Együnk kengurut

http://index.hu/tech/tudomany/kefin071207/

Összefoglaló

Eddigi írásaimban is sokszor szó esett róla, hogy gyakran keveredek mások szerint akár még veszélyes szituációba is. Részletesen ugyan nem írtam le a legtöbb esetet, de most felsorolásképpen megpróbálom összefoglalni az érdekesebb szituációkat.
Ezzel a kis összefoglalóval szeretnék emléket állítani és megköszönni az eddigi intenzív és kitartó munkáját az őrangyalomnak.

Kiskoromban3 kerekű bicajjal átestem a küszöbön, és mivel akkor még volt szemüvegem, az széttört rajtam, de a szememnek semmi baja nem lett.
Ugyancsak bicajjal felhajtottam egy hatalmas sóderkupac tetejére, majd onnan szépen le is zuhantam, de csak pár horzsolás történt
Nagyszüleimnél mászkáltam egy szénacsűrben 5-6 évesen, ahonnan kb 3 méter magasról lezuhantam, és a fejem beszorult a deszkafal és egy szekér kereke közé, de itt sem lett bajom
Cseresznyefán mászkálva megcsúszott a lábam és elkezdtem zuhanni, de kb 2 méterrel lejjebb lévő vastag ágra estem hanyatt fekve, és onnan nem zuhantam tovább
Szomszéd cigánygyereket (akivel amúgy nem voltunk rosszban) meri, vagy nem meri játékból alaposan bokánrugtam, aminek hatására a család vasvillával közelített felém, de apuék megvédtek
Egyszer egy lovat vittünk nagypapámmal kovácshoz, és én vezettem a kb 1 éves csikót, aki egy figyelmetlen pillanatban úgy hasba rúgott, hogy 3 métert repültem hátrafele, pár nap hasfájással ezt is megúsztam
ismerősöknél vendégségben az ottani kiskutyával játszottam, aminek hatására az anyja jól a fenekembe harapott, ez annyira nem is fájt, nem úgy mint az ez után kapott tetanusz injekció
Egyszer egy haverral versenyeztünk bicajon, és egy kereszteződésben egy néni elénk tipegett, és mivel megsajnáltam elrántottam a kormányt, az egyetlen lehetséges irányba, neki a haveromnak, mindkettőnk végtagjait lehámoztuk picit a földön.
Egyszer bemásztunk egy elhagyott szálloda kertjébe ahol a medence sarkánál versenyeztünk ki tud nagyobb szélességet átugrani, a vége ott lett mikor már nem értem el a túlpartot, és a sípcsontom a medence peremén landolt, egy jó nagy vérző sebbel megúsztam ezt is.
Egyszer télen a Balaton jegén bicajoztam, mert az jó, e szerencsére a parthoz közel, mivel a jég be is szakadt alattam, így térdig álltam a jeges vízben. Vizes lábbal szépen hazatekertem és még csak meg sem fáztam
A bicajozásban a hegyekről leszáguldozás az egyik legjobb móka. Egy ilyen alkalommal földút végén volt egy mélyebb víz által kimosott barázda. Én ezt olyan kb 50 Km/h val meg is közelítettem, majd nem is tudtam kikerülni. A kerék szépen be is szorult és azon nyomban meg is állt a bicaj, nem úgy mint én, felvettem a superman pózt és jópár méterre előre szépen belerepültem egy bokorba. Nekem szinte semmi bajom nem lett, de a bicaj kereke szabályos u alakban elhajlott.
Fiatal koromban jártam karatézni is, ahol egy rosszul sikerült esésnél pontosan 2 ujjamon landoltam. Valamilyen mázli folytán az ujjaim nem törtek el, de jó ideig dupla vastagságúak voltak.
A Balaton partján állványokon tárolják a vizibicikliket, és mikor nem figyelnek oda akkor fel lehet mászni rájuk és csúszdázni. Pusztán annyi a gond, hogy ezek jó 1 méter magasan vannak és a víz alatta meg kb 30-40 cm, így óvatosan kell landolni. Valaki azt állította fejjel előre nem mernék lecsúszni, hát én rácáfoltam. Mások így szokták kitörni a nyakuk és meghalni, zuhanás közben ez nekem is beugrott, és sikerült valahogy úgy helyezkedni, hogy csak picit vertem be a fejem.
Egyszer egy haverral bicajozva egy földúton száguldottunk, és én az út helyett a fejem felett repülő siklórepülőket bámultam. Biztos ami biztos alapon egyszer előre pillantottam, és azt láttam, hogy a haver előttem pár méterre megált. Gondoltam talán nem kellene keresztül hajtani rajta, így berántottam az első féket. Ahogy várni lehetett a kormány felett át is szaltóztam és a haver lába előtt, egy fejemnyi méretű sziklán landoltam hanyatt fekve. Magam sem értem, hogy történt, de picit sem fájt, lapockámon ugyan lett egy horzsolás, viszont a szikla 3 darabra tört. Biztos a szikla is repedt volt már, de azért lehetett erő a zuhanásban is, na de az őrangyal…
Másik jó játék, ha az ember mindig csak az utolsó pillanatban fékez, egyszer egy ilyen akciót pont úgy terveztem, hogy majd meg álok a zebra előtt a piros lámpánál várakozó emberek mögött. Ez csak a terv volt, mert ahogy a féket berántottam a bovden úgy döntött, hogy ő elszakad. Meg is lett az eredménye, 0 lassulás, 2 szerencsétlen járókellőnek hátulról alaposan nekimentem, én ott a járdán terültem ki, ők szegények az útra zuhantak. Szerencsére nem jött autó, így ők túl élték én meg nem győztem bocsánatot kérni.
Egyszer nagyszüleimmel lovas kocsival hazafele tartottunk. Szembe jött egy autó, ami megcsúszott és belecsapódott szegény lovunkba, aki felfogta az ütést, de sajnos meghalt. Az autó a tetején bicajokat szállított, amik az ütközés hatására kb fél méterrel a fejünk felett repültek el.
Egy másik családi összejövetel után jöttünk hazafele, ismerősökkel együtt, az ő autójuk lerobbant, és amíg az út szélén álltunk, egy szembejövő száguldozó tőlem pár méterre süvített el, és kicsit odébb csapódott az árokba.
Egy előző munkahelyen utaztunk egy vidéki telephelyre, és ugyancsak egy eszement száguldott velünk szembe, kollegám még épp félre bírta kapni a kormányt, így az illető a mögöttünk jövő kamionba fúródott
Egy másik alkalommal sétáltunk egy épülő alállomáson(akik nem tudják mi az azok kedvéért nagyon leegyszerűsítve, ilyen helyeken futnak össze az elektromos távvezetékek).Ezek a helyek tele vannak mély kábelalagutakkal és aknákkal, amiket nem mindig fedik le az építkezés alatt.Én persze a magasban futó vezetékeket bámultam így bele is sétáltam egy ilyen gödörbe, de zuhanás közben a lyuk peremén megkapaszkodtam, így nem lett semmi bajom.
Egy másik alkalommal egy elektromos szekrényt szereltünk, ahol úgy vizsgáltuk, hogy a megfelelő helyeken van e feszültség, hogy egy lámpát raktunk az adott helyekre, egy ilyen helyen sikerült zárlatot találni, aminek a következtében a lámpa foglalata a kezemben szikrázás közepette elfüstölt.Kissebb kormon, és pici égésen kívül itt sem lett bajom.
Kiskoromban apu magával vitt villanyszerelni. Egyszer egy épp épülő házban voltunk ahol untam magam és szaladgáltam. Az ilyen helyeken az ajtófélfákba raknak fejmagasságban keresztbe egy rudat, hogy a száradó beton nem nyomja el az ajtót. Szaladgálás közben sikerült egy ilyennek nekirohanni és pont a fogamnál fogva elakadni benne és dobni egy hátraszaltót. A fogam ugyan nem tört ki de a fogínyemből ömlött a vér egy darabig.
Egy másik alkalommal már nem is tudom miért, de egy vasrudat meggörbítettem és a földhöz vágtam, az alakja miatt pont úgy pattant, hogy egyenesen a számnak repült. Szerencsére csukva volt a szám, így nem állt a torkomba, csak a fogzománcom repedt meg picit.
Egy alkalommal bicajjal mentem egy helyre, ahol sikerült berúgni. Járni ugyan már csak érdekesen tudtam, de azért a bicajra csak felültem. Ez a feladat akkor nem tartalmazott elég kihívást, ezért mondtam a többieknek hogy én a bicajjal simán le tudok menni az alúljáróba.Mielött még bárki meggyőzhetett volna, hogy ezt talán mégsem kellene, neki is iramodtam.Az aluljáróba lejutottam, félútig a bicajon, félúttól meg mellette bukfencezve.A nadrágom ugyan elszakadt, de nekem megint semmi bajom nem lett.
Egy másik berúgás bicajozás párosítás annyira jól sikerült, hogy szinte semmire nem emlékszem belőle, de az tény hogy Óbudáról eljutottam a 9 kerbe bicajjal egyben. Másnap láttam a bicaj kormányán hogy eléggé legyalulta valami, és rémlett is hogy volt amikor fáradtnak érezve magam, megállás nélkül támaszkodtam neki a falnak.De végülis rajtam semmi sérülés nem volt, és senki nem ütött el.
Osztálykiránduláson történt hogy egy csigás íjat megfeszítve beledugtam a fejem, majd az kicsúszva a kezemből jó nagy sebet ejtett a fejemen, amit a szintén jó hangulatban lévő osztályfőnököm arcszesszel fertőtlenített, illetve az arcszesz egy részével mert a többit a szemembe lötykölte.De azt megúsztam hogy a célzóvas a fejembe álljon, az a szemem előtt pár centivel süvített el.
Ugyancsak osztálykiránduláson medencébe ugorva a túl kis víz miatt az orrommal sikerült felszántani a medence alját.
Gólyabálon meztelen éjszakai fürdőzésnél mások szépen bemásztak a tóba, én ugortam, sajnos nem volt túl mély így a sziklák szépen felhasogatták a talpam, de az italozásoknak köszönhetően csak otthon fájt a lábam.
Egy másik alkoholizálás során az albérlet 1. emeleti erkélyéről sikerült kizuhanni, a földszintre, úgy hogy hajam szála sem görbült.


