakás üres hely, de azért neki 2-szer előre és hátra végig kell botorkálni, míg megtalálja a neki tetsző helyet.
Közben elgondolkoztam, hogy lehet ennyi félresiklott életü embert látni.
Ez szerintem a társadalmi berendezkedésünkből adódik. Régen a természet megoldotta, hogy az életképtelenek, és a hülyék elöbb-utóbb kipotyogtak a sorból.
Manapság már nem kunszt leélni egy életet, még a csövesek sem halnak éhen.

Így aztán a hülyék köztünk élnek.

És a baj nem az élet leélésével van, ami nehéz, hogy az életünk jól éljük le.
És ezeket az öregeket elnézve a buszon, nem úgy néztek ki mint akiknek sikerült volna tartalommal megtölteni a földi létük.
Végignézve rajtuk hirtelen 2 kategóriába tudtam őket sorolni, az egyik a bamba hülyék, akik nem is tudják hogy már elszalasztották a lehetőségeiket, ők nem is olyan szomorúak, csak nyomorultak.
A másik kategória akik tudják, hogy elcseszték, nem sikerült elérni a céljukat, nem sok értelme volt a létüknek, és ettől olyan elkeseredettek, de talán ez az a kategória akik ennek ellenére is veszettül kapaszkodnak a nyomorúságos kis életükbe, mert ugyan tudják, hogy vége, nincs még 1 lehetőség, de azért az utolsó percig kapaszkodnak, hogy hátha mégis valami célt nyer az életük.

Én erősen bízom benne, hogy nem ilyen leszek, sőt tudom, mert ilyen életre képtelen lennék.

Ágy

Nem szabad egyszemélyes ágyban ketten aludni...
Pláne, hogy többet forgolódok alvás előtt, meg közben mint egy grill csirke.

Amire még büszke is vagyok 2.

