Ez ma feldobta a napomat

No comment

Mindig lehet az interneten nagy igazságokra bukkanni:)

Á nem vagyok sóher

Ma "kivételesen" a burger kingben ebédeltem, és a mellettem levő asztalhoz leült 2 lány.
Hallottam ahogy azt beszélik, hogy valamihez pont 10 forint hiányzik az egyiknek.
Kérdezgette a barátnőjét hogy van e neki, de persze nem volt. Mondta a barátnő hogy kérjen valakitől, de a csaj vonakodott, hogy nem akar kéregetni.
Ennek ellenére tovább tanakodtak a 10 forinton, és mivel a lány már 2 szer is felém nézett, és én úgyis végeztem a kajálással gyorsan leléptem mielőtt még összeszedi a bátorságát és kér tőlem pénzt :D

Egy érdekes cikk

Pár szabad percemben böngészve találtam ezt a cikket, amiben szerintem sok érdekes dolog van.

http://www.origo.hu/tudomany/20081117-entudat-az-allatvilagban-tukorbe-nezo-allatok.html?pIdx=1

Kirándulás

Ma este megtudtam hogy az a troli amivel haza szoktam jönni, az piszok messze elmegy még tovább, ott elég sokat várakozik, és csak lassan jön vissza.
Erre egyáltalán nem voltam kíváncsi, de sikerült elfelejtenem leszállni, így ilyen élményekkel gazdagodtam, miközben majd megfagytam.

Videózgatás

Ma ugy döntöttem böngészgetek a youtubon, és amit viccesnek vagy érdekesnek találok azt közzéteszem. Mivel borozgattam közben lehet hogy amugy nem is érdekesek :D

Kalandos utazás

Hosszú hétvége alatt sikerült hazautaznom a szüleimhez Keszthelyre.
Persze nem ment teljesen zökkenőmentesen a dolog, de nálam ez már megszokott.Igazából nem is a haza úttal volt a gond, hanem a visszaúttal.
Hazafele gondoltam sokan lesznek a buszon, és már fel is készültem lelkiekben, hogy állhatok hazáig, de nem. Pozitív meglepetés volt, hogy a Zala volán 5! mentesítő buszt indított egyszerre, így mindenki rendesen felfért, és le lehetett ülni. Mávnál ilyen előrelátást nem tapasztaltam még, na de az egy trágya cég. Kényelmesen hazaa is értem röpke 2 óra 20 perc alatt, szemben az intercity 3 és fél órájával.
Így sikeresen hazaértem 75 kg osan, és az intenzív mozgásnak, és mértékletes táplálkozásnak köszönhetően szombatra már majdnem 79 kg voltam.Jóból is megárt a sok, meg gondolva, hogy vasárnap tömeg lesz a buszon, úgy döntöttem szombat reggel visszautazok Pestre.
Jó szokásomhoz híven, mivel csak 9:40 kor indul a busz, én 8:30 kor kezdtem el összepakolni. Kivételesen simán mentek a dolgok, és 9:20 kor már gondoltam el is indulok. De csak gondoltam, mert az ajtó zárva volt, az én kulcsom Pesten tartózkodott, anyu dolgozott, én meg fogságba estem.
Első meglepődésem után felhívtam aput, hogy hátha haza tud jönni, és kiengedni. Persze mikor máskor lenne épp Zalaegerszegen ha nem most, ez a lehetőség kilőve. Felhívtam anyut, de persze ő meg pont nem volt a telefonja közelében. A helyzet fokozódott, az idő telt, és mármár lemondtam a busz eléréséről. De még próbálkoztam, szóltam apunak, hívja fel anyu kollégáját, aki oda tud menni hozzá, és autóval haza is tudja hozni a kulcsot. Ez megtörtént, de persze az illető az autóval Hévízen volt.
Ekkor már szinte teljesen lemondtam a buszról, és kezdtem felkészülni hogy kénytelen leszek vonattal felszenvedni Pestre. Végül 9:40 re megjött az illető a Kulccsal, kiszabadított, és kivitt a buszállomásra, ahol a tömeg miatt már messziről láttam, késik a pesti busz, nem maradtam le semmiről.Megnyugodva beálltam a várakozók közé, és most örültem, hogy várni kell. Kis idő múlva a busz meg is jött, full tele. 1db embert sem vett fel, viszont bejelentette lesz mentesítő busz azt várjuk meg.
Máskor már morgolódtam volna, hogy ennyit kell várni, de most a korábbi események miatt ezt sem bántam. Újabb 10 perc múlva jött is a másik busz, mindenkinek volt rajta ülőhely és sikeresen újra Pestre értem.

Régi emlékek

Hamarosan lesz az unokatestvérem gyerekének a keresztelője, és ennek kapcsán otthon szóba került az én gyerekkorom, milyen voltam azokban az időkben amire már nem is emlékszem.
Mint kiderült már akkor sem voltam egyszerű eset. Elég hamar elkezdtem beszélni, egyéves korom előtt. Pár szót ugyan mondtam, meg mindent megértettem, de állítólag az esetek 95 % ban csak a "NEM" szót használtam, és ezzel el is boldogultam. Ha kérdeztek, és ige volt a válasz akkor hallgattam, úgyis kialakultak a dolgok, ha meg valami nem tetszett akkor mondtam hogy nem.
2 éves koromig ez nekem nagyon megfelelt, a szüleim meg kezdtek aggódni, hogy csak ezt mondom és semmi mást. Aztán egyszer csak majdnem egyik napról a másikra elkezdtem folyamatosan érthetően beszélni. Meg is lepődtek rajta, ezek szerint tudtam volna én mindent mondani, mégis kényelmesen elvoltam a "nem szó használatával".