És akkor még az a sok eset ami most épp nem jutott eszembe , vagy nem annyira érdekes az itt sincs.

Erdélyi kaland

Hosszú idő után sikerült újra eljutnom Erdélybe.
Még mindig nagyon szép hely és nagyon sok régi emléket felidézett bennem, szoval jól éreztem magam nagyon.
A sok jó közül az egyik az volt, hogy majdnem végig legalább 10 cm hó volt, ami még szebbé tette a tájat, és ez még a fázós természetemet is le tudta győzni.
Ez már csak azért is volt szuper élmény, mert sajnos itt Pesten sosincs hó:(, ebböl a szempontból ez egy szutyok hely.
A másik szuper dolog az volt, hogy rengeteg erdélyi kaját ettem, amit itt nem tudtam volna megtenni.
Egyik nap apu odaadta az autót hogy bemenjek az unokatesómhoz Marosvásárhelyre.
Itt kell megjegyeznem, hogy ez egy hihetetlen szép város, ugyan még sok fejlődni valója van, de bizonyos részeiben felveszi a versenyt akár még Budapestel is.
Szoval bementem a városba, és unokatesómmal kitaláltuk, hogy ha már úgyis ott van az autó, akkor kihasználjuk és elmegyünk egyet mászkálni.
Mikor már eleget jöttünk mentünk, és a csajok stírölését is meguntuk(Marosvásárhelyen rengeteg jó nő van) kitaláltuk hogy enni kellene valami finomat.
Első ötlet az volt hogy elmegyünk miccset enni,de nem tudtuk hova menjünk.
Ahogy a helyekröl dumáltunk szóbakerült, hogy nyílt egy középkori étterem ahol elég nagy adag finom kajákat adnak, és kézzel kell enni:)
Ugyan itt nem hagyományos erdélyi kajákat adnak, de nagyon finoman készítik az ételeket.
Az étlapot tanulmányozva sokat tanakodtunk hogy mit válasszunk, az ételek mellé oda volt írva hogy mit tartalmaznak és mekkora a tömegük. Végül egy kétszemélyes tálat választottunk amin mindenféle sült husok és többféle köret is volt.Ez mellett azt írta 2,6 kg és ebből 1,1 kg hús.
Nagyképüen még filóztunk is rajta hogy ez kettőnknek nem lesz elég, kellene még mellé valamit rendelni, végül úgy döntöttünk hogy talán még is elég lesz ez nekünk.
Nagy szerencse hogy így döntöttünk, mert mikor kihozták csak ledöbbenve néztünk.Hatalmas adag volt.
Egy kb 1 méter hosszú tálca volt telerakva elég nagy magasságig mindenféle husokkal és zöldségekkel. Végül nekigyürkőztünk leküzdeni ezt a hatalmas étel kihívást.
Eleinte csak poénkodtunk, de egy idő után érezni kezdtük a vesztünket, hogy talán mégiscsak kevesek vagyunk mi ehhez.
Kb 1 óra megfeszített küzdelem után, már nem sok minden volt a tálcán, de izzadó homlokkal kénytelenek voltunk elismerni, hogy bizony megteltünk.
Kértük a számlát és távoztunk.

Nem,nem itt van vége a történetnek, a java csak most jön...

Odamentünk az autóhoz, megnyomom az ajtónyitó gombot, és semmi...megnyomom újra, de meg se rezzen.
Na mondom fasza,lehet lemerült az elem a kulcsban.
Szerencsére rendes zár is van az ajtón de csak a sofőr oldalán, más lehetőség nem lévén, ezt kinyitottam, így már a kocsiba bejutottam, de unokatesóm még kint fagyoskodott. Nyitnám belülröl az ajtót de semmi, itt már gyanus lehetett volna,hogy összetettebb problémárol lehet szó, de ezt még a központi zár hibályára fogtam.Én kocsibol ki, unokatesóm be, átmászott a helyére, én visszaültem, és gondoltam, akkor most már indulhatunk.
Be is raktam a kulcsot a helyére és indítottam. Illetve indítottam volna, de még egy halvány zörely sem volt.
Na mondom frankó, a kocsi nem indúl ha nem nyitom ki a központi zárat.
Más lehetőség nem lévén telefonos segítségre szorúltunk.Felhívtam aput, akinek a problémát vázolva hamar eljutottunk a helyzet gyökerére mutató kérdéshez. Apu rákérdezet, hogy a világítást nem felejtettem e bekapcsolva. Rövidúton kiderült hogy de persze hogy igen.
Ebből következik hogy az akkumlátor 100% osan lemerült. Annyi erő nem volt benne hogy az ajtót kinyissa, nem hogy még a motort meg tudja forgatni az indításhoz.
Szép kis helyzetbe kerültünk, első ötletként az merült fel, egy betolási kísérletet megér a dolog.
de ez sem olyan egyszerű ám hogy foglyúk és toljuk az autót.
Első probléma hogy a főút mellett áltunk meg, ahhol nem egy életbiztosítás autót tologatni.
Szükségünk volt tehát egy mellékutcára.Elöttünk egy darab sem volt, de kissé visszább nem is messze volt egy célnak megfelelő kis utcácska.
Ehhez már csak meg kellett fordítani az autót.
Hát aki már próbálta szervós autónak a kormányát járó motor nélkül eltekerni annak nem kell ecseteljem a szitut, többieknek csak annyit hogy baszott nehéz.
Végülis 10 perc ügyeskedés után azért csak eljutottunk az ominózus mellékutcába, ahol már kedvünkre tologathattuk volna az autót. Meg is próbáltuk többször egymásután , de igazábol az autó meg se nyekkent. Apu újra telefonált hogy ne tologassuk sokat, mert az nem tesz jót az elektronikának ha így kinozzuk.
Más megoldás kellett. Itt merült fel a bebikázás lehetősége, ami arrol szól hogy egy másik autó akkumlátorát egy kábellel össze kell kötni a mi autónk aksijával, és így eggyüttes erővel elindúl az autó.
Ehhez pusztán az összekötő kábel és a mégy egy autó hiányzott. Újjabb telefonos segítségkérés, ezúttal unokatesóm apjának, hogy jöjjön értünk és mentsen meg minket a fagyhaláltól.
Mert ugye ha az autó nem működik, se fűtés, se rádió se semmi.
Keresztapám mondta is hogy jön, de kábelt kell szereznie, mert neki sincs.
Nem volt mit tenni, beültünk a hideg autóba, és megpróbáltuk belehelni, amig jön a felmentő sereg.
Röpke 3/4 óra után meg is láttuk keresztapám autóját közeledni az úton.Szemünkben felcsillant a remény.Az autóbol nem száltunk ki, mert az egész utcában parkolt kb 3 autó, abbol egy sem volt fehér,csak a mienk, és nem is takart el minket semmi.
Ahogy közeledett keresztapám láttuk, hogy piszkosul figyel a kormány mögűl, majd ahogy jött azzal a lendülettel el is ment mellettünk.
Na erre a fejleményre aztán igazán nem számítottunk.Ki is pattantunk az autóbol és integettünk neki, de már késő volt.
De az autóban felgyült meleget azért sikerült kiszellőztetni.
Tudni kell a dologhoz, hogy keresztapámnak nincs mobilja. Így ujjab telefon unokatesóméknak haza, hogy mondják el keresztapámnak, hogy ha hazaért akkor jöhet is vissza mert mi még ott vagyunk.
Keresztapám hazaérve mérges is volt, hogy mi büdös kölkök már leléptünk és nem vártuk meg, majd mikor megtudta, hogy mi láttuk, meg is esküdött hogy mi tuti nem voltunk ott, és ha mégis akkor elbújtunk.
Na az oda vissza út miatt még 1 óra várakozás után csak egymásra találtunk.
Szépen kilegóztuk hogy a 2 autót úgy állítsuk egymás mellé, hogy a kábel elérjen a 2 aksi között.
Hát igen a kábel, Inkább madzagnak mondanám, ezt a kommunista időkből ránkmaradt gyöngyszemet, amit a szomszédja a sufniban talált, és a rozsda alatt még felsejlett, hogy ez valamikor fém volt.
Ennek megfelelően természetesen fikarcnyit sem segített rajtunk, mert az áram vezetésre nem volt hajlandó.
Végső megoldásként arra jutottunk, hogy talán egy benzinkúton tudunk venni kábelt.
a keresztapámék autójával el is mentünk a legközelebbi kúthoz, ahhol nagyon segítőkészek voltak, és a raktár mélyén találtak is egy olyan kábelt ami nekünk kellett.
Visszatérve az autóhoz, ezzel összekötve a 2 aksit végülis sikerül életet lehelni a mi autónkba is.

Így több óra fagyoskodás után megmenekültünk.

Közérdekü információ

Ha olyan óvszered van ahol több darab van egymás mellett, egy sorozatba fűzve, akkor azt szex előtt szétszedni különálló darabokra.
Ennek az az oka hogy könnyen előfordulhat, hogy a pillanat hevében egy lendülettel többet is feltéphet az ember, ha egyben hagyja őket.
Igazából nem lenne ezzel baj, ha nem akkor történne mikor már túlvagy jópár meneten, és rövid időn belül nem lesz rá újra szükség.