A másik ilyen kihívás a Balaton átúszása volt.
Én imádok strandra járni, de lusta ember lévén nem úszni, hanem csak szórakozni a vízben.
Eszembe jutott többször is, hogy azért csak át kéne úszni a Balatont, ha már ott van, de sosem gondoltam teljesen komolyan.
Aztán 2 éve minden összejött, elég sokszor beszéltem apuval a Balatonátúszásról, ő minden nap gyakorolt rá, és mondta hogy meg ne merjem próbálni hisz abban az évebn víz közelében sem voltam sokat, úgysem sikerülne. És ez az úgysem sikerülne volt a varázs szó.
Másokkal is beszéltem, és mindenki mondogatta hogy edzés nélkül kizárt, hogy át lehessen úszni.
Ezek után már vigyáztam hogy ne edzek semmit, nem is nagyon mentem úszni.
Elérkezett a Balatonátúszás napja, és pont úgy alakult, hogy otthon voltam akkor, sőt még autó is volt nálam.
Természetesen "hülye ötletem", hogy én márpedig ma átúszom a Balatont, anyuéknak is kifejtettem.Mindketten ellenkeztek, anyu szerint nem vagyok normális ha nekivágok, de ebben sok új nincs:)Apu egyenesen a seggem szétrúgását helyezte kilátásba ha belevágok.
Ennyi biztatás után én csak elmentem, kb dél körül. Persze, mert mikor menjen az ember úszni a nyílt vízre tűző napon, ha nem a legnapsütésesebb órákban:) Nem így lett tervezve de ahogy mentem regisztráltatni magam, pont szembe jött velem apu, aki már addigra átúszta a Balatont, és jött visszafele. Természetesen még egyszer megpróbált lebeszélni, de mikor látta, hogy menthetetlen vagyok, akkor csak el kezdett tanácsokat osztogatni, hogy lassan ússzak, vigyázzak magamra, stb.
Végül nekivágtam, az első pár száz méteren jól haladtam, pár embert talán még meg is előztem, aztán hirtelen rájöttem, hopp én elfáradtam:) Ekkor visszanéztem hogy mégis milyen nagyot haladtam. Végül is a parton álló emberek arcát már elég picinek láttam, úgyhogy biztos megtettem már kb 200 métert, és mindössze 5 km volt hátra.
Ezek után már óvatos duhajként kényelmes tempóban haladtam előre. Útközben átestem pár holtponton, és rengeteget úsztam háton, aminek később meg is lett a következménye.
Sőt a háton úszásnak rövidtávú hatása is volt néha. Mégpedig az, hogy egyik kezemmel erősebben evezhettem, mert ha túl sokáig nem néztem fel, hogy merre haladok, volt hogy azt vettem észre pontosan visszafele tempózok. Hát igen, mit nekem az az 5,2 km én még beleraktam pár plusz métert.
Jópár órát úsztam így, és hihetetlenül untam magam, hisz nem tudtam semmit csinálni, filóztam is miért nem osztanak a résztvevőknek vízálló mp3 lejátszót vagy valami hasonlót. Nagy magányomban rengeteg dolgot végiggondoltam, többnyire persze hülyeségeket.
Kiszámoltam pl ha minden résztvevő előttem csak 1 szer pisil a Balatonba és egy résztvevő pl 2 dl-el szaporítja a mennyiséget akkor kb hány literen kell keresztülússzak.
Végül elérkeztem az utolsó szakaszhoz, az úszók mellett voltak kb 30 méterenként hajók, amikből vizet és szőlőcukrot osztogattak az embereknek.
Egyikhez odamentem, megpihenni, és mert piszok éhes voltam, kb 3-4 marék szőlőcukrot magamba is tömtem. Ettől kicsit erőre is kaptam, és egy újabb szakasz után megint odamentem egy hajóhoz, ahol viszont nápolyit is osztogattak, abból is jópár rúddal elfogyasztottam de meg sem kottyant, úgyhogy tettem még egy szőlőcukros megállót, majd leúsztam a maradék távot.
Végül is csak megérkeztem, semmi edzés nélkül átúsztam a Balatont, de mondjuk ez meg is látszott az idő eredményen, ami több mint 5 óra úszás volt egyfolytában, kevesen voltak lassabbak:) Kicsit el is gondolkoztam, hogy lehet nem is úsztam át csak a szél fújt ide?
De azért megcsináltam és ez a lényeg. Az embereket kompokkal fuvarozták vissza a túlsó partra, a csomagjaikhoz, én már a kompon éreztem ahogy feszült a bőröm a napon, hogy ennek még fájdalmas utóélete lesz. Ami viszont meglepett, hogy fáradt voltam de izom lázam nem volt, és nem is lett, mondjuk ennél a tempónál...
Megérkezett a komp és én leszálltam és elindultam a cuccaimért.
Apu már aggódva várt, hogy mikor hoznak engem vissza, persze órákig semmit nem tudott rólam, de azért bízott benne, hogy úgyis kihalász valaki. A komppal megérkezve sikerült is elkerülni, de később összefutottunk, és gratulált, hogy megcsináltam.
Ezen is túl voltam, és bebizonyítottam, hogy az akaraterő a lényeg, és akkor meg lehet csinálni.
Az egészből annyi lett a károm, a háton úszás miatt, hogy úgy néztem ki mint egy sült rák, majd a teljes arc bőröm jó vastagon elkezdett lehámlani. Jópár napig úgy mentem dolgozni, hogy börfoszlányok csüngtek a fejemről, és kb egy horror filmben szereplő zombira emlékeztettem.
De végül is pár nap alatt lett egy vadonatúj rózsaszín arcom:)

Amire még büszke is vagyok 1.

Tegnap írtam a bungee jumpingolásrol, és végül is onnan leugrani az egy kihívás volt.
Én szeretem az ilyen kihívásokat, az olyan dolgokat amiről a legtöbb ember azt hiszi hogy ő nem tudná megtenni.Pedig meg lehet tenni csak akaraterő kell hozzá.
Ilyen volt pl a Balaton körbebiciklizése még gimis koromban.
Igazából akkor sokat bicajoztam, majdnem minden nap, de egy nap nem nagyon tekertem többet 10-15 km nél és olyan mikor 30-40 km nél többet mentem az már igazán ritka volt.
Erre jön a haverom az ötlettel, hogy menjünk tekerjük körbe a Balatont, most szerveznek egy ilyent, és jópár bicajos lesz ott, és ugyan igaz hogy 210 Km de nem verseny hanem csak túra.
Hezitáltam is kemény 5 percig, aztán azt mondta egye fene, csináljuk.
Elérkezett a tekerés napja, sajnos hajnali 8 körül indultunk, de végül is sikerült felkelni és odaérni, elég jó társaság verődött össze, így jó hangulatban indultunk neki.
kb 2 óránként tartottunk 10 perc pihenőt amikor mindenki ehetett, és ihatott.
Az első pihenőnél még nem volt semmi extra, mert még nem volt meleg, de a későbbieknél már mindenki rendesen döntötte magába az italt. Én szerényen hoztam magammal otthonról kb 3 liter folyadékot, amit már délre eltüntettem magamban, és még csak nem is lötyögött bennem?:D Szerencsére a szervezők osztottak ásványvizet mindenkinek.
Meglepő volt hogy társaságban mennyivel könnyebb tekerni, egyrészt mert elterelik az ember figyelmét a saját fáradtságáról, másrészt a menet szél is kisebb.
Így Délután 5 re 9 óra tekerés, és 210 km után, és kb 7 liter folyadék elfogyasztásával később meg is érkeztünk a célba.
Nagyon jó érzés volt tudni hogy ezt is meg bírtam csinálni, és egy kis leégésen, és ülés általi fenék feltörésen kívül semmi bajom nem lett:)