Másik történet ami előkerült, az hogy hogyan is történt az én megkeresztelésem.Az egyik aggodalomra okot adó dolog az volt, hogy már kicsit tudtam beszélni, és veszélyes volt hogy a templomban valami nem odaillőt fogok mondani. Ezt megúszták, viszont nem voltam egy elveszett gyerek, mert miután a pap szenteltvízzel lelocsolt, én sem akartam adós maradni, és ott helyben az oltár előtt elhelyeztem egy pisit(akkoriban még nem voltak tökéletesen záró pelenkák). Ha ő locsolhat akkor én is, biztos ez járt a fejemben.

Egy kis vallás

A vallási dolgokban soha nem mondhatja biztosra az ember hogy ez igaz vagy sem, hit kérdése a dolog.
De ugyanakkor vannak olyan tények amik a logika alapján rögtön kiszűrhetőek, hogy nem stimmel velük valami.

Most egy cikket olvasva 2 ilyen dolog jutott eszembe, de ennél sokkal több is van.
A www.transindex.ro -n szereplő, az egyházak internetes beavatkozásáról szóló cikkben ez a szöveg szerepelt:
Sikerrel küzdöttek a katolikusok az „ostyás” videók levételéért, amelyek tiltakozásként készültek az ellen, hogy egyes katolikusok egy floridai diákot nemcsak, hogy ki akartak záratni az egyetemről, hanem (a védelmére kelt, blogjáról híres PZ Myers biológiaprofesszorral együtt) életveszélyesen meg is fenyegették, amiért elcsent egy áldozati ostyát, hogy megmutassa egy kíváncsi évfolyamtársának.

Majd ez mellé egy ostyás kép alatti szöveg:
A katolikus egyház tridenti zsinatának meghatározása szerint Jézus az eucharisztiában, vagyis az úrvacsorában vere (valóban), realiter (valóságosan) és substantialiter (lényegileg) van jelen. Vagyis az eucharisztikus kenyér és bor nem „olyan, mintha”, hanem ténylegesen Jézus Krisztus teste és vére. Ezért váltott ki felháborodást a hívők körében az ostya elcsenése.

Hát kérdem én hülyék ezek? hát ha valóban elhiszik azt amit ez a zsinat állít akkor mekkora kannibálok már ezek? Az ok hogy Jézus felajánlotta a testét és a vérét fogyasztásra, de akkor is, egy ember testét megenni? Olyan mint pl ha bajba kerülnek emberek és az egyik azt mondja a másiknak, egyél meg hogy te túlélhesd, hát ritkán mennek bele az emberek.

A másik ami ennek kapcsán most eszembe jutott nyilvánvaló ellentmondás, és régóta foglalkoztat, az a következő. Ha először valóban csak Ádám és Éva volt,és nekik születtek gyerekeik,akik aztán benépesítették a földet, akkor az első gyerekek kivel szaporodtak(szexeltek), a szüleikkel vagy a testvéreikkel?
Ha valaki tudja a megoldást nyugodtan írja meg.

Megfigyelve

Ma eszembe jutott egy régi történet, amin még most is kissé mosolygok.

Megismerkedtem egy vidéki lánnyal, és másnap mikor kikísértem a vonatállomásra( most így belegondolva hülyeség is, hogy vasútállomás, hiszen a vonat jön oda és áll meg, a sin már eleve ott van, az nem csinál semmit ) , szóval a lényeg hogy lekéste a vonatot, és volt pár óra a következő indulásáig. Sétálgattunk, gondoltuk felfedezzük magunknak a keleti környékét. Egy idő után elfáradtunk, és hideg is volt, ezért beültünk egy viszonylag kulturáltabb kocsmába, ahol pont volt egy félre eső rész egy külön teremben. Leültünk oda, rendeltünk 2 italt, majd mikor a pincér elment annak rendje módja szerint egymásnak estünk, és élveztük a másikat. Nem kell semmi hard pornóra gondolni, csak némi tipi tapi meg csókolózás. Jó is volt ez, de ilyenkor azért kimelegszik az ember, és végülis elindultam kérni egy újjab kör italt. A pultnál csak egy törzsvendég meg a csapos volt, akik figyeltek valamit. Mikor odaértem láttam, hogy egy monitort bámulnak, amin egy biztonsági kamera képe volt, természetesen pont azt mutatva ahol ültünk.
Kértem még egy italt,elmeséltem a lánynak, akivel jót nevettünk az egészen, sőt még kicsit izgalmas is volt hogy meglestek.