Tapasztalat

A zsája nem való rántottába, mert úgy nemfinom.

Szinonímák

közösülni, lefeküdni egymással, együtt hálni (régi), gyereket csinálni, nemi életet élni, összefeküdni, szexelni, izélni, szeretkezni, szerelmeskedni, baszélgetni, digi-dugizni, elmerülni a testi gyönyörök változatosságaiban, elmélyíteni a kapcsolatot, gyakorolni egy kis lepedőakrobatikát, hetyegni, kamatyolni, kis külön biológiaórát tartani, kufircolni, kupakolni, kurjantani, (meg)lovagolni, lökni, (mélységesen) megismerni, megnézi mit tud a vásznon, megnyitni előtte a gyönyör kapuit, nemileg egyesülni, nemileg érintkezni, összegyűrni a lepedőt, papás-mamásat játszani, pásztorórát tartani, reszelni, teljes nemi közösségre lépni, (ki)témázgatni, testnedveket cserélni, etye-petyézni, rosszalkodni, baszni, fakkolni, gyakni (régi), kefélni, kettyinteni, kúrni, lezavarni egy numerát, toszni, aláfűteni alátenni alávágni alávajazni átadni a répát azt csinálni barlangászni (meg)baszni baszélgetni beakasztani befektetni (vállalkozni) behatolni beigazítani beleállítani a dárdát belegyökerezni belemaszatolni beleverni bemegy a maci a málnásba beömlesztést adni beszállni (be/meg)támasztani beterelni a szörnyeteget bevarrni a fütyköst beverni neki (meg)bökni/bökdösni bőrözni (meg)büntetni (meg)cincogtatni (meg)cseszni (fel/meg)csinálni becsúsztatni digi-dugizni (meg)dugni (meg)döngetni egyesülni együtt hálni együtt tölteni az éjszakát elbánni vele elintézni elkapni elmerülni a testi gyönyörök változatosságaiban elmélyíteni a kapcsolatot emelőre tenni (meg)faragni (meg)farkalni felállványozni felderíteni felhúzni (fel)nyársalni felpróbálni (fel)szúrni fröccsenteni fuckolni gyakorolni egy kis lepedőakrobatikát gyalulni gerincrevágni (meg)hegeszteni hetyegni illeszteni (meg)izélni jóban lenni vele (jól )megmutatni neki (jól )megpumpálni jól érzik magukat (vagy egymást) kaffantani kamatyolni karóba húzni (meg)kefélni (meg)kettyinteni khöm-khömölni kibélelni kis külön biológiaórát tartani klottyintani koitálni (latin) közösülni kufircolni kupakolni (meg)kúrni lefeküdni vele lezavarni egy numerát (meg)lovagolni (meg)lökdösni lyukra küldeni a dákót magáévá tenni malackodni (be/meg)mártogatni a pemzlit megbúgatni meghajtani, mint Zinger a masináját meghágni meghernyózni meghurkázni meghúzni (mélységesen )megismerni megjáratni a dugattyút megmászni megnézi mit tud a vásznon megöntözni a virágágyását megrakni (mint az IFA platót) megszúrni megtolni megtömni megtréfálni megynitni előtte a gyönyör kapuit megrángatni minuszba verni (Quake-es kifejezés:) nemileg egyesülni nemileg érintkezni (meg)nyesni (be/fel/meg/tele)nyomni összefeküdni összegyűrni a lepedőt papás-mamásat játszani párzani pásztorórát tartani pomázni (meg)prütykölni (fel/meg/tele)pumpálni rámászni rátenni a nyomtatásra (meg)reszelni rosszalkodni saját bottal eltángálni (meg)sedergetni szerelmeskedni szeretkezni szexelni (meg)szögelni teljes nemi közösségre lépni testnedveket cserélni (be/ki)témázgatni (meg)tocskolni (meg)toszni (meg)toszogatni (meg)töcskölni (meg)töfni traffantani treníroztatni vétkezni a 6. parancs ellen (be)zsákolni

Olvasnivaló

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Ezmegaz

Történt velem sok minden, de megint lusta voltam írni, de talán majd leírom.
Most is akartam írni valamit de meggondoltam magam, viszont olvastam egy érdekes cikket, amit érdemes lehet elolvasni, a címe: Megtiltják az önkényes újjászületést a kínaiak

http://www.origo.hu/nagyvilag/20070829-egy-torveny-szerint-a-kinai-allamnak-engedelyeznie-kell-a-reinkarnaciot.html

Szünet

Ma hazautazom szüleimhez Keszthelyre 1 hétre.
Ez egyben azt is jelenti, hogy 1 hétig nem leszek mégcsak számítógép közelében sem.

A hülyék köztünk élnek

Már el is felejtettem hogy délelőttönként mennyi öreg trotty utazik a buszokon. De hát ez az ő idejük, végigtotyorogták a piacokat, megvolt az információ csere a falkatársaikkal , és most mennek haza berakni a frigóba a csirkefarhátat.
Félreértés ne essék, nem utálom én az öregeket, van pár jó fej is köztük, de azért az elég ritka, pláne a városi öregeknél, falun teljesen máshogy alakulnak a dolgok.
De itt a buszon csupa életunt, megkeseredett ábrázatú ember volt, akik összevissza totyorogtak.
Kiábrándító, hogy mi lesz egyes emberekből.
Ráadásul a többség még hülye is, balfaszkám alig bír járni, van egy rakás üres hely, de azért neki 2-szer előre és hátra végig kell botorkálni, míg megtalálja a neki tetsző helyet.
Közben elgondolkoztam, hogy lehet ennyi félresiklott életü embert látni.
Ez szerintem a társadalmi berendezkedésünkből adódik. Régen a természet megoldotta, hogy az életképtelenek, és a hülyék elöbb-utóbb kipotyogtak a sorból.
Manapság már nem kunszt leélni egy életet, még a csövesek sem halnak éhen.

Így aztán a hülyék köztünk élnek.

És a baj nem az élet leélésével van, ami nehéz, hogy az életünk jól éljük le.
És ezeket az öregeket elnézve a buszon, nem úgy néztek ki mint akiknek sikerült volna tartalommal megtölteni a földi létük.
Végignézve rajtuk hirtelen 2 kategóriába tudtam őket sorolni, az egyik a bamba hülyék, akik nem is tudják hogy már elszalasztották a lehetőségeiket, ők nem is olyan szomorúak, csak nyomorultak.
A másik kategória akik tudják, hogy elcseszték, nem sikerült elérni a céljukat, nem sok értelme volt a létüknek, és ettől olyan elkeseredettek, de talán ez az a kategória akik ennek ellenére is veszettül kapaszkodnak a nyomorúságos kis életükbe, mert ugyan tudják, hogy vége, nincs még 1 lehetőség, de azért az utolsó percig kapaszkodnak, hogy hátha mégis valami célt nyer az életük.

Én erősen bízom benne, hogy nem ilyen leszek, sőt tudom, mert ilyen életre képtelen lennék.

Ágy

Nem szabad egyszemélyes ágyban ketten aludni...
Pláne, hogy többet forgolódok alvás előtt, meg közben mint egy grill csirke.

Amire még büszke is vagyok 2.