Sziget 2007 - Bungee Jumping

13-án hétfőn kimentem 3 kolleganőmmel a szigetre.
Már jópár nappal előre vártam hogy kimenjünk, mert tavaly és tavalyelőtt is voltam és nagyon jó buli volt.
Ehhez képest hétfőn hajnali 13:30 kor olyan piszok másnaposan ébredtem, hogy semmi kedvem nem volt kimozdulni.
De már megvolt beszélve, és 1 óra heverés után végül is összeszedtem magam és elindultam.
Sziget fele menet tettem egy kis kitérőt a Nyugati téri Burger Kingben. Itt jól fel is húztam magam, mert utálok várni, és az idióta kiszolgálok olyan lassúak voltak mint valami nyugdíjas csiga, és közben még ott baromkodtak a kaja felett.
A mérgelődés és a másnaposság miatt nem is esett olyan jól a kaja, de legalább volt valami a hasamban.
Mire kiértem a szigethez már viszonylag jól is voltam, és a jegyért sem kellett sokat sorban állni.
Bejáratnál találkoztam a többiekkel,és bementünk .
Már rögtön az első lépések után megcsapott valami büdös, ami a Szigeten a legtöbb helyen fellelhető volt, de ezt leszámítva jó hangulat volt, kicsit punnyadós, lézengős délutáni feeling.
Elsétáltunk a Sziget közepéig, már eddig is sok érdekes embert láttunk, de végül is nem azért jöttünk, hogy szomjan vesszünk, így leültünk egy kocsmánál iszogatni, dumálni.
A közelben volt a bungee jumpingos daru , és megnéztünk pár zuhanást.
Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy ezt nekem is ki kell próbálni, de valahogy sajnáltam rá a pénzt, így most is továbbmentünk.
Megnéztük a legtöbb helyszínt, és közben lecsúszott pár sör is.
Én a műsorból rögtön megtaláltam egy érdekes programot, a Gecizők zenekar lépett fel az egyik szimpadon. A neve miatt muszáj volt megnézni. Zenélni szerintem nem nagyon tudtak, de legalább elmondhatom ilyent is láttam:)
Természetesen megnéztük a Tankcsapdát a nagyszimpadnál. A fiuk hozták a jó formájukat , így jó bulit csaptak.
Számomra külön meglepetés és öröm volt, hogy idén senki nem borította a nyakamba a sörét, és egyéb italait, sőt még a lábamon is viszonylag kevesen ugráltak át.
Újabb mászkálás után megint a Bungee jumping mellett kötöttünk ki. Addig nézegettem az égből potyogó embereket, amíg megszületett az elhatározás, én is leugrom.
Természetesen sorba kellett állni, ami elég sok idő volt, de végül is megérte, még úgy is , hogy ez a várakozás alatt parázik csak igazán be az ember, hiszen van ideje végiggondolni, hogy "Úristen, már megint mibe másztam bele."
Muszáj megjegyeznem, hogy a kolleganőim nagyon jófejek voltak, és minden morgás nélkül végigvárták amíg sorra kerülök, és egy jó videót készítettek az esetről.