Paprikás krumplis pörkölt

Néha rámjön a főzés, mint már korábban is írtam.
Elég ritka pillanat az ilyen, aminek több oka is van, leginkább a lustasággal állnak kapcsolatban ezek a gátló tényezők. De ha egyszer elkap a vágy akkor nincs megállás.
Szombat délután az az ötletem támadt filmnézés közben hogy valami finomat kellene főzzek, valami húsos krumplis dolgot.
A dolog addig érlelődött bennem amíg elhatároztam kiugrok a spárba vásárolni, de azért előtte befejeztem a filmet. Végül összeszedtem magam és kimentem a Spárba, 17:05 kor már ott is voltam, így még láthattam az utolsó mozzanatait a 17:00-ás zárásnak.
Pillanatnyi megtorpanás és csüggedés lett úrrá rajtam, de ha én egyszer elhatározom hogy főzök akkor főzök.
Haha, nem fognak ki rajtam holmi zárórával, de mivel alapanyag kell, és mivel jó szakács jó anyaggal dolgozik, utamat az interspár felé vettem.
Be is vásároltam mindent amit kell, meg pár dolgot ami annyira nem is kell.
Az én főztömhez kellett:
3 fej szép vöröshagyma
1,5 kg nem nagyon szétfövős burgonya(spárban tudtam meg hogy a krumpli sem csak úgy krumpli aztán jólvan, hanem csoportokra van bontva, sütésre főzésre, és egyéb célokra)
80-90 dkg sovány hús( én sertés combot használtam, abból a megfontolásból hogy mivel nekem is a combom a legizmosabb, talán a sertésnek sem kövér ott, ha eleget jön megy)
20 dkg mangalica zsír( mangalica mert az egészséges, zsír mert az jobb mint az olaj és finomabb is, és mivel 30 dkgs dobozban árulják még zsiroskenyérnek is marad)
2 db pörköltszaft kocka(kell mert ebben sokféle füszer van amit külön neméri meg megvenni, egy dobozban 6 van, de csak 2 kell , mert a fűszerek nagy részét mégiscsak jobb ha az ember maga rakja bele)
Piros arany krém édes, ízlés szerint menet közben kiderül de kb 1/3 kis tubus
Piros őrölt paprika,só, borsó
Én a hozzávalókat előre előkészítettem, hogy mindent a megfelelő időben tudjak majd belerakni az ételbe.
Krumplit meghámoztam felkockáztam, vízbe raktam hogy ne barnuljon, hússal megküzdöttem(jobb kést kellene szerezni) felkockáztam, azt a kis zsírt levágtam róla, hagymát apróra aprítottam, megsirattam.
Egy nagy edényben a zsírt felolvasztottam, majd a hagymát előbb átlátszóra sütöttem, végén picit megpirítottam.
Húst beleraktam, mikor már fehérre sült elkezdtem megfűszerezni, só, vízben feloldott kockák, bors, pirosarany, paprika, szépen elkevergetve.Kis vizet is adtam hozzá hogy a fűszerek oldódjanak jobban. Mikor a hús már majdnem puha volt hozzáadtam a krumplit, és annyi vizet hogy ne legyen nagyon leves, de a krumpli se maradjon szárazon.
További főzés után kóstolgatás mellett még adtam hozzá fűszereket, a megfelelő íz eléréséig.
Készre főztem, és ropogós kenyérrel fogyasztottam.
Nekem nagyon ízlett, érdemes volt azt a bevásárlással együtt röpke 4 órát rászánni.

A csata

Ő heves hullámokban vonult előre hátra előre hátra támadott, én fogtam egy pólót csaptam jobbra, csaptam balra, csaptam ide csaptam oda, félreugrott kikerülte rohamozott visszavonult.
Eyszercsak eltaláltam, megszédült, a függönyön megpihent, megint megcsaptam, földre zuhant elbujt, kerestem mindenfele, megleltem, és végzetes csapást mértem rá.
Rövid de heves csata volt. Győztem, élek, diadalt arattam.
Ez történt miután egy hatalmas ismeretlen bogár tűnt fel a szobámban a lámpa körül.

Mcdonaldsos majdnem vacsora

Tegnap este úgy alakult, hogy volt nálam egy lány, akivel borozgattunk jól éreztük magunkat.
Ezek után ő haza indult, én pedig mivel megéheztem úgy döntöttem hogy nem csak a buszig kísérem ki, hanem elmegyek még 2 megállót a legközelebbi mcdonaldsig, és vacsorázok egyet.
Eleve nem volt biztos hogy nyitva van e még az étterem, de egy próbát gondoltam megér.
Sikeresen oda is értem 23:01 kor, és mivel 23 ig van nyitva így az ajtó zárva is volt.
Ez még nem lett volna baj, mert a mcdrive nyitva van tovább is, ezért szépen beálltam 2 kocsi mögé a sorba, és araszoltam a pénztár fele. Már majdnem odaértem, amikor eszembe jutott, hogy biztos fizetni is kell majd, ezért elkezdtem keresni a pénztárcám. Igen hamar eszembe jutott, hogy a pénztárcámat eszembe sem jutott magammal hozni, otthon pihen.
Így kiálltam a kocsik közül és éhesen hazaballagtam.

Nyomtat,úristen ez nyomtat

Ennek a bejegyzésnek a címe abból ered, hogy az egyik kedvenc sorozatomban, a Jóbarátokban lévő jelenet jutott eszembe arról ami velem történt.
Az a jelenet amikor Rachel és Ross végre szerelmet vall egymásnak, de rossznak még Julie a barátnője. A fiuk kitalálják, hogy csinálnak egy listát a két nő jó és rossz tulajdonságairól.
Erre Chandler új laptopját használják, de az valamiért nem nyomtatja ki a listát. Később megjelenik Rachel és ekkor a laptop nyomtatni kezd. Ekkor hangzik el a címben található mondat.