A másik ilyen kihívás a Balaton átúszása volt.
Én imádok strandra járni, de lusta ember lévén nem úszni, hanem csak szórakozni a vízben.
Eszembe jutott többször is, hogy azért csak át kéne úszni a Balatont, ha már ott van, de sosem gondoltam teljesen komolyan.
Aztán 2 éve minden összejött, elég sokszor beszéltem apuval a Balatonátúszásról, ő minden nap gyakorolt rá, és mondta hogy meg ne merjem próbálni hisz abban az évebn víz közelében sem voltam sokat, úgysem sikerülne. És ez az úgysem sikerülne volt a varázs szó.
Másokkal is beszéltem, és mindenki mondogatta hogy edzés nélkül kizárt, hogy át lehessen úszni.
Ezek után már vigyáztam hogy ne edzek semmit, nem is nagyon mentem úszni.
Elérkezett a Balatonátúszás napja, és pont úgy alakult, hogy otthon voltam akkor, sőt még autó is volt nálam.
Természetesen "hülye ötletem", hogy én márpedig ma átúszom a Balatont, anyuéknak is kifejtettem.Mindketten ellenkeztek, anyu szerint nem vagyok normális ha nekivágok, de ebben sok új nincs:)Apu egyenesen a seggem szétrúgását helyezte kilátásba ha belevágok.
Ennyi biztatás után én csak elmentem, kb dél körül. Persze, mert mikor menjen az ember úszni a nyílt vízre tűző napon, ha nem a legnapsütésesebb órákban:) Nem így lett tervezve de ahogy mentem regisztráltatni magam, pont szembe jött velem apu, aki már addigra átúszta a Balatont, és jött visszafele. Természetesen még egyszer megpróbált lebeszélni, de mikor látta, hogy menthetetlen vagyok, akkor csak el kezdett tanácsokat osztogatni, hogy lassan ússzak, vigyázzak magamra, stb.
Végül nekivágtam, az első pár száz méteren jól haladtam, pár embert talán még meg is előztem, aztán hirtelen rájöttem, hopp én elfáradtam:) Ekkor visszanéztem hogy mégis milyen nagyot haladtam. Végül is a parton álló emberek arcát már elég picinek láttam, úgyhogy biztos megtettem már kb 200 métert, és mindössze 5 km volt hátra.
Ezek után már óvatos duhajként kényelmes tempóban haladtam előre. Útközben átestem pár holtponton, és rengeteget úsztam háton, aminek később meg is lett a következménye.
Sőt a háton úszásnak rövidtávú hatása is volt néha. Mégpedig az, hogy egyik kezemmel erősebben evezhettem, mert ha túl sokáig nem néztem fel, hogy merre haladok, volt hogy azt vettem észre pontosan visszafele tempózok. Hát igen, mit nekem az az 5,2 km én még beleraktam pár plusz métert.
Jópár órát úsztam így, és hihetetlenül untam magam, hisz nem tudtam semmit csinálni, filóztam is miért nem osztanak a résztvevőknek vízálló mp3 lejátszót vagy valami hasonlót. Nagy magányomban rengeteg dolgot végiggondoltam, többnyire persze hülyeségeket.
Kiszámoltam pl ha minden résztvevő előttem csak 1 szer pisil a Balatonba és egy résztvevő pl 2 dl-el szaporítja a mennyiséget akkor kb hány literen kell keresztülússzak.
Végül elérkeztem az utolsó szakaszhoz, az úszók mellett voltak kb 30 méterenként hajók, amikből vizet és szőlőcukrot osztogattak az embereknek.
Egyikhez odamentem, megpihenni, és mert piszok éhes voltam, kb 3-4 marék szőlőcukrot magamba is tömtem. Ettől kicsit erőre is kaptam, és egy újabb szakasz után megint odamentem egy hajóhoz, ahol viszont nápolyit is osztogattak, abból is jópár rúddal elfogyasztottam de meg sem kottyant, úgyhogy tettem még egy szőlőcukros megállót, majd leúsztam a maradék távot.
Végül is csak megérkeztem, semmi edzés nélkül átúsztam a Balatont, de mondjuk ez meg is látszott az idő eredményen, ami több mint 5 óra úszás volt egyfolytában, kevesen voltak lassabbak:) Kicsit el is gondolkoztam, hogy lehet nem is úsztam át csak a szél fújt ide?
De azért megcsináltam és ez a lényeg. Az embereket kompokkal fuvarozták vissza a túlsó partra, a csomagjaikhoz, én már a kompon éreztem ahogy feszült a bőröm a napon, hogy ennek még fájdalmas utóélete lesz. Ami viszont meglepett, hogy fáradt voltam de izom lázam nem volt, és nem is lett, mondjuk ennél a tempónál...
Megérkezett a komp és én leszálltam és elindultam a cuccaimért.
Apu már aggódva várt, hogy mikor hoznak engem vissza, persze órákig semmit nem tudott rólam, de azért bízott benne, hogy úgyis kihalász valaki. A komppal megérkezve sikerült is elkerülni, de később összefutottunk, és gratulált, hogy megcsináltam.
Ezen is túl voltam, és bebizonyítottam, hogy az akaraterő a lényeg, és akkor meg lehet csinálni.
Az egészből annyi lett a károm, a háton úszás miatt, hogy úgy néztem ki mint egy sült rák, majd a teljes arc bőröm jó vastagon elkezdett lehámlani. Jópár napig úgy mentem dolgozni, hogy börfoszlányok csüngtek a fejemről, és kb egy horror filmben szereplő zombira emlékeztettem.
De végül is pár nap alatt lett egy vadonatúj rózsaszín arcom:)

Amire még büszke is vagyok 1.

Tegnap írtam a bungee jumpingolásrol, és végül is onnan leugrani az egy kihívás volt.
Én szeretem az ilyen kihívásokat, az olyan dolgokat amiről a legtöbb ember azt hiszi hogy ő nem tudná megtenni.Pedig meg lehet tenni csak akaraterő kell hozzá.
Ilyen volt pl a Balaton körbebiciklizése még gimis koromban.
Igazából akkor sokat bicajoztam, majdnem minden nap, de egy nap nem nagyon tekertem többet 10-15 km nél és olyan mikor 30-40 km nél többet mentem az már igazán ritka volt.
Erre jön a haverom az ötlettel, hogy menjünk tekerjük körbe a Balatont, most szerveznek egy ilyent, és jópár bicajos lesz ott, és ugyan igaz hogy 210 Km de nem verseny hanem csak túra.
Hezitáltam is kemény 5 percig, aztán azt mondta egye fene, csináljuk.
Elérkezett a tekerés napja, sajnos hajnali 8 körül indultunk, de végül is sikerült felkelni és odaérni, elég jó társaság verődött össze, így jó hangulatban indultunk neki.
kb 2 óránként tartottunk 10 perc pihenőt amikor mindenki ehetett, és ihatott.
Az első pihenőnél még nem volt semmi extra, mert még nem volt meleg, de a későbbieknél már mindenki rendesen döntötte magába az italt. Én szerényen hoztam magammal otthonról kb 3 liter folyadékot, amit már délre eltüntettem magamban, és még csak nem is lötyögött bennem?:D Szerencsére a szervezők osztottak ásványvizet mindenkinek.
Meglepő volt hogy társaságban mennyivel könnyebb tekerni, egyrészt mert elterelik az ember figyelmét a saját fáradtságáról, másrészt a menet szél is kisebb.
Így Délután 5 re 9 óra tekerés, és 210 km után, és kb 7 liter folyadék elfogyasztásával később meg is érkeztünk a célba.
Nagyon jó érzés volt tudni hogy ezt is meg bírtam csinálni, és egy kis leégésen, és ülés általi fenék feltörésen kívül semmi bajom nem lett:)

Sziget 2007 - Bungee Jumping

13-án hétfőn kimentem 3 kolleganőmmel a szigetre.
Már jópár nappal előre vártam hogy kimenjünk, mert tavaly és tavalyelőtt is voltam és nagyon jó buli volt.
Ehhez képest hétfőn hajnali 13:30 kor olyan piszok másnaposan ébredtem, hogy semmi kedvem nem volt kimozdulni.
De már megvolt beszélve, és 1 óra heverés után végül is összeszedtem magam és elindultam.
Sziget fele menet tettem egy kis kitérőt a Nyugati téri Burger Kingben. Itt jól fel is húztam magam, mert utálok várni, és az idióta kiszolgálok olyan lassúak voltak mint valami nyugdíjas csiga, és közben még ott baromkodtak a kaja felett.
A mérgelődés és a másnaposság miatt nem is esett olyan jól a kaja, de legalább volt valami a hasamban.
Mire kiértem a szigethez már viszonylag jól is voltam, és a jegyért sem kellett sokat sorban állni.
Bejáratnál találkoztam a többiekkel,és bementünk .
Már rögtön az első lépések után megcsapott valami büdös, ami a Szigeten a legtöbb helyen fellelhető volt, de ezt leszámítva jó hangulat volt, kicsit punnyadós, lézengős délutáni feeling.
Elsétáltunk a Sziget közepéig, már eddig is sok érdekes embert láttunk, de végül is nem azért jöttünk, hogy szomjan vesszünk, így leültünk egy kocsmánál iszogatni, dumálni.
A közelben volt a bungee jumpingos daru , és megnéztünk pár zuhanást.
Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy ezt nekem is ki kell próbálni, de valahogy sajnáltam rá a pénzt, így most is továbbmentünk.
Megnéztük a legtöbb helyszínt, és közben lecsúszott pár sör is.
Én a műsorból rögtön megtaláltam egy érdekes programot, a Gecizők zenekar lépett fel az egyik szimpadon. A neve miatt muszáj volt megnézni. Zenélni szerintem nem nagyon tudtak, de legalább elmondhatom ilyent is láttam:)
Természetesen megnéztük a Tankcsapdát a nagyszimpadnál. A fiuk hozták a jó formájukat , így jó bulit csaptak.
Számomra külön meglepetés és öröm volt, hogy idén senki nem borította a nyakamba a sörét, és egyéb italait, sőt még a lábamon is viszonylag kevesen ugráltak át.
Újabb mászkálás után megint a Bungee jumping mellett kötöttünk ki. Addig nézegettem az égből potyogó embereket, amíg megszületett az elhatározás, én is leugrom.
Természetesen sorba kellett állni, ami elég sok idő volt, de végül is megérte, még úgy is , hogy ez a várakozás alatt parázik csak igazán be az ember, hiszen van ideje végiggondolni, hogy "Úristen, már megint mibe másztam bele."
Muszáj megjegyeznem, hogy a kolleganőim nagyon jófejek voltak, és minden morgás nélkül végigvárták amíg sorra kerülök, és egy jó videót készítettek az esetről.

