2009. május 18., hétfő

Kertészkedés

Lakótársammal elterveztük, hogy termesztünk magunknak az erkélyen virágcserépben paradicsomot:)

Szerzett is egy kollegájátol 4 palántát.
Szombaton elhatároztuk, hogy ha már vannak akkor tényleg elültetjük őket.

Ehhez szükségünk volt földre.Ugyan áshattunk volna az utcán is,de mivel jó szakember nem dolgozik bóvlival,így elmentünk az OBI-ba virágfőldet venni.
Először egy 15 literes földeszsákban gondolkodtunk, de végül komoly szakmai szempontok alapján- vagyis hogy melyik kiszerelésből a legolcsóbb 1 liter- vettünk 50 liter földet 800 forintért.
Igen ám de 50 liter főld alapvetően piszok sok. Mivel pocsékolni nem akartunk, és úgyis 4 palántánk van vettünk még pluszba egy bazi nagy műanyag cserepet 1000 forintért.
Ezek alapján remélem jó nagy termés lesz, hogy behozza az árát.
Hazaérve az új és a meglévő cserepekbe elültettük a kis palántákat, habár első lendületből egyiket elásta lakótársam ültetés helyett, végül ezt is sikerült rendbe tenni. Nyakonöntöttük őket jó sok vízzel, és várjuk hogy nőjenek.
Mivel az erkélyen helyeztük el őket, ezért csak a nap egy részében süti őket a nap. Felmerült bennünk, hogy mikor megyünk strandra, a hónunk alá kapjuk a paradicsomainkat, és visszük őket is napozni, hogy jobban teremjenek. Szerintem kurva menők lennénk így a strandon, de ezt talán mégsem csináljuk meg.
Következő nagy kertészeti munka a paradicsomok kikarózása lesz, már ha megérik. Ehhez már el is terveztük hogy szerzünk kötegelőt, az majd jól megtartja őket.

Erdély

Voltam egy hetet Erdélyben, ahol nagyon szuper volt, rengeteg jó dolog történt és nagyon jól éreztem magam, és nagyon lusta vagyok ezeket leírni:)

Azért azt elterveztem nyáron ha összejön elmegyek Marosvásárhelyre a Félsziget fesztiválra.

2009. április 24., péntek

Beszélgetés

A napokban a környékünkön lomtalanítás folyik, aminek következtében hogy-hogynem megnőtt a nem napon barnúlt tezsvíreink létszáma a errefele.

Az egyik kupac mellett elhaladva ma a következő jelenetre lettem figyelmes.

Asszony talál a lomok között egy hasznosítható valamit, aminek rögtön megörűl és viszi boldogan a férfiember fele.
Hősünk szemügyre veéve a leletet szintén megörül, és ennek eképp hangot is ad:
-Ezért megérdemelsz egy faszt, bizony egy kemény faszt.
Asszonykát ez valahogy nem lelkesítette be mert azt válaszolta:
-Nekem nem kell fasz.
De hősünket nem lehetett ilyen egyszerüen eltántorítani a szándékátol, meg is mondta a frankót.
-Márpedig én akkor is beverem, megérdemled, beverem én.

Hiába, azért még mindig nem halt ki a roma-ntika az emberekből:)

2009. április 20., hétfő

Overdose

Hétvégén az egyik legjobb döntésem volt, hogy kimentem a lovira.
Az ok amellett, hogy sosem voltam és mindig is érdekelt, az volt hogy Overdose is versenyzett.

Az egész hangulat tök jó volt, sok érdekes embert lehetett látni, főleg a veterán lovisok sztorizgatásai voltak érdekesek.

Terveztem , hogy fogadok is, de egyrészt a lovin a fogadási szisztéma igencsak bonyolult kívülálló újonc szemmel, másrészt valami irgalmatlan sorok voltak a pénztáraknál, így aztán mégsem tettem, pedig mint a filmekben, mindenki mondogatta a tuti tippjeit.
Ez végül is szerencsének bizonyult, mert a nap egyetlen negatívumaként a fogadó rendszer bedöglött, így senki nem nyert, visszaadták a pénzt. Végre sok ember a lovin, híveket szerezhetnének maguknak, és akkor ilyennel lejáratják magukat, hát ők tudják...

Minden futamban volt érdekes látnivaló, pláne ilyen újoncnak mint nekem, de a legizgalmasabba fő versen, Overdose futása volt.
Sok elképesztő jelzőt sorolhatnék erre a lóra, és a teljesítményére, de elég talán annyit mondani, hogy a lovat nézve azt éreztem, ilyen élménye nem sűrűn lehet az embereknek, ilyen ló valóban ritkán születik.