Ami pedig velem történt az volt, hogy meg akartam nézni a neten a tv2 új Cápák című műsorának egy adását. Persze munkaidőben. Az én gépemen épp nincs hangfal, ezért szereztem egy laptopot, amin van hangszóró is. Persze ez egy régi lassú gép volt, de azért sikerült eljutni az ominózus videóig, de azt elindítva semmi nem történt, úgy hagytam, gondolva hogy hátha később elindul, és folytattam a dolgom az asztali gépen. A laptopról el is feledkeztem, mikor jópár perc múlva odajött a főnököm kérdezni valamit. Ekkor a laptop gondolt egyet és elkezdte lejátszani a videót, jó hangosan üvöltve az ominózus műsor föcimét. Szerencsére a főnököm elég laza, meg amúgy is tudja hogy jó munkaerő vagyok, meg szerény :) így nem szolt semmit, de a mellettem ülő kollégám alig bírta visszatartani a röhögését, amíg ott volt a főnök.

Nyaralás

Múlt héten sikerült nyaralással töltenem az időt Keszthelyen a szüleimnél.

Elég sokat sikerült lustálkodni, amit szeretek, de ez mellett összejött pár mozgalmasabb dolog is.

Sőt még grillezésre is volt idő a kertben, amit már nagyon régen csináltam, és annyira jól éreztem magam, hogy még a szúnyogok sem tudták elrontani az élményt.

Voltam többször is a strandon, sőt még úsztam is.

A keszthelyi strandon arra gondoltam kipróbálom a csúszdát, de nem volt benne sok örömöm, mivel a fürdőgatyám igencsak tapadt a csúszdához, pedig még a víz is folyt rendesen, de végül a pár másodperces menet helyett sikerült néhány perc alatt lejutnom, a többi csúszdára váró legnagyobb örömére.

A legmegeröltetőbb a bicajozás volt apuval. Imádok bicajozni, de az utóbbi időben nem voltam valami sport ember. Ugyan apu mondogatta hogy tekerjünk el a Káli medencéig, de nem igazán vettem komolyan, hogy olyan messzire elmenjünk. Végül menet közben addig addig mondogatta, hogy menjünk tovább amíg pár megállás után tényleg oda értünk. Én már ekkor félig a halálomon voltam a fáradtságtól, és még ezután haza is kellett tekerni. Megnéztük a kőtengernek nevezett területet, ahol mindenféle érdekes sziklák vannak, és ezután indultunk vissza. A helyzetet tovább fokozta a 35 fokos meleg, és ugyan én mindig azt mondom ha meleg van, hogy jobb mint fázni, ez akkor valahogy mégsem volt túl kellemes.
Hazafele már odáig fajultak a dolgok, hogy hiába akartam tekerni nem bírtam mozdítani a lábam, és elég gyakran meg kellett állni.
Az utolsó 10 km előtt megálltunk Balatongyörökön, ahol legurítottam egy korsó sört, és ez elzsibbasztott annyira, hogy egy lendülettel innen már sikerült hazamenni.
Utána persze mozdulni is alig bírtam, de azért büszke voltam magamra, hogy még így edzetlenül is sikerült 110 Km et letekerni egyszerre.
A hét vége fele még elmentünk apuval gokartozni, amit én nagyon szeretek, és bár apu az elején vonakodott, a végére ő is nagyon belejött.
Ugyan hamar eltelt a hét de végül kipihenten buszoztam fel Pestre. Persze annyi kalandot belevittem a visszaútba is, hogy mikor apu kivitt a buszhoz a telefonom kicsúszott a zsebemből a kocsiban. Mikor észrevettem már késő volt, apu hazament, én meg még csak felhívni sem tudtam. Jobb megoldás hiányában hazataxiztam a telefonért, majd vissza a buszhoz, és mivel az szerencsére késett, így pont elértem.

Feeling

Eddig is tudtam de ma még jobban tudatosult, hogy imádok átmenni Pestről Budára az Erzsébet hídon.
És hogy mit imádok? A híd íve, maguk a pillérek, mintha egy kapun mennék át, szemben a g
Gellért szobor és a vízesés, oldalt jobbra a Budai vár, balra a Gellért hegy, kétoldalt a Duna és a hajók,én ülök az autóban és szól a zene, és ha még a nap is süt akkor tökéletes az egész.
Minden ilyen alkalommal mikor át kel mennem itt, az feldobja az egész napomat.