Végül is eljutottam addig hogy rám adták a hevedert amihez majd a kötelet rögzítik. Ezután fel kellett mászni egy asztalra, ahol a lábamra is raktak egy pántot, amihez szintén rögzítették a kötelet. Itt ért az első pici kellemetlenség, ugyan is az emelvényre mászás közben elég rendesen megszorította a golyóim a heveder ott levő része.
Végül is sikerült menetkésszé tenniük, így beszállhattam a kosárba.
Na itt kezdett el remegni a lábam:)
Én egy bátor embernek tartom magam, de a magasság azért elég rémisztő tud lenni. Próbáltam a távolba nézni, és hihetetlen szép kilátás van 50 méter magasan, be lehetett látni az egész szigetet, illetve hát a fényeit a sötétben. És amint elértük a végső helyzetet a kosár közvetlen a daru rúdja mellé került, a segítő srác bele is kapaszkodott, hogy a kosár ne billegjen annyira.
Na ekkor már le is játszódott a fejemben, ahogy én szét fogok kenődni azon a rúdon.
Mondta a srác hogy ugorhatok, és ekkor lenéztem.
Mivel éjszaka volt így lent csak a sötétséget láttam, illetve egy kis pontként,az egyébként nagy lenti kivilágított részt.
Tudatosan akartam én ugrani, hisz lent elhatároztam mindenképp ugrok, majd lépek egyet és kész.De ez lent volt, itt fent minden porcikám ellenkezett, az emberben szerintem ősi ösztönként benne van hogy nem ugrik bele a sötét mélységbe. Ekkor már forgott velem a világ, szédültem, a pulzusom az egekben lehetett.De ha már itt vagyok ugrok, így jöttem fel, próbáltam lépni egyet előre, de a lábam meg sem mozdult.A testem nem akarta.Ekkor próbáltam előre dőlni, de a kezem nem eresztette a korlátot. Végül is minden erőm összeszedtem, és erőltettem hogy ugorjak, de nem ugortam, elkezdtem leguggolni, mint mikor az ember valami párkányról mászik le óvatosan, csak itt a semmibe másztam.De persze azért nem egészen másztam, mikor a lábam sikerült berogyasztanom, közben előre is dőltem és végre elkezdtem zuhanni. Hihetetlen érzés volt ahogy az ember súlytalan zuhan a sötétségbe. Nekem akkor hosszú időnek tűnt, és már aggódtam hogy úristen a kötél mikor fog visszarántani, én csak zuhantam és zuhantam, már láttam a lenti kivilágított teret, ami vészesen közeledett, és ekkor hirtelen megálltam és elkezdtem újra emelkedni,utólag belegondolva meglepő, hogy a kötél rántását alig éreztem, de annyi élmény ért akkor , és az adrenalin is olyan sok lehetett, hogy valahol érthető, majdnem olyan magasra emelkedtem mint ahonnan indultam, ez is félelmetes volt, de nem annyira mint az első.
A következő pár fel le út alatt már teljesen biztonságban éreztem magam, és felszabadultan félelem nélkül élveztem a dolgot.
Végül is sikerült újra 2 lábbal a földre kerülnöm, és hihetetlen jó érzés volt amit átéltem, utána még percekig remegett a kezem és a lábam, de ez már nem az volt mint az elején, hanem sokkal jobb érzés.
Nagyon örülök, hogy végre kipróbáltam, és annak is, hogy sikerült legyőznöm magamban az ösztönös félelmet a zuhanás ellen, és az akaraterőm diadalmaskodott.
Nagyon jó élmény szerintem ha az ember, olyan próba elé kerül ahol magát kell legyőznie,és sikerül ,hisz ez a legnehezebb dolog, és az ugrás előtt ezt kellett megtennem. Utána a zuhanás alatt már nem volt mit tenni, ott maradt a puszta élmény, és élvezet.

A formám

Az előző blog bejegyzés végén megelégedve hátradőltem, és rögtön azzal a mozdulattal az ágyamba borítottam fél pohár ásványvizet, de ez nálam nem ritka esemény.

Vacsora

Jajj néha olyan nehezen veszem magam rá, hogy leírjam ide a szerintem érdekes dolgokat.
Mikor történik végigpörgetem a fejemben hogy hogy lehetne jól leírni, aztán mikor gép előtt vagyok nincs kedvem.

Tegnap voltam a Szigeten, ami alapból is érdekes, de csináltam egy számomra nagyon jó dolgot.
Ezt mindenképp le kell írjam, de majd. Mert most olyan finomat főztem vacsorára, hogy muszáj közzé tennem.