Végül is eljutottam addig hogy rám adták a hevedert amihez majd a kötelet rögzítik. Ezután fel kellett mászni egy asztalra, ahol a lábamra is raktak egy pántot, amihez szintén rögzítették a kötelet. Itt ért az első pici kellemetlenség, ugyan is az emelvényre mászás közben elég rendesen megszorította a golyóim a heveder ott levő része.
Végül is sikerült menetkésszé tenniük, így beszállhattam a kosárba.
Na itt kezdett el remegni a lábam:)
Én egy bátor embernek tartom magam, de a magasság azért elég rémisztő tud lenni. Próbáltam a távolba nézni, és hihetetlen szép kilátás van 50 méter magasan, be lehetett látni az egész szigetet, illetve hát a fényeit a sötétben. És amint elértük a végső helyzetet a kosár közvetlen a daru rúdja mellé került, a segítő srác bele is kapaszkodott, hogy a kosár ne billegjen annyira.
Na ekkor már le is játszódott a fejemben, ahogy én szét fogok kenődni azon a rúdon.
Mondta a srác hogy ugorhatok, és ekkor lenéztem.
Mivel éjszaka volt így lent csak a sötétséget láttam, illetve egy kis pontként,az egyébként nagy lenti kivilágított részt.
Tudatosan akartam én ugrani, hisz lent elhatároztam mindenképp ugrok, majd lépek egyet és kész.De ez lent volt, itt fent minden porcikám ellenkezett, az emberben szerintem ősi ösztönként benne van hogy nem ugrik bele a sötét mélységbe. Ekkor már forgott velem a világ, szédültem, a pulzusom az egekben lehetett.De ha már itt vagyok ugrok, így jöttem fel, próbáltam lépni egyet előre, de a lábam meg sem mozdult.A testem nem akarta.Ekkor próbáltam előre dőlni, de a kezem nem eresztette a korlátot. Végül is minden erőm összeszedtem, és erőltettem hogy ugorjak, de nem ugortam, elkezdtem leguggolni, mint mikor az ember valami párkányról mászik le óvatosan, csak itt a semmibe másztam.De persze azért nem egészen másztam, mikor a lábam sikerült berogyasztanom, közben előre is dőltem és végre elkezdtem zuhanni. Hihetetlen érzés volt ahogy az ember súlytalan zuhan a sötétségbe. Nekem akkor hosszú időnek tűnt, és már aggódtam hogy úristen a kötél mikor fog visszarántani, én csak zuhantam és zuhantam, már láttam a lenti kivilágított teret, ami vészesen közeledett, és ekkor hirtelen megálltam és elkezdtem újra emelkedni,utólag belegondolva meglepő, hogy a kötél rántását alig éreztem, de annyi élmény ért akkor , és az adrenalin is olyan sok lehetett, hogy valahol érthető, majdnem olyan magasra emelkedtem mint ahonnan indultam, ez is félelmetes volt, de nem annyira mint az első.
A következő pár fel le út alatt már teljesen biztonságban éreztem magam, és felszabadultan félelem nélkül élveztem a dolgot.
Végül is sikerült újra 2 lábbal a földre kerülnöm, és hihetetlen jó érzés volt amit átéltem, utána még percekig remegett a kezem és a lábam, de ez már nem az volt mint az elején, hanem sokkal jobb érzés.
Nagyon örülök, hogy végre kipróbáltam, és annak is, hogy sikerült legyőznöm magamban az ösztönös félelmet a zuhanás ellen, és az akaraterőm diadalmaskodott.
Nagyon jó élmény szerintem ha az ember, olyan próba elé kerül ahol magát kell legyőznie,és sikerül ,hisz ez a legnehezebb dolog, és az ugrás előtt ezt kellett megtennem. Utána a zuhanás alatt már nem volt mit tenni, ott maradt a puszta élmény, és élvezet.

A formám

Az előző blog bejegyzés végén megelégedve hátradőltem, és rögtön azzal a mozdulattal az ágyamba borítottam fél pohár ásványvizet, de ez nálam nem ritka esemény.

Vacsora

Jajj néha olyan nehezen veszem magam rá, hogy leírjam ide a szerintem érdekes dolgokat.
Mikor történik végigpörgetem a fejemben hogy hogy lehetne jól leírni, aztán mikor gép előtt vagyok nincs kedvem.

Tegnap voltam a Szigeten, ami alapból is érdekes, de csináltam egy számomra nagyon jó dolgot.
Ezt mindenképp le kell írjam, de majd. Mert most olyan finomat főztem vacsorára, hogy muszáj közzé tennem.

Az egész úgy kezdődött, hogy reggel rájöttem én ma valami finomat akarok enni.
A Burger Kingböl kicsit sok lett az utóbbi időben, ezért úgy határoztam, ma főzni fogok.

Keresgéltem a receptek közt, de valahogy egy sem volt az igazi, vagy túl bonyolult, vagy túl egyszerű, vagy túl átlagos, vagy túl extrém, vagy túl fura, stb.
Így végül maradtam a jól bevált kajánál, a Mexikói chilisbabnál, ebben amúgy is profi vagyok már.

De ha már elhatároztam hogy főzök valami igazán jót akkor arra az elhatározásra jutottam hogy nem maradok most meg a húst pirítok, rá víz, bele a pór alap, majd bab és kukorica konzerv konfigurációnál.

Elmentem, bevásároltam, végül is por alapot vettem, mert a fűszerek összeválogatása már sok újítás lett volna.
Hazajöttem, 1 fej vöröshagymát forró olajon picit megpirítottam, majd beleöntöttem fél kiló darált sertés húst(néha marhahúst szoktam de most nem), mikor a hús is kezdett megsülni belekevertem még 4 pici paradicsomot apróra vágva. Ezt egy picit hagytam összefőzni, majd ráborítottam a port, és 2,5 dl édes vörösbort és 1dl vizet, azért nem csak bort mert akkor túlságosan az uralta volna az ízét. Ezt az egészet kavargatva felforraltam, amíg picit kezdett sürüsödni. Ekkor öntöttem bele a bonduelle csemege kukorica konzervet, és a vörös babot.
Az egészet jól összefőztem.
Szerintem nagyon jól sikerült, és a lakotársam is azt mondta jó:)
Még melegen friss kenyérrel jó adagot elfogyasztottam. Mivel nem bírtam betelni az ízével, sikerült úgy teletömni magam hogy utána órákig meg sem bírtam mozdulni.
Én a vacsora mellé a kedvenc erdélyi ásványvizemet, a Borsec-et fogyasztottam, amit az Interspárban lehet kapni.

Egy életkép

Hazajöttem, rosz kedvem volt, sokmindenen filóztam amit leírok, de érzelmekről nem tudok és nem szeretek írni.

erre bekapcsolom a tvt,és a következő film megy: Éjszaka a földön

http://port.hu/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=5531103&i_where=1&i_where_tv=1

Ennek is az alábbi szöveget tartalmazó jelenete.
Egy taxisoför mondja a taxijába beült püspöknek


És hiába vagy még egy gyerek,
12 vagy 13 éves,
belül már igazi férfinak érzed magad,
lehetőségek nélkül, hogy ezt . . . a kéjt
kielégítsd, így voltak ezzel a barátaim is.
Szóval kitalálata valaki, nem én,
hanem az egyik okos cimborám,
hogy ha könnyíteni akarunk magunkon . . .
csináljuk . . .
Hogy is mondjam?
sütőtökkel.
Meleg, szép, puha, nedves,
magokkal belül, szép kerek . . .
És mi . . . segítsen Atyám,
a helyes szót megtalálni.
Mi tökkel könnyítettünk magunkon.
Aztán később, egy bizonyos kor után,
abbahagytam.

Nem tudom, hogy a barátaim
abbahagyták-e, de ez az ő dolguk.
Abbahagytam Atyám, mert éreztem
- és ebben igazat kell adjon -
mint egy felnőtt, érző, sőt
vallásos ember rájöttem,
hogy a szerelem olyan dolog,
amire mindenkinek szüksége van,
de nem zöldségekkel,
hanem valami
élővel!
Valami, ami mozog, ami meleg,
ami az ember szemébe tud nézni.
Valami, aminek lelke van.

Na jó, volt ott egy . . .
egy bárány.
Egy szép bárányka.
Atyám, látnia kellett volna.
Kedves volt, édes, csinos, szép.
Lolának hívtam.
Nem olyan ronda öreg birka,
mint a többi, hanem egy kicsi . . .
Olyan ragyogó, olyan huncut!
Puha gyapjú, két nagy szem,
amelyek rám bámultak.
Ő volt ugyanis az első,
aki rám nézett.
És micsoda édes, finom hangja volt!
El voltam varázsolva.
Nem mint a többi birka.
A mozgása olyan helyes volt.
Hozzám jött, és valahogy
rajta találtam magam.
Olyan édes volt . . . sőt erotikus!
Zavarba hozott, mert
mert néha akkor is jött,
amikor barátokkal együtt voltam.
Odajött és hozzám simult.
Az emberek kezdtek gyanakodni.
Kínos volt.
Végül az apám rájött.
Egy szörnyű felismerés.
Tudja, mit csinált?
Eladta
egy mészárosnak.
Eladta az én Lolámat
egy mészárosnak!

Hát izelítőnek ennyi, van még a filmben sok érdekes szöveg, kevésbé perverzek is, szóval érdemes megnézni.
Engem felvidított és jót nevettem rajta, ezért írtzam le:)

hejessirrás

Mít számmit a hejessírás ha annéllküll is érthetö a szővveg? a hejjesirás csak eggy nyüg,eggyálltalán nem fóntós. Hát ha malyd eggysszer Diktátor lessszek be is foggom tiltanni a hejjesirást.