Hoztam a formám

Nemrég úgy alakult, hogy új albérletbe költöztem.
Húztam halasztottam a dolgot, de végül kénytelen voltam rászánni magam a mosásra.
Szépen bepakoltam a ruhát, mosószert mindent, sőt még arra is gondoltam hogy a vízcsapot is meg kell nyitni.
Ezekután elindítottam a mosógépet, és mint aki jól végezte dolgát leültem filmet nézni.
Szerencsére kb fél óra múlva megszomjaztam, és elindultam a konyhába üdítőért( na jó igazából sörért ). Menet közben bepillantottam a fürdőbe, ahol azt láttam hogy áll a víz az egész fürdőben.
Első gondolatom az volt, hogy valami baja van a mosógépnek, de második nézésre már kiderült a hiba oka.
Amit nem vettem figyelembe, hogy az új albérletben nincs a mosógép lefolyója közvetlen bekötve a csatornába, hanem egy cső van amit mosás előtt kell a kádba rakni.
Ezt elmulasztottam, és így a víz szépen a kb másfél méter magasan a fal mellé akasztott slagból egyenesen a padlóra folyt.
Ezzel a kis malőrrel, a mosás nehézségei mellé még egy jó félórás felmosást is sikerült szerveznem magamnak.

Szemetet veszünk drágán

Egy érdekes cikk ami sajnos nagyon igaz:
http://index.hu/gazdasag/magyar/aprcso080716/

Mérgelődés

A mai viszonyokra és a lopásra visszatérve, a másik mocskosul idegesítő dolog, hogy ha van az embernek egy fényképezőgépe, akkor azt hihetnénk, hogy az emlékezetesebb, érdekesebb eseményekre, helyekre magával tudja vinni, és megörökíteni a számára fontos dolgokat.
De nem! A szarházi emberek miatt nem vihetsz olyan helyre magaddal értéket, ahol nem tudsz rá minden másodpercben árgus szemekkel vigyázni mert rögtön ellopnák.
Szóval el lehet felejteni hogy strandon valaki fényképeket tudjon készíteni, ugyanígy kilőve a bulik, szórakozóhelyek, és egyéb rendezvények, kivétel ha az ember nem strandol bulizik, stb. De akkor meg minek menne.
Szóval sok vasrúddal fejbeverni való paraszt vesz körül minket, és ezzel megnehezítik az életet.
De hogy valami "jóhírt" is mondjak, már nálunk is épülnek luxusbörtönök, hogy ha valakit véletlen elkapnak az eddig említett dolgok miatt, akkor se keljen lemondania az addigi életszinvonaláról. Nehogy már szarabbul éljen mint a magyar átlagember.

Hogy dögölnének meg

Sajnos múlt pénteken az a szomorú eset történt hogy ellopták a bicajom.
Én hülye azt hittem, hogy ha az embernek van egy bicaja, akkor azt lehet közlekedésre használni, menni vele ide oda, de ma Magyarországon nem így van.
Történetesen nem arról van szó, hogy valami rossz környéken, lezáratlanul hagyva suttyók elviszik az ember dolgait, mert azt még akár meg is lehetne érteni.
De nem, az Árkád bevásárló központ előtt, kialakított bicikli tároló helyen jól lezárva volt a bicaj, ezenkívül olyan helyen, ahol rengeteg ember jön megy. Én naiv azt hittem, itt biztos helyen lesz, hisz ha valaki mégiscsak olyan pofátlan, hogy fényes nappal forgalmas helyen neki állna láncot vágni, akkor ez valakinek feltűnne, és szólnának neki, vagy rendőrnek, vagy bármi.
De nem, manapság bármit csinálhatsz az utcán az emberek le se szarják, szerintem ha idős nénit vernének vas csővel, akkor is maximum 1 másodpercre lepődnének meg, majd gyorsan elfordulnának.
A másik dolog, hogy a rohadt áruházak minden négyzetmétere be van kamerázva, és egy lépést nem lehet úgy tenni, hogy ne figyelnének 10 helyről, csak hol nincs kamera? a bicikli tárolónak a környékén, hát gratulálok nekik.

Magyar mentalitás

Amit most úgy gondoltam hogy leírok, az a magyar mentalitásra egy negatív példa.
Mielőtt bárki lehurrogna, hogy ez nem csak magyar jelenség, annak mondanám, valóban nem tudom máshol milyen, de ez mindegy is, mert a magyar(magyarok jelentős részének) ilyen.

Rendszeresen szoktam a neten cikkeket olvasni, és ha van időm akkor a cikkek utáni kommenteket is szívesen böngészem. Megvan ugyan egyedül is a véleményem a dolgokról, de azért érdekes látni mások mit gondolnak, vagy épp milyen plusz információt tudnak még.

Ezen kommentek olvasásával kapcsolatban van az a rossz élményem, hogy sosem szabad/lehet elolvasni 10-20 bejegyzésnél többet mert elkanyarodik a témától. Lehetett a cikkben szó űrkutatásról, orvostudományról, sportról, vagy bármiről, valahogy a kommentek témája 2 fő irányba megy el.
Az egyik a mocskos komcsik/mocskos fidesz miatt van ez is, megint elbaszták, és amúgy is mi az hogy élnek.
A másik téma, hogy a cigányok/románok/négerek/zsidók miatt van ez.

Persze miért ne lehetne meg az embereknek erről a véleménye, na de hogy egy tök semleges dologról is egyeseknek ez jut eszébe, és csak erről tudnak beszélni, az elég elszomorító szűklátókörűségről, és primitívségről tesz tanúbizonyságot.