Az egész úgy kezdődött, hogy reggel rájöttem én ma valami finomat akarok enni.
A Burger Kingböl kicsit sok lett az utóbbi időben, ezért úgy határoztam, ma főzni fogok.

Keresgéltem a receptek közt, de valahogy egy sem volt az igazi, vagy túl bonyolult, vagy túl egyszerű, vagy túl átlagos, vagy túl extrém, vagy túl fura, stb.
Így végül maradtam a jól bevált kajánál, a Mexikói chilisbabnál, ebben amúgy is profi vagyok már.

De ha már elhatároztam hogy főzök valami igazán jót akkor arra az elhatározásra jutottam hogy nem maradok most meg a húst pirítok, rá víz, bele a pór alap, majd bab és kukorica konzerv konfigurációnál.

Elmentem, bevásároltam, végül is por alapot vettem, mert a fűszerek összeválogatása már sok újítás lett volna.
Hazajöttem, 1 fej vöröshagymát forró olajon picit megpirítottam, majd beleöntöttem fél kiló darált sertés húst(néha marhahúst szoktam de most nem), mikor a hús is kezdett megsülni belekevertem még 4 pici paradicsomot apróra vágva. Ezt egy picit hagytam összefőzni, majd ráborítottam a port, és 2,5 dl édes vörösbort és 1dl vizet, azért nem csak bort mert akkor túlságosan az uralta volna az ízét. Ezt az egészet kavargatva felforraltam, amíg picit kezdett sürüsödni. Ekkor öntöttem bele a bonduelle csemege kukorica konzervet, és a vörös babot.
Az egészet jól összefőztem.
Szerintem nagyon jól sikerült, és a lakotársam is azt mondta jó:)
Még melegen friss kenyérrel jó adagot elfogyasztottam. Mivel nem bírtam betelni az ízével, sikerült úgy teletömni magam hogy utána órákig meg sem bírtam mozdulni.
Én a vacsora mellé a kedvenc erdélyi ásványvizemet, a Borsec-et fogyasztottam, amit az Interspárban lehet kapni.

Egy életkép

Hazajöttem, rosz kedvem volt, sokmindenen filóztam amit leírok, de érzelmekről nem tudok és nem szeretek írni.

erre bekapcsolom a tvt,és a következő film megy: Éjszaka a földön

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=5531103&i_where=1&i_where_tv=1

Ennek is az alábbi szöveget tartalmazó jelenete.
Egy taxisoför mondja a taxijába beült püspöknek


És hiába vagy még egy gyerek,
12 vagy 13 éves,
belül már igazi férfinak érzed magad,
lehetőségek nélkül, hogy ezt . . . a kéjt
kielégítsd, így voltak ezzel a barátaim is.
Szóval kitalálata valaki, nem én,
hanem az egyik okos cimborám,
hogy ha könnyíteni akarunk magunkon . . .
csináljuk . . .
Hogy is mondjam?
sütőtökkel.
Meleg, szép, puha, nedves,
magokkal belül, szép kerek . . .
És mi . . . segítsen Atyám,
a helyes szót megtalálni.
Mi tökkel könnyítettünk magunkon.
Aztán később, egy bizonyos kor után,
abbahagytam.

Nem tudom, hogy a barátaim
abbahagyták-e, de ez az ő dolguk.
Abbahagytam Atyám, mert éreztem
- és ebben igazat kell adjon -
mint egy felnőtt, érző, sőt
vallásos ember rájöttem,
hogy a szerelem olyan dolog,
amire mindenkinek szüksége van,
de nem zöldségekkel,
hanem valami
élővel!
Valami, ami mozog, ami meleg,
ami az ember szemébe tud nézni.
Valami, aminek lelke van.