Ennek a lónak a Budapesti verseny puszta edzés volt, magasabb szintű versenyekre van ő teremtve, így egyáltalán nem hajszolták, és így is elképesztő fölénnyel nyert. A táv nagy részén a zsoké visszafogta, majd az utolsó pár száz méteren engedte a lovat fusson ahogy akar, és ezen a pár száz méteren a ló úgy otthagyta a többieket, mintha azok szembe jöttek volna. Természetesen pájacsúcs, sőt az ezer méteres világ rekordtól sem maradt nagyon el, mi van ha hajtják?
Aki nem volt ott sajnálhatja, mert nem mindennapi élmény volt, de megnézheti videón, pl amit én csináltam.

Mivel fényképezővel csináltam, sok ember gyűrűjében, ezért nem a legtökéletesebb, pl mikor fényképet csináltam, pillanatra leáll a felvétel:)

2009. április 15., szerda

Bicajozás apuval

Húsvétkor tettünk egy kis kirándulást a Kisbalatonnál.
Hihetetlen milyen szép ilyenkor tavasszal arrafele a természet. Menet közben annyi madarat láttunk vígan élni arrafele, hogy arra gondoltam ez a madárparadicsom.


View Bicajozás apuval in a larger map

2009. április 3., péntek

Szociológus paradicsom

Tegnap hazafele menet a fejemben a címben említett helyzet fogalmazódott meg a látottakról.
Már régóta tervezgettem hogy az Őrs vezér terén tapasztalható dolgokról írok egy bejegyzést, de valahogy mire hazaértem sosem lett belőle semmi.
Pedig igazán érdekes dolgokat láthat itt az ember.Igazából a magyar aluljárós társadalom egész széles palettáját megismerheti, ami mondhatjuk ugyan hogy tragikus, kívülállóként mégiscsak humoros.
Kezdjük azzal hogy ha elindulunk a metrótól rögtön szembetaláljuk magunkat a BKV jegy árusító kis bódéval. Ez több okból is vicces, egyrészt mert minek kell egy jegyárúsító papírbódé közvetlen a rendes pénztár mellé. Lehet nekem fura a logikám, de én azt hittem ez oda kell ahol amúgy nem lenne árusító hely. Persze mondhatjuk hogy kevés az az 1 db pénztár, de ez meg azért vicces mert ugye most építették nemrég az egész állomást, csak persze "alaposan megtervezték".Másik vicc benne hogy általában zárva van vagy épp az aktuális eladó az aktuális pasijával flörtől benne.
De menjünk is tovább, na nem sokat, csak 1-2 métert és rögtön ott vannak a 2 csoki egy százas meg 1 szegfű egy százas rigmusokat kiabáló árusok, akik persze nyilván mind legálisan árulják a legális portékáikat. Múlt héten pl az egyik csokikereskedőnél ki is volt írva az egyik dobozára hogy nem lejárt a másikra meg hogy lejárt. Jobb a tájékoztatás mint a tescóban:)
Természetesen az embernek a termékkínálatra sem lehet panasza, hiszen mindent meg lehet találni a balaton szelettől a ceruzaelemen át a körömvágóig, és a pamut bugyitól a plüssálaton keresztül a szőnyegig. És ezek csak a "profi nagykereskedők" hisz nap nap után felbukkannak kisebben játszó magánemberek is akik az otthon fölöslelegessé váló(vagy nem fölösleges csak az ételnél kevésbé fontos) tárgyaikon próbálnak túladni. Így láthatunk itt eladó kiskanalat, 30 éves tv-t, de még használt fogkefét is.
Külön érdekesség volt látni múltkor mikor egy olyan ponton álltam, ahol az aluljáró összes kijárata látszott, ahogy egy helyen lement 4 rendőr, és mint a villám a többi lépcsőn kispriccelt egy rakás ember, a dobozaikkal.
Már ezek láttán is igen mozgalmas zsibongó élet tárulhatna a szemünk elé, és akkor még a szórolaposztogatókat meg sem említettük.
De még a szórólap osztóknál is érdekesebb réteg a "képeslap árusok" csapata, akik valahogy mindig valami nemes ügyben gyűjtenek, és különböző határozottsági fokkal lépnek fel.Nagyvárosi túlélési technika ugye hogy nem hagyjuk, hogy szóba elegyedjenek velünk.De pár napja pont jókedvemben voltam és mondtam is egyiknek, hogy én szivesen meghallgatom őt, ha elkisér a buszig, és elfogadja hogy nem kapp tőlem egy petákot sem. Ez a lelkesebbek csoportjábol került ki, ezért vállalkozott a feladatra, hátha meggyőz arról hogy nekem milyen jó lesz csak pár száz forintot adni. Mondta is a mondókáját, de végül nem jött el a buszig, mert már fél úton mikor harmadszor mondtam neki hogy hú de jó amit mond de akkor sem adok pénzt inkább könnyebb préda után nézett. Néhány napra rá jobban megfigyeltem ezt a nőt, amint épp a helyi árusokkal diskurált miközben célpontot keresett a tekintete. A megfigyelés azért volt érdekes mert feltünt, hogy a szájában mindkét oldalt van 1-1 fog, de csak ennyi, és ami még érdekes volt, hogy ezzel egyáltalán nem lógott ki a többi ember közül:)
Már ezekkel az elemekkel szembesülve is látjuk hgy ez jobb mint egy élménypark, vásárolhatunk, informálódhatunk, adakozhatunk,beszélgthetünk, alkalomadtán aláírás gyüjtő csoportoknál kinyílváníthatjuk a véleményünket, de egy igazán jó helyen több látványosság kell hogy megfogja az embert.
Hát itt ez is megvan. Ott vannak ugye a koldusok, jellemzően hosszabb távon is ugyanazok. Mindegyik egy szuper karakter. Van ugye aki a műtétére gyűjt a lépcsőn ülve, van a másik aki sétálgatva kér csak egy cigire, vagy csak egy buszjegyre, van az őszinte típus, aki táblával a nyakában italra kér. It meg is figyeltem hogy a táblák és szövegek többnyire fixek, az ezt tartó emberek néha cserélődnek, hiába több műszakos szakma ez.
Persze mint minden jó helyre ide is kell zene. Az is van méghozzá változatos fellépőkkel. Megfigyeltem már magányos hegedüs öreget, vak szintetizátorost, félrészeg trombitást, és még sok érdekes csodabogarat. Jellemzően egyszerre több s van belőlük, és általában nem is összeillő dolgokat játszanak, egyszerre.
A pontot az i-re a hittérítők teszik fel. Ők komolyabban készülnek, hangfalakkal és hasonlókkal, és olyan átéléssel prédikálnak, hogy nehéz elhinni, hogy nem szedtek be elötte valamit. Ráadásul mivel mondanivalójuk 3 mondatban összefoglalva ismétlődik, ezért mögé mindig raknak valami zenét is.
Hát kérdem én hogyne derülne fel az ember mikor egy ilyen sok ingert adó zsibongó tömegen megy át.