Ami meg a fő bosszantó, hogy akiket ez nem érdekel, ők is mindig ebbe botlanak, és nem tudnak arról értekezni ami épp érdekelné őket. Sokan minden kapcsolat nélkül beírnak egy két mocskolódást, de vannak a magukat okosabbnak hívők, akik meg tudják magyarázni pl a részecskegyorsítóhoz hogy kapcsolódnak a komcsik, vagy a focihoz a cigányok. És hogy miért nem unják meg ezek a mocskolódást? Azért mert mindig van néhány másik hülye aki vitába száll velük( holott vitatkozni csak érvekkel, megalapozott gondolatokkal lehet szerintem, azzal nem aminek eleve nincs valóság alapja és értelme). Így a cikkek utáni kommentek pár bejegyzés után mindig erről szólnak, a fórumokról már ne is beszéljünk.

Gondolatmenet

Mindig érdekesnek tartottam, hogy hogyan jönnek a gondolatok, mi miből adódik, egyik dolog hogy hat a másikra, hogyan lesznek az ötletek.
Ma a metrón utazva szokásos módon mindenfélékről gondolkodtam, és megmaradt, hogy hogyan zajlott a gondolatmenetem, így leírom.

Nézelődtem, és megláttam hogy az egyik utas a "minőségi" Bors magazint olvassa, aminek a címlapján két nímand csinált valami jelentéktelen dolgot.

Ebből az jutott eszembe hogy túl sok a magyar pletykalap, és ehhez képest túl kevés az érdekes ember, érdekes történet, így kénytelenek ilyesmiket is ki tenni(na meg azért mert egyesek ezt igénylik).

Erről eszembe jutott, hogy valamelyik tv műsorban az egyik nyilatkozó, talán a Fábry azt mondta azért nem lehet Magyarországon napi beszélgetős show műsort csinálni, sőt hetit sem igazán, mert ehhez kevés az igazán minőségi érdekes ember ma Magyarországon, és ilyen sűrűn nem lenne kit meghívni.

Erről az jutott eszembe, hogy akkor ma a magyar sztár piacon munka erő hiány van, tehát lehet érdemes lenne elmenni sztárnak(sokan meg is próbálják, csak nem értenek hozzá). Szóval minőségi munka erő hiány van a sztár piacon.

Erről az jutott eszembe, mi lenne ha én próbálkoznék ilyesmivel, milyen sztár lehetne belőlem, mi érdekeset tudnék csinálni.

Erről az jutott eszembe, mivel elég bevállalós vagyok és szeretem az extrém dolgokat, valami olyan jellegű sztár lehetnék, aki minden őrültségben benne van, és ezzel hívja fel magára a figyelmet.

Erről az jutott eszembe, hogy én lehetnék az is akit extrém helyekre is elküldhetnek, pl Irak, Afganisztán, Borsod megye.

Erről az jutott eszembe, hogy ilyen ember már van jelenleg, pl a Vujity Tvrtko.

Erről az jutott eszembe hogy pl érdekesebb ügyekben is kifejthetném az álláspontom.

Pl ilyen érdekes dolog lenne, hogy régebb volt egy ötletem, miszerint nemi diszkrimináció az ha a férfiak tvben meztelen felsőtesttel 12 es karikánál mutatkozhatnak, ha nő meztelen akkor meg magasabb a besorolás.

Mindenki lehurrogott, aztán néhány éve Svédországban egy egész mozgalom mondta lényegében ugyanezt, sőt ha jól tudom még törvénymodosítást is kértek.

Aztán erről az jutott eszembe, hogy mi lenne ha mindenki akinek kedve szottyan meztelen mellkassal flangálhatna.

Biztos jó néhány szülő azzal érvelne hogy a gyerekei fejlődését veszélyeztetné, de szerintem meg ezeknek az embereknek a fejlődését befolyásolta valami igen hátrányosan, és meg is indoklom.

Ha a női mellek meztelen látványa hátrányosan befolyásolná a gyerekek fejlődését(és most a gyilkolás, lövöldözés és egyéb baromság amit nézhetnek a gyerekek viszont a mellet nem, azt bele se veszem mert az egy külön téma), szóval akkor az össze természeti népet lehülyézzük, és mindet sérült lelkűnek tituláljuk.

Márpedig nem így van, még akkor sem ha némelyek esetleg kevésbé civilizáltak, sőt legtöbbjük kiegyensúlyozottabb boldogabb életet él, kevesebb lelki betegséggel, mint a modern társadalmak lakói, pedig látnak cicit dögivel.

A különbség 2 fő dologból adódik, az egyik hogy náluk ez születéstől természetes tapasztalat, és nem ébresztenek bennük a mű társadalmi követelmények mindenféle gátlást, olyan alap dolgoknak veszik mint ha mi látjuk a másik orrát pl.

A másik dolog, hogy a szülők és a gyerekek megbeszélik egymással a dolgot, de persze a megbeszélésnél kényelmesebb a modern szülőknek az asztal alá söprés a tiltás, a nem mutatás, és pont ezzel keltenek gátlásokat.

Aztán persze megérkeztem a metróval a munkahelyemre, és leírtam.