Na jó, volt ott egy . . .
egy bárány.
Egy szép bárányka.
Atyám, látnia kellett volna.
Kedves volt, édes, csinos, szép.
Lolának hívtam.
Nem olyan ronda öreg birka,
mint a többi, hanem egy kicsi . . .
Olyan ragyogó, olyan huncut!
Puha gyapjú, két nagy szem,
amelyek rám bámultak.
Ő volt ugyanis az első,
aki rám nézett.
És micsoda édes, finom hangja volt!
El voltam varázsolva.
Nem mint a többi birka.
A mozgása olyan helyes volt.
Hozzám jött, és valahogy
rajta találtam magam.
Olyan édes volt . . . sőt erotikus!
Zavarba hozott, mert
mert néha akkor is jött,
amikor barátokkal együtt voltam.
Odajött és hozzám simult.
Az emberek kezdtek gyanakodni.
Kínos volt.
Végül az apám rájött.
Egy szörnyű felismerés.
Tudja, mit csinált?
Eladta
egy mészárosnak.
Eladta az én Lolámat
egy mészárosnak!

Hát izelítőnek ennyi, van még a filmben sok érdekes szöveg, kevésbé perverzek is, szóval érdemes megnézni.
Engem felvidított és jót nevettem rajta, ezért írtzam le:)

hejessirrás

Mít számmit a hejessírás ha annéllküll is érthetö a szővveg? a hejjesirás csak eggy nyüg,eggyálltalán nem fóntós. Hát ha malyd eggysszer Diktátor lessszek be is foggom tiltanni a hejjesirást.

Beate uhse

A héten az egyik nap, az exbarátnőmmel a Westendben voltunk, és gondoltuk sétálunk egyet a környéken. A körúton a nyugatihoz közel nyílt egy új bolt, a neve Beate uhse.
Ez egy nemzetközi sexshoplánc hazai boltja.
Kíváncsiak voltunk rá hogy mik vannak bent, ezért bementünk körülnézni.
Tök kulturáltan berendezett, tágas bolt, nem olyan kis lyuk mint a legtöbb, nem mintha lettem volna a többiben, vagy mégis?:)
Volt 2 eladó akik ültek a helyükön és nem foglalkoztak velünk, így nyugodtan tudtunk nézelődni.
Később bejöttek még más párok is nézelődni, de egyáltalán nem volt benne semmi kínos, nem egymást néztük:)
Néznivaló volt elég a polcokon, pl a pár centis utazásra retikülben is könnyen elvihető vibriktől a méteres darabokig, nagyétvágyuaknak:)
Formára hogy milyenek voltak az mind ki sem férne ide, el kell menni és megnézni.
Ezenkívül még rengeteg sok érdekes játékszer volt, 1-2 dolognál még én is elgondolkodtam, hogy az hogyan működhet.
A bolt teljesen kulturált, és érdekes, szóval mindenképp érdemes egyszer elmenni körülnézni a kíváncsi természetűeknek, viszont drágább is mint a többi bolt.
Azt nem tudom, hogy az ár a minőségben is megmutatkozik e, mert nem vettünk semmit, de talán majd egyszer:)

Vásárlás

Egyik szombat este kiderült, hogy mégis ráér az egyik lány ismerősöm.
Mivel már elég késő volt, és nem volt kedvem messze mászkálni, a legközelebbi non-stoppba ugrottam be óvszert venni.
Kértem is az eladótól, ám kiderült, hogy nem elég nekik a normális dobozonkénti haszon, hanem szétbontották, és darabra árulják. Szóval meg kellett mondjam hány darabot kérek.
Azon kívül, hogy így drágább, el kellett gondolkozzak, hogy mennyire strapabíró fickónak tartom magam, vajon hány óvszerre lehet szükségem egy este alatt :)
Végül is vettem 3-at, mert fáradt voltam:)