Beate uhse

A héten az egyik nap, az exbarátnőmmel a Westendben voltunk, és gondoltuk sétálunk egyet a környéken. A körúton a nyugatihoz közel nyílt egy új bolt, a neve Beate uhse.
Ez egy nemzetközi sexshoplánc hazai boltja.
Kíváncsiak voltunk rá hogy mik vannak bent, ezért bementünk körülnézni.
Tök kulturáltan berendezett, tágas bolt, nem olyan kis lyuk mint a legtöbb, nem mintha lettem volna a többiben, vagy mégis?:)
Volt 2 eladó akik ültek a helyükön és nem foglalkoztak velünk, így nyugodtan tudtunk nézelődni.
Később bejöttek még más párok is nézelődni, de egyáltalán nem volt benne semmi kínos, nem egymást néztük:)
Néznivaló volt elég a polcokon, pl a pár centis utazásra retikülben is könnyen elvihető vibriktől a méteres darabokig, nagyétvágyuaknak:)
Formára hogy milyenek voltak az mind ki sem férne ide, el kell menni és megnézni.
Ezenkívül még rengeteg sok érdekes játékszer volt, 1-2 dolognál még én is elgondolkodtam, hogy az hogyan működhet.
A bolt teljesen kulturált, és érdekes, szóval mindenképp érdemes egyszer elmenni körülnézni a kíváncsi természetűeknek, viszont drágább is mint a többi bolt.
Azt nem tudom, hogy az ár a minőségben is megmutatkozik e, mert nem vettünk semmit, de talán majd egyszer:)

Vásárlás

Egyik szombat este kiderült, hogy mégis ráér az egyik lány ismerősöm.
Mivel már elég késő volt, és nem volt kedvem messze mászkálni, a legközelebbi non-stoppba ugrottam be óvszert venni.
Kértem is az eladótól, ám kiderült, hogy nem elég nekik a normális dobozonkénti haszon, hanem szétbontották, és darabra árulják. Szóval meg kellett mondjam hány darabot kérek.
Azon kívül, hogy így drágább, el kellett gondolkozzak, hogy mennyire strapabíró fickónak tartom magam, vajon hány óvszerre lehet szükségem egy este alatt :)
Végül is vettem 3-at, mert fáradt voltam:)

Sziget kaland

Eddig 2-szer voltam a Sziget fesztiválon, 1-1 napot.
Szerintem jó buli volt, de ettől függetlenül nem terveztem, hogy idén kimegyek.
Egész addig így volt ez amíg az ölembe nem pottyant egy ingyen napijegy.
Még nem tudom melyik nap menjek ki, de miközben ezen gondolkodtam eszembe jutott egy emlék ami a szigeten történt velem.
Haverokkal voltunk kint a szigeten, és egész nap mászkáltunk, és ittunk. Nap közben persze meg is éheztünk és épp ahol voltunk mindig ettünk valamit. Nap végére szépen összeettem mindenféle kétes eredetű kaját. Meg is lett az eredménye ennek, estefelé rám jött a wczhetnék.
Mint derült égből a villám csapás úgy ért a szükség érzet .Nem sok kedvem volt a helyi toi-toi wcbe menni, de amilyen váratlan volt olyan erős is volt az inger. Végül is rászántam magam hogy meglátogatok egy kék dobozt. A szag alapján könnyen odataláltam, de természetesen minden ajtónál szép kis sor volt, én meg már nem tudtam, hogy álljak, hogy nehogy időelött megszabaduljak a terhemtől. Végre serény reflexel sikerült lecsapni egy épp megüresedő helységre. Már már kezdtem azt hinni, hogy megoldódnak a gondjaim, ám megdöbbenve tapasztaltam hogy nincs papír. Gyors zseb átkutatás, de 1 pici sör számlán kívül nem találtam semmit. Terhem továbbcipelve kissé sápadt arccal léptem hát ki újra a szabadba. Haver majdnem mondta, hogy milyen gyors voltam, de belefolytva a szót vázoltam a haditervet, papírt kell szerezni.
Rövid agyalás után a szigettesco mellett döntöttünk, mint potenciális budi papír lelőhely.
"Szerencsére" már sötétedett, és a helyet sem ismertük annyira, így mire megleltük a tescot már minden izmom megfeszítve kellett tartanom a méltóságom megőrzése érdekében.
Belépve láttuk hogy a tesco bizony nem üres. Kiszúrtam egy embert akinél nem volt sor, odamentem hozzá, és felvázoltam neki, hogy nekem most sürgősen wcpapír kell, mert különben baj lesz. Emberünket ez nem hatotta meg, és közölte ő csak biztonsági őr, de nem ajánlja, hogy a sarokba helyezzem jelem, mert még meg is ver.
Gondoltam ha már eddig kibírtam akkor megpróbálkozok itt is egy sorban állással, 4-5 ember volt előttem, szépen haladt is a sor, egészen az előttem levőkig, akik sejtésem szerint hollandul próbálták előadni az eladó lánynak, hogy nekik kell valami amit épp nem is látnak de hallották hogy van, és lehet le tudják rajzolni, stb. Jó pár perc után csak megkapták amit akartak. Ekkorra nekem már gyöngyözött az izzadság a homlokomon, és az ereim is kidagadtak. Sorban állás közben már kiszúrtam, hogy hol van vágyam tárgya, így az eladóhoz lépve, összeszorított fogakkal csak annyit mondtam:
- Azt kérem, de gyorsan.
A nő rám nézve megsejthetett valamit a helyzet komolyságából, és nagyon gyorsan kiszolgált.
Papír megvolt, újra irány a wc. A boltban csak 4 tekercses csomagolású papír volt, így a wchez közeledve kezemben a nagy adag papírral, mindenki láthatta, hogy komoly céljaim vannak. Talán ennek is volt köszönhető, nem tudom, de meglepően hamar sikerült bejutnom egy budiba.
Itt már megnyugodtam, nagy baj nem történhet.
Még arra is jutott időm, hogy egyik tekercs segítségével szépen több rétegben leterítsem az ülőkét, és kényelmesen elhelyezkedjek. Ekkor már teljesen komfortosnak éreztem a helyet, és véget vetettem szenvedéseimnek.
Még a papírból egy kis tartalékot magamnál tartottam, a többi papírt pedig a wcben hagytam, hasonló helyzetben lévő sors társaim megsegítésére.

Végülis komolyabb baj nélkül megusztam az esetet, és a haverokkal jót nevettünk az egészen, de ha idén megyek , szerintem viszek papírt magammal.

Tegnap

Tegnap egy elég jó kis nap volt.
Le kellett menni kecskemétre , majd Gazdagrétre is, így egéyz nap autókázhattam és nem kellett az irodában dögleni.
Annyi tírpák autós mint az M5 ösön kevés van, de ez az útszéli emlékkeresztekből is látszik.
Kecskemét egyébként meglepően szép hely, nagyon szépen fel van újítva a belváros, szép parkok vannak, meg stb.
Az egész dolognak annyi a szépséghibálya, hogy nincsenek kiírva az utcanévtáblák, így nem egyszerü bármit is megtalálni.
A főtéren lévő egyik park annyira megtetszett, hogy vettem egy fagyit és leültem a parkba az egyik padra nézelődni.
A szép környezeten kívül további pozitívum volt a sok lengén öltözött szép lány.
Ahogy ott ültem a padon, nyaltam a fagyim és néztem a szép lányokat, az jutott eszembe, hogy mennyivel jobb lenne fordítva:)

Esemény

Ma hoztam a formám és zuhanyzáskor a pólóm beleejtettem a wcbe.
Igazából ez már várható volt, mert mindig ott mellette tárolom, és többször gondoltam rá hogy bele fog esni, hát ma megtörtént. Tulajdonképpen magam ismerve az a meglepő hogy eddig kihúztam enélkül.

Takarítás

A takarítás általában egy átlagos hétköznapi tevékenység az embereknél.

De nem így van ez nálam. Azért is gondolom hogy leírom hogy ma épp takarítottam mert ez nálam egy ritka kivételes alkalom.

Alapvetően a koszt én sem szeretem, de a rendetlenséggel úgy elvagyok. Van hogy valamit 1 perc lenne elrakni de képes vagyok hetekig ülni a szétszórt dolgok tetején, végül is kéznél vannak.

De ma valahogy nem így éreztem. Körülnéztem a lakásban és nem tetszett amit látok. Igazából már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, hogy nem jól van ez itt, de úgy elvoltam.

Végre összeszedtem magam, és elpakoltam a dolgaim. Kivittem a szemetet,meglepően sokat találtam. Elmosogattam a gondosan gyűjtött mosatlant, főleg poharak gyűltek fel.
Mostam is, ágynemücsere is történt. Porszívóztam, sőt még fel is mostam. Kitakarítottam a fürdőt, lemostam holmit.

Lényegében egy egész élhető tipp topp kis lakást faragtam a szemétdombból:) Most újra visszaváltozom lusta alakká, és néhány hónapig nem tervezek ilyen akciót:

Kézifékes megállás

Egyik nap apuval elmentünk a Kisbalatonhoz kirándulni. Megálltunk ebédelni, és mivel én vezettem így apu sörözött is. Utána még bejártuk a környéket, és minden faluban meg kellett állni egy sörre.

Egy idő után nem tetszett a dolog hogy minek annyit inni, de apu azt mondta a következő falunál is, hogy álljak meg , ne szóljak bele. Én persze nem álltam meg.

Ekkor legnagyobb meglepetésemre apu minden átmenet nélkül berántotta a kéziféket. Minthogy lakott területen voltunk így nem mentem gyorsabban mint szoktam, de nem írom le mennyivel, hátha egy rendőr is ezt olvassa unalmában :)

A kézifék megtette hatását,a hátsó kerekek blokkoltak. Én meglepetésemben nem tudtam mást tenni, minthogy benyomtam a kuplungot, és próbáltam az úton tartani az autót. Nem volt egyszerű, mert a csúszó hátsó kerekek miatt kis híján megpördült az autó. Szerencsére ezt sikerült elkerülni, és fél méterrel az árkot is elkerülni.

Mivel nem jött senki szembe, és nagy nehezen megálltunk, nem lett semmi bajunk.Én elég mérges lettem, de apu is rájött hogy kicsit túllőtt a célon.
Ezután megmondtam hogy csak akkor vezetek tovább ha hátraül és nyugton marad. Kisebb vita után végül is belement, és sikeresen hazaértünk.

Azóta nem nagyon emlegettük a dolgot, max néha utalok rá ha nagyon beleszól, hogy hogyan vezetek.