Most jutott eszembe egy ehhez kapcsolódó gondolat, amit tegnap a South Park ban láttam, ahol a gyerekek nevettek egy fingós tv műsoron, a szülők elmentek tüntetni a műsor ellen, és a gyerekek otthon maradtak, majd jött a halál, hogy kinyírja őket. Srácok felhívták ősöket, és mondták segítsenek, persze azok meg se hallották mit mondanak a gyerekek, csak szajkózták, hogy ne nézzék a tvt, meg tűzzel ne játszanak blablabla. Halál végül nevetett a fingós műsoron, de a szülőknek sikerült betiltatni, így a halál újra dolgozott és megölte Kenit baszki.
És a lényeg ami ide vág, a kis pöcsök mondták, Nem műsorokat kellene a szülőknek betiltani, hanem leülni a kölykökkel beszélgetni, meghallgatni őket, és elmagyarázni a dolgokat.

L'art pour l'art

Nemrég volt szerencsém a L'art pour l'art társulat egy szabadtéri előadását megnézni, és ugyan nem vagyok a rajongójuk, de nagyon tetszett a műsor, annyit nevettem hogy majdnem megfájdult az állkapcsom:) Lehet többet kellene nevessek hogy edzésben legyek.

Ma reggel jöttem bicajjal, a munkába, és szembeszél fújt, ami elég kellemetlen, mert megnehezíti az előre haladást. Ahogy ezen mérgelődtem magamban, eszembe jutott a L'art pour l'art, és a szembeszél kapcsán arra gondoltam, hogy bevehetnének az előadásukba egy jelenetet a szembeszélről(hacsak már fel nem használták ezt a szót).
Ahogy tekertem kigondoltam ehhez egy jelenetet, és ezt írom most le.

Épp családi veszekedés folyik a színpadon, ahogy úgy általában a besenyő családban, Besenyő Pista bácsi és Margit a jelenet fő szereplői.Szabadtéri színpadon jó a jelenete igazán, de mivel úgyis abszurd humorról van szó, így bárhol előadható.

Veszekedés közben Maargit felsóhajt: Milyen szörnyű szembeszél van- sopánkodva mondja -egészen felfújja a szoknyámat.
Besenyő Pista bácsi rögtön leszidja: Nooormális vagy Maaargit, hát mi az hogy szembeszél, nooormális, hát olyan nincs is, Maargit, hát nem a szem beszél, a száj beszél.
Hát jó hogy nem már orrbaszél. Vagy seggbeszél, habár ahogy téged ismerlek Maargit, amennyit te szövegelsz nálad akár ez is igaz lehet.
Margit ezen felkapja a vizet: Te Pityúú hát miket mondasz te rólam, én nem is beszélek sokat, a múltkor is ...


És innen folyik tovább a szokásos Besenyő családos történet.

Igazából először gondoltam rá hogy ezt megírom a L'art pour l'art-nak, és ha akarják felhasználják, de egyelőre mégsem tettem, mert, eléggé hirtelen összedobott rövid kis dologról van szó, amit fejben lejátszva kicsit viccesebbnek is láttam mint így leírva, de egyszer majd lehet mégis elküldöm.

Addig meg álljon itt, és ha valaki olvassa és viccesnek gondolja az írja meg:)

Teljes alkalmatlanság

Ebben az országban hihetetlen milyen trehány semmirekellő munkavégzéssel is boldogulhatnak emberek.
Pl a BKV nál a mellékelt írás, és saját tapasztalás alapján azt nem tudják megoldani hogy az ember ne keljen fél órát álljon sorba a bérletért, és ezért bérletet venni ne úgy menjen mintha fogorvoshoz kellene menni.

http://kotottpalya.blog.hu/2008/05/13/miert_keptelen_megszuntetni_a_bkv_a_sorokat_a_penztarak_elott

Ha ezt az egyszerű józan paraszt ésszel megoldható dolgot nem képesek rendesen kezelni akkor mit csodálkozunk hogy gazdasági ügyekben még impotensebbek, és milliárdos adósságok felhalmozására képesek csak.