Sziget kaland

Eddig 2-szer voltam a Sziget fesztiválon, 1-1 napot.
Szerintem jó buli volt, de ettől függetlenül nem terveztem, hogy idén kimegyek.
Egész addig így volt ez amíg az ölembe nem pottyant egy ingyen napijegy.
Még nem tudom melyik nap menjek ki, de miközben ezen gondolkodtam eszembe jutott egy emlék ami a szigeten történt velem.
Haverokkal voltunk kint a szigeten, és egész nap mászkáltunk, és ittunk. Nap közben persze meg is éheztünk és épp ahol voltunk mindig ettünk valamit. Nap végére szépen összeettem mindenféle kétes eredetű kaját. Meg is lett az eredménye ennek, estefelé rám jött a wczhetnék.
Mint derült égből a villám csapás úgy ért a szükség érzet .Nem sok kedvem volt a helyi toi-toi wcbe menni, de amilyen váratlan volt olyan erős is volt az inger. Végül is rászántam magam hogy meglátogatok egy kék dobozt. A szag alapján könnyen odataláltam, de természetesen minden ajtónál szép kis sor volt, én meg már nem tudtam, hogy álljak, hogy nehogy időelött megszabaduljak a terhemtől. Végre serény reflexel sikerült lecsapni egy épp megüresedő helységre. Már már kezdtem azt hinni, hogy megoldódnak a gondjaim, ám megdöbbenve tapasztaltam hogy nincs papír. Gyors zseb átkutatás, de 1 pici sör számlán kívül nem találtam semmit. Terhem továbbcipelve kissé sápadt arccal léptem hát ki újra a szabadba. Haver majdnem mondta, hogy milyen gyors voltam, de belefolytva a szót vázoltam a haditervet, papírt kell szerezni.
Rövid agyalás után a szigettesco mellett döntöttünk, mint potenciális budi papír lelőhely.
"Szerencsére" már sötétedett, és a helyet sem ismertük annyira, így mire megleltük a tescot már minden izmom megfeszítve kellett tartanom a méltóságom megőrzése érdekében.
Belépve láttuk hogy a tesco bizony nem üres. Kiszúrtam egy embert akinél nem volt sor, odamentem hozzá, és felvázoltam neki, hogy nekem most sürgősen wcpapír kell, mert különben baj lesz. Emberünket ez nem hatotta meg, és közölte ő csak biztonsági őr, de nem ajánlja, hogy a sarokba helyezzem jelem, mert még meg is ver.
Gondoltam ha már eddig kibírtam akkor megpróbálkozok itt is egy sorban állással, 4-5 ember volt előttem, szépen haladt is a sor, egészen az előttem levőkig, akik sejtésem szerint hollandul próbálták előadni az eladó lánynak, hogy nekik kell valami amit épp nem is látnak de hallották hogy van, és lehet le tudják rajzolni, stb. Jó pár perc után csak megkapták amit akartak. Ekkorra nekem már gyöngyözött az izzadság a homlokomon, és az ereim is kidagadtak. Sorban állás közben már kiszúrtam, hogy hol van vágyam tárgya, így az eladóhoz lépve, összeszorított fogakkal csak annyit mondtam:
- Azt kérem, de gyorsan.
A nő rám nézve megsejthetett valamit a helyzet komolyságából, és nagyon gyorsan kiszolgált.
Papír megvolt, újra irány a wc. A boltban csak 4 tekercses csomagolású papír volt, így a wchez közeledve kezemben a nagy adag papírral, mindenki láthatta, hogy komoly céljaim vannak. Talán ennek is volt köszönhető, nem tudom, de meglepően hamar sikerült bejutnom egy budiba.
Itt már megnyugodtam, nagy baj nem történhet.
Még arra is jutott időm, hogy egyik tekercs segítségével szépen több rétegben leterítsem az ülőkét, és kényelmesen elhelyezkedjek. Ekkor már teljesen komfortosnak éreztem a helyet, és véget vetettem szenvedéseimnek.
Még a papírból egy kis tartalékot magamnál tartottam, a többi papírt pedig a wcben hagytam, hasonló helyzetben lévő sors társaim megsegítésére.

Végülis komolyabb baj nélkül megusztam az esetet, és a haverokkal jót nevettünk az egészen, de ha idén megyek , szerintem viszek papírt magammal.

Tegnap

Tegnap egy elég jó kis nap volt.
Le kellett menni kecskemétre , majd Gazdagrétre is, így egéyz nap autókázhattam és nem kellett az irodában dögleni.
Annyi tírpák autós mint az M5 ösön kevés van, de ez az útszéli emlékkeresztekből is látszik.
Kecskemét egyébként meglepően szép hely, nagyon szépen fel van újítva a belváros, szép parkok vannak, meg stb.
Az egész dolognak annyi a szépséghibálya, hogy nincsenek kiírva az utcanévtáblák, így nem egyszerü bármit is megtalálni.
A főtéren lévő egyik park annyira megtetszett, hogy vettem egy fagyit és leültem a parkba az egyik padra nézelődni.
A szép környezeten kívül további pozitívum volt a sok lengén öltözött szép lány.
Ahogy ott ültem a padon, nyaltam a fagyim és néztem a szép lányokat, az jutott eszembe, hogy mennyivel jobb lenne fordítva:)