Belehúztam az osztálykiránduláson

Egyik gimnáziumi osztály kirándulásunkon az alföldre mentünk. Egy tanyasi házat béreltünk ki, és a "nomád életmód" jegyében töltöttük az időnk. Egyik osztály társam például hozott egy amerikai foci labdát. Ha már elhozta akkor játszottunk is vele. Kiválasztottunk egy kisebb részt a réten, ahol viszonylag ritkábban hevertek a ló szarok.
Mivel a szabályokat nem ismertük, így lényegében az lett hogy a labdával egymásnak rohantunk, és birkóztunk, fellöktök egymást, stb. Nekem is sikerült egyik osztály társammal így összeakadni, és mivel egyforma erővel kapaszkodtunk a labdába, így szépen földre rántottuk egymást, de a helyzet még mindig döntetlenre állt. A dolog úgy alakult hogy pont egy vakondtúráson landoltunk. A labdabírtoklás kérdésének megoldása végett felváltva nyomtuk bele egymás fejét az ominózus vakondtúrásba. Szerencsére az alföldi talaj szépen tapadt az arcunkon, így rövid időn belül úgy néztünk ki, mint Rambó bevetés előtt. Felpillantva azt tapasztaltuk, hogy a többiek körülöttünk dőlnek a nevetéstől. Igen hamar megéreztük mi is a helyzetünk komikus voltát, és a labdáról lemondva felálltunk, és nevetve elmentünk lecsutakolni magunk.

A délutáni program íjászat volt, mivel osztály főnökünk szeretett íjjászkodni, és szerzett néhány csigás íjat, és pár karton állatkát zsákmánynak.
Mondanom sem kell én ezt a feladatot sem úgy oldottam meg ahogy azt egy átlag ember szokta.
Mivel a csigás íjat piszok nehéz kihúzni lövéshez így keveseknek sikerült. Első pár próbálkozásra nekem sem ment, de végül minden erőm összeszedve sikerült. Ha megfeszítette az ember, akkor már viszonylag könnyű volt megtartani, persze csak a megfelelő pózban. De mit nekem megfelelő póz, ha már egyszer sikerült az íjat megfeszíteni akkor gondoltam elhencegem a többieknek hogy milyen egyszerű is ez, és mi az hogy másoknak nem megy.
A dolog egyszerűségét azzal gondoltam demonstrálni , hogy az íjjat a fejem fölé emelem , majd beledugom a fejem. A dolog eddig sikerült is, ezután kezdődtek a gondok. Ebben a testhelyzetben nem bírja az ember akkora erővel megtartani az íjat. Ezzel én is így voltam, éreztem kezd kicsúszni a kezemből a dolgok irányítása, és az íj is. Amilyen gyorsan tudtam kihúztam a fejemet belőle, és az íj már össze is csapódott. Picit megijedtem mert az íjon lévő hegyes célzó vas csak pár centire a szemem előtt süvített el. De végül is gondoltam ezt is megúsztam, mondtam is a körülöttem állóknak hogy ez meleg volt, de ők csak furcsán néztek rám. Ekkor éreztem hogy valami meleg folyik az arcomon, és odanyúlva csupa vér lett a tenyerem. Mint kiderült mégsem sikerült egészen kihúznom a fejem, és az összecsapódó íj nyele olyan erővel vágott kupán, hogy a fejbőröm rögtön elzsibbadt, és nem is éreztem az ütést. Fájdalom ugyan nem volt de egy jó kis seb csak keletkezett.
Mivel az osztály főnökünk is szeretett velünk iszogatni, így már túl voltunk pár poháron.
A puszta közepén ugye nem volt semmi, a városba ilyen semmiség miatt nem akartunk bemenni, így az a nagyszerű ötlet született, hogy az osztály főnök az arcszeszével kifertőtleníti a sebem. Kissé bizonytalan voltam hogy biztos jó lesz e így, de végül is más megoldás nem volt. Az ütéstől a fejem még zsibbadt volt, így nem is csípett az arcszesz.Gondoltam ezt is egyszerűen megúsztam. Az belsőleg felhasznált szesz miatt viszont nem volt tökéletes a célzás, így az arcszesz egy része a szememben landolt. Na ez már fájt.

Éjszakai programként még aznap elmentünk egy közeli strandra. természetesen vigyáztunk rá hogy a véralkoholszint senkinél se essen le túl alacsonyra. Én sem voltam kivétel, hisz nekem fertőtleníteni kellett magam. A medence pont jó volt ahhoz hogy áztassuk magunk, olyan kb 1 méter mély, viszont alkalmatlan a fejes ugrásra. Ezt én onnan tudom, hogy ugrottam egy felest. Szerencsére nem függőlegesen, hanem egy íves ugrással, így csak az orrommal szántottam végig a medence alját. Ezek után már nyugton bírtam ülni, így több baleset akkor nem történt velem, de végül is jó kis nap volt ez.

Tragikus baleset

Nagyszüleimnek volt egy nagyon okos, barátságos lovuk. Egyik nap lovas kocsival jöttünk haza a földjükről.
Az egyik kanyarban egy szembejövő autó túl gyorsan jött, és pont belénk csapódott. Szegény lovat telibe találta, és a ló a testével fogta fel az ütést. az autó tetején bicajok voltak, amik az ütközés hatására a fejem fölött egy picivel szálltak el. A balesetben szerencsére mi nem sérültünk meg, mivel a kocsit a ló megállította, de szegénynek eltörtek a lábai, és biztos más baja is lett. A lovat muszáj volt elaltatni hogy ne szenvedjen.
A baleset elég ijesztő volt, de igazából nem is volt idő megijedni, arra viszont emlékszem, hogy nem nagyon voltam olyan szomorú, és dühös is egyben mint ekkor, a ló halála miatt.

A kutyának volt igaza

Szintén Erdélyben történt velem az alábbi eset.
Nagymamám szülő házát már eladtuk, de jóban vagyunk az új tulajdonosokkal, és el szoktunk menni hozzájuk néha nosztalgiázni.
A háznak szép nagy kertje van, tele gyümölcsfákkal. Itt a kertben volt felállítva egy kutyaól is.
A tulajdonos mondta, hogy nemrég született kiskutya, így gondoltam nekem azt meg kell nézni.
Odamentem az ólhoz, és az anya kutya nem volt sehol, ezért leültem hogy megnézzem merre van a kiskutya. Ő ott volt a kis házának a sarkában megbújva, és lesett engem.
Mivel szerettem volna közelebbi kapcsolatba kerülni vele, benyúltam utána hogy kihúzzam.
A kiskutya más véleményen volt mint én, nem szeretett volna kijönni, így vinnyogni kezdett. Természetesen ezzel nem térített el szándékomtól, viszont a hangokat meghallotta az anyja, aki nagy lendülettel rohant elő a kert végéből.
Én éppen guggoltam az ól előtt, az anya kutya meg elég alacsony volt, aminek az lett az eredménye, hogy a fogai pont a fenekemben landoltak.
Na ez már eltérített attól a szándékomtól hogy én aznap kutyákkal játsszak.
A kutyus végül is csak a kölykét védte, és én voltam az aki idegenként betolakodtam hozzá, ezért nem is haragudtam rá, egyetértettem a fenékbe harapással.
Szerencsére a kutyusnak megvoltak az oltási papírjai, így én is megúsztam a dolgot egy tetanusz injekcióval.

A kovácsnál

Nagyszüleimnek Erdélyben többféle állatuk van, többek között lovuk is.
Mikor ott voltam épp volt egy másfél éves csikó is. Úgy alakult hogy a lovat el kellett vinni a kovácshoz patkoltatni. Nagypapám vitte a nagy lovat, én a csikót. Már maga a patkolás is érdekes egy művelet, de azt látni kell. Sikeresen túl voltunk rajta, habár a csikóval néha meggyűlt a bajom, mert nem szerette ha nem lehet közvetlen az anyja mellett.
Hazafelé vezettük a lovakat, és közben én elkalandoztam, és lemaradtunk az anya lótól. A csikónak ez nem tetszett, és ezt úgy juttatta kifejezésre, hogy elkezdett ugrabugrálni, és egy hirtelen mozdulattal kirántotta a kezemből a kötelét. Mivel a kötél kicsúszott a kezemből, így pont elém került, ahhol egy ilyen ugrásánál szépen hasba is talált. Ennek hatására én fogtam magam és repültem kb másfél métert hátrafele.
Szerencsére a csikón még nem volt patkó, és nem is volt még túl nagy, így pár nap has fájáson kívül semmi bajom nem lett, és a csikó is csak az anyjáig szaladt.
Ezek után már figyeltem miközben hazavezettük a lovakat.

A mindenevő tehén

Ugyancsak erdélyben történt, hogy nagyszüleim tehenének kellett enni adni.
Magamra vállaltam a munkát, és teleraktam szénával a jászolyt. Ezekután ahelyett hogy hagytam volna falatozni, leültem a jászolyra és elkezdtem simogatni. Nem lehetett nagyon ellenére mert nem ellenkezett, sőt odadugta a fejét is.Egy idő után éreztem hogy huzódik az ingem. Odapillantva látom hogy a tehén a szénával együtt befalta azt is. Mire sikerült kicibálnom a szájábol már 2 gombot szépen meg is evett róla.
Végülis a tehénnek nem lett semmi baja, a gombokat desszertként elfogyasztotta a széna mellé.