Magyar mentalitás

Romániában most az a helyzet ált elő a foci bajnokságban, hogy ha a CFR Cluj Kolozsvári csapat az utolsó fordulóban legyőzi a Tök utols U Cluj szintén Kolozsvári csapatot akkor román bajnok lesz. Csakhogy a két városi csapat meglehetősen utálja egymást, így biztos nem lesz könnyü mérkőzés.
Az U-clujnak inkább a románok, míg a CFR-nek inkább a magyarok drukkolnak, habár a CFR nek is vannak román drukkerei.
Mivel a magyar bajnokságnál unalmasabb és rosszab focit produkáló bajnokságot nehéz keresni, ezért, na meg az erdélyi csapat sikerei miatt is terelődötta figyelmem inkábba román bajnokságra. Egyébként mielött bárki leszolná a román bajnokságot, érdemes tudni, hogy a román bajnok rögtön a BL csoportkörébe kerül, ami minimum 10 millió eurós bevétel, és még a második is bl indulo, sőt még az 5. is mehet az uefa kupába.
Így hát nem meglepő hogy igen komoly tétje van a nemzetiségi kérdésen túl anyagi szempontbol is annak hogy egy fővárosi román csapat nyer vagy egy erdélyi magyar érdekeltségü csapat.
Játékosok közt persze nincs magyar, de még erdélyi magyar sem sok, ami szerintem csak pozitívan hathat a teljesítményre, nincs aki elbénázza a dolgokat:)
Ez a helyzet miatt rákerestem a neten, hogy mit érdemes tudni még a CFR-ről. Erdélyi magyar tulajdonosa van, aki több pénzt őlt a csapatba mint az egész magyar élvonal költségvetése.
A blogbejegyzést viszont azért írom, mert felháborít az, hogy a legtöbb ember magyarországon ahogy a CFR sikereket ért el rögtön azt írja, hogy magyar csapat nyerhet.
Hát a nagy francokat, a magyaroknak ebben a csapatban semmi érdemük nincs, ne tartsák már magyar csapatnak, ne keverjük össze az erdélyit azzal hogy magyar.
És hogy miért ne? Mert a csapat felépitésében, kialakításában, szponzorálásában , fejlesztésében, és mikor még sikertelenebb volt, akkori támogatásában semmit nem tettek a magyarok. Aza pár elszánt erdélyi ember érdeme minden, akik lelkiismeretesen dolgoztak a jelenlegi helyzetért.
És most hogy ők megcsinálták, eljutottak ide, mi magyarok ne pofátlankodjunk már oda, és mondjuk hogy magyar csapat mert semmi közünk hozzá, semmi érdemünk nincs benne, ez egy erdélyi csapat.
Azzal hogy a tutiba odapofátlankodik mindig néhány buta nacionalista, és tudatlanul elkezdi bőgni hogy ez magyar, és milyen szuperek vagyunk tőle, csak a feszültséget keltik, és olyan sikerekben sütkéreznek amihez semmi közük.
És ez nem csak a focira igaz sajnos, hanem más dologban is, ha külföldön egy magyar anyanyelvü esemény, cég kezdeményezés van, 1-2 kivételtől eltekintve a magyarok semmit nem segítenek nekik, hogy sikerüljön elérni a céljukat,sőt sokszor leszolják őket. Majd ha mégis sikeresek lesznek, akkor odapofátlankodnak és mintha ők csinálták volna, mondják hogy milyen ügyesek vagyunk magyarok, és itthonrol nem törődve a következményekkel járatják a szájukat, és ezzel az ottani emberekre ráharagítják a helyi többséget is.
Most a foci kapcsán gondoltam ezt leírom, de sajnos egyre több mindenben látom ezt a dolgot.

Ja és hogy valami igazi magyar érdemet is mondjak, az EB-n néhány stadionba egy magyar cég viszi a gyeptéglát, ugyhogy hude ott leszünk az europabajnokságon:DRobog a magyar foci:)

Felismerés

Régebb láttam egy filmet, a Lakótársat keresünk-et. Ez egy amolyan igazi jó kis európai film, érdekes sztorival, izgalmas előadással, némi erotikával és mondanivalóval.
Amióta ennek a filmnek megjelent a 2. része mindig meg akartam nézni, és mégis mindig halogattam mert mi van ha nem tetszik úgy mint az első.
Ma este ebbe belekezdtem, ez is érdekes, kicsit más mint az elődje, de nem rossz film, hangulat kell hozzá:)
Viszont amiért ezt a bejegyzést most írom, az az hogy a film miatt megfogalmazódott bennem az amit eddig is többé kevésbé tudtam, hogy hogy van, a viszonyom a nőkkel.
Amit a főhőssel kapcsolatban látok azt magamnak is nagyon igaznak érzem. Minden eddigi kapcsolatomba mikor belementem, valami megfogott az adott lányban, de mindig azt éreztem, hogy nem olyan tökéletes, mint ahogy szeretném, mi van ha megállapodok vele és ezzel elszalasztok egy nálánál is jobbat. A filmben is ezt az ideált hajszolja a főhős, és egy majdnem tökéletes kapcsolat mellett kialakul egy másik is, egy szupermodellel, aki még okos is, és szinte ideális nő. Amikor a szupermodell hívja, rögtön ugrik, és otthagyja a másik lányt, aki pedig nagyon szépen szerelmet vall neki, de a fiút mégis hajtja az hogy mi van ha ennél is jobb vár rá.
Persze mikor a szupermodellel van, rájön hogy ez mégsem az a cukor mázas szerelem megélve, mint ahogy azt elképzelte.
Visszamenne az előző nőhöz, akit az új élmények után már tökéletesnek tart, és tudja hogy ő volt az igazi, de a lány már nem akarja, nem akar a fiúval lenni úgy, hogy a fiú úgy gondolhatja hogy máshol jobbat talál, és ezzel a lány bizonytalanságban élne.
És ami a félelmetes hogy én is így vagyok vele, hogy mindig azt hiszem, sokkal jobbat is kaphatnék, és így senkivel nem maradok, de ahhoz hogy rájöjjünk hogy ő volt az igazi, az kell hogy egyel továbbmenjünk és kiderüljön, hogy mégsem tökéletesebb az új lány, hanem az előző volt az. De ekkor már nem nagyon van visszaút.
Én sem tudom hogy megtalálom e azt aki úgy igazán hozzám illik, de egyelőre nem adok lejjebb az igényekből, csak lehet pont ezzel szalasztom majd el.

Hu a fejemben sokkal jobban összeálltak ezek a gondolatok, de mivel nem vagyok író ezért leírva kissé keszekusza lett, de talán a lényeg átjön.
És a filmnek sincs még vége,bármi történhet. csak ezt le kellett írjam:)