Fogócska

Erdélyben voltunk unokatestvéreimmel.
Meleg nyári nap volt, és lovaskocsival kimentünk a nagyszüleim birtokára. A főutról lekanyarodva egy agyagos úton kellett menni. Mi leszáltunk a lovaskocsirol , mert épp sétálni támadt kedvünk. Közben beszélgettünk, és egyik unokatestvéremnek nem tetszett amit épp mondtam, ezért gondolta megleckéztet, de én elszaladtam, ő utánam. Már majdnem elkapott, amikor az úton egy sötétebb folt volt, amit én átugrottam, ő belelépett, és elcsúszva pont beleesett. Jobban megnézve a foltot rájöttünk hogy az elöttünk haladó ló könnyített magán.
Mi roppant viccesnek találtuk, kivéve azt az unokatesóm aki beleesett.

Bicajozás

Egy másik italozós eset volt, mikor egy nagy ötlettöl vezérelve bicajjal mentem egy Gimis buliba.
A bulin persze jól éreztük magunk, és a hangulatot szesszel fokoztuk.
ennek az lett az eredménye, hogy hazafele feltétlen meg akartam mutatnimilyen ügyesen tudok bicajozni.
Erre az aluljáróba a lépcsőn lehajtást láttam megfelelő módnak.
Ugyan páran próbálták pedzegetni hogy talán mégsem jó olyan jó ötlet ez, főképpen hogy egyenesen menni sem volt egyszerü feladat.De természetesen én ezeket úgy kezeltem , hogy tudják is ők hogy miről beszélnek, így nekiláttam a mutatványnak.
Szépen lendületet vettem, és hajrá le a lépcsőn.
Néhány lépcsőfok után nekem is derengeni kezdett hogy akik le akartak beszélni talán mégsem mondtak olyan butaságot, de már nem volt visszaút. Ahogy a bicaj pattogott lefele én is rezegtem rajta mint egy kocsonya. Az elfogyasztott alkohol miatt az egyensúlyozás szóba sem jöhetett, így annyit tehettem hogy kapaszkodtam a kormányba ahogy bírtam.
Ez kb félutig elég volt arra, hogy a bicajon ülve pattogjak lefele.Félután viszont egy nagyobb döccenésnek köszönhetően megelőztem a bicajom,nehogy már az érjen le elöbb, és külön bukfenceztünk le a maradék lépcsőfokokon.
Landolás után tapasztaltam hogy a részegek védőszentje megint jól dolgozott, így egy kis koszon kívül nem történt bajom.
Ezekután már szépen toltam a bicajt hazáig.

Kaland az erkélyen

Egyik este átjött pár haverom buli előtt inni.
Szépen be is rúgtunk, ahogy az ilyenkor lenni szokott, de egyikük szeretett volna rágyújtani.
Mivel nálam nem lehet cigizni kimentünk a gangra.
A haverom rágyújtott, én meg nem, és ezért mással kellett elfoglaljam magam.
Azzal szórakoztam hogy a korláton előre hátra lóbáltam magam.Mindez az első emeleten történt.
Az egyik ilyen lóbálásnál sikerült túl nagy lendületet venni, és átbillentem a korlát fölött.Ahogy kapaszkodtam, átbillenésnél még fejjel lefele voltam, de mivel nem engedtem el a korlátot, így tovább fordultam, és szerencsére sikerült nem fejre esni, így egy emelet zuhanás után a fenekemmel huppantam a betonon.
A részegségnek köszönhetően könnyen vettem a dolgot, és nevetve szaladtam vissza.A haverom még mindig ott állt mozdulatlan, ahogy a zuhanás pillanatában volt. Úgy meglepődött, hogy még a füstöt is elfelejtette kifújni.
Mikor látta hogy nincs semmi bajom, kissé hitetlenkedett, hogy nem törtem ki a nyakam, de végül is csak elhitték, hogy élek.
Ezután elmentünk és egy jót buliztunk, és természetesen még ráittunk az ijedtségre.

Trainspotting feeling

Aki látta a filmet, és emlékszik Spud reggeli ébredésére az sejtheti miért ez a cím.

Én is egy lánynál aludtam.
Az előzményekhez annyit, hogy jóval fiatalabb volt nálam, szülei persze nem tudtak rólam, este borozgattunk, és az a nagyszerű ötletünk támadt, mi lenne ha nála aludnék titokban.
Végül is megoldottuk a dolgot, sikeresen belopóztunk, és az éjszakát együtt töltöttük.
Reggel persze az egész család mászkált a lakásban, így a szobából nem mehettem ki. A lány hozott nekem reggelire mindenféle gyümölcsöt, hogy éhen ne haljak rabságomban.
Hogy a főkolompos az előző napi bor, vagy a reggel éh gyomorra elfogyasztott gyümölcsök voltak, nem tudom, de tény hogy nagyon elkezdett csikarni a hasam, és éreztem nekem el kell jutnom a wcre.
Pechemre a wc-t nem lehetett volna észrevétlen megközelíteni.Röpke másfél óra volt még vissza mire kiürül a lakás. Nekem sokkal hosszabbnak tűnt ez az idő amit keresztbetett lábbal, erőlködve töltöttem, és koncentráltam, hogy be ne... . Így ülve pörgött le előtte a Trainspotting Spud os jelenete.
Végül is kiürült a lakás, éppen hogy eljutottam a Wcre, és megpróbáltatásaim ezzel véget értek.
Mivel ez egy kisvárosban történt ahol a szomszédok beszédesek, így a távozás természetesen a ház mögött a kerítésen át történt.

Egy lány, a borospohár, és én

Éppen aktuális barát nőmmel töltöttünk együtt egy kellemes éjszakát, borozgatás, miegymás.
Mikor elkapott minket a hév és egymásnak estünk a poharat az ágy mellé raktuk,ugyan mi baj történhet felkiáltással. Jól van az ott és amúgy is lusta vagyok kivinni.
Mivel igen jól éreztük magunk, a pohárról már meg is feledkeztem.
Épp egyik kedvenc pózunkban "tornáztunk", és én valahogy az ágy szélére keveredtem.
A heves mozgásnak és az ágy paramétereinek köszönhetően az egyik térdem lecsúszott, és nagyot dobbantottam a talpammal a földön.
Illetve csak majdnem a földön, mert útba esett az előzőleg gondosan odakészített pohár. Szerény súlyomtól és a lendülettől az üveg ripityára tört, és közben a talpam is szép mintásra vagdosta.
Érdekes az emberi test, én azt tapasztaltam bizonyos sérülés fölött hirtelen nem is fáj, ez most is így volt.
Azért a zuhanás és a meglepődés miatt abbahagytam amit eddig csináltam, és szépen kitipegtem a fürdőbe.Barátnőm nem látta mi történt, és kissé sértődötten kérdezte, hogy miért hagytam abba minden átmenet nélkül, és hova megyek. A vágásnak köszönhetően keletkezett vér csíkot követve utánam jött, és megértette, miért hagytam ott.
A seb fertőtlenítése majdnem olyan kellemetlen élmény volt mint a romok eltakarítása.
Ennek ellenére, egy seb kötözés után befejeztük az estét úgy ahogy terveztük:)

Egy furcsa nap

Régi osztály társaimmal találkoztam előző nap, és egyik volt osztály társamnál aludtam.
Még előtte soha nem voltam náluk, így nem ismertem a szüleit sem.
Reggel elmentem zuhanyozni, és mivel idegen hely volt, így bezártam a fürdőszoba ajtót.
Mint utóbb kiderült ez nagy hiba volt, mert a zár már nem volt mai darab, így amikor ki akartam menni, és fiatalos lendülettel fordítottam egyet a kulcson, az azzal a lendülettel el is tört.
Hirtelen átgondoltam a helyzetet, hogy ott vagyok egy majdnem idegen helyen, a fürdőszobában, egy szál boxerben és nem tudok kijutni, hát nem volt kellemes érzés.
Kiáltottam a haveromnak, hogy mi a helyzet, ő már akkor is viccesnek találta, én csak utólag:)
Az ajtót viszont ő sem tudta kinyitni, így szolt a szüleinek, akik hosszas keresgélés után szereztek csavarhúzót, és kiszabadítottak.
Így találkoztam először a szüleivel.
Ezek után amint lehetett távoztam, és visszajöttem Pestre, a vonat természetesen késett, de ebben semmi extra nincs.

Koleszben készítettem magamnak rántottát, és mivel rendszerető gyerek voltam, így már csak a számítógép feletti polcon volt üres hely, ahova visszaraktam az olajat, persze a peremére.Nem is kellett sok idő amíg valamit le akartam venni a polcról, és picit meglöktem.
Ezek után mint egy lassított felvételt néztem végig a zuhanást.
Éppen átszállt a monitor fölött,első veszély megúszva , gondoltam.
A monitoron túljutva épp elérte az asztal peremét, megfelelő szögben ahhoz, hogy a dugóját kilője.Itt már éreztem hogy ebből baj lesz. Alap esetben biztos csak úgy leesett volna és kész, de most nem ez történt, a dugótól megszabadulva, és az asztal peremétől kapott új lendülettől megbolondítva, az olajos flakon szépen pörögve repült tovább, ezzel megoldva hogy ne egy nagy tócsába follyon ki, hanem a szoba nagy részét szépen egyenletesen beterítse.
Megint bebizonyosodott, hogy a legjobb mindent a földön tárolni, nem túl esztétikus de mindenképp biztonságosabb.
Ha valaki próbált már olajat feltörölni, az tudja milyen tortúrán mentem át. A felmosó első törlésre megtelt olajjal, amit még a mosó szeres víz sem szedett le róla, így ezután már csak szétkente az olajat.Végül is mérnök ember lévén, a felmosó sokszori kimosásával csak megoldottam a problémát.
A reggeli kulcsos eset, és az esti olajos kaland, szépen keretbe is foglalta a napom, így úgy éreztem aznap már jobb semmit sem tenni, és lefeküdtem.