2009. március 27., péntek

Futás

Az elhatároztam teszek valamit a pocakom növekedése ellen. Ezért már február eleje óta kisebb nagyobb megszakításokkal elviszem futni a hasam.
Eleinte nagyon kiábrándítóan ment, és már pár száz méter után a halálomon voltam.
Sok kínlódás és futás séta futás váltogatásával sikerült eljutnom oda hogy most már képes vagyok végigfutni ezt a kékkel jelölt 8,8 kilométeres szakaszt:)


Nagyobb térképre váltás

Tudom nem egy világ rengető távolság de magamhoz képest igen komoly fejlődés.

Egy furcsa nap

Aznap reggel annyira elbambultam a metrón, hogy nem csak a deák téren felejtettem el leszállni a metróról, hanem egész a Batthányi térig elmentem.
Megesik néha az ilyen.
Viszont ami a full elvarázsolt állapotot jelzi, hogy este bementem egy mcdonaldsba kajálni, és tök nagy nyugalommal kértem egy dupla whopper menüt( ami ugye a burger kingben van) Persze a kiszolgáló rögtön visszakérdezett hogy mit kérek?
Nekem ekkor sem esett le mit értetlenkedik, ezért megismételtem a kérésem, mire ő felvilágosított hogy nem abban az étteremben vagyok :)
Elég vicces szituáció volt ott akkor.

2009. március 14., szombat

Angol nyelvlecke

Régebb botlottam ezekbe a példamondatokba, és már akkor nagyon megtetszettek.
Most újra rájuk találtam és gondoltam közzéteszem.

Angol kezdőknek:
Három boszorkány Swatch órákat néz. Melyik boszorkány nézi melyik Swatch órát?
Three witches watch three swatch watches. Which witch watch which swatch watch?

Angol haladóknak:
Három nemileg átváltoztatott boszorkány három Swatch óra gombját nézi. Melyik nemileg átváltoztatott boszorkány nézi melyik Swatch óra gombját?
Three switched witches watch three Swatch watch switches. Which switched witch watch which Swatch watch switch?

Angol profiknak:
Három svájci boszorkány ribanc, kik nemileg átváltoztatottak szeretnének lenni, svájci Swatch óragombokat nézegetne. Melyik svájci boszi ribanc, mely nemileg át szeretne változni, mely svájci Swatch óra gombját nézné?
Three swiss witch-bitches, which wished to be switched swiss witch-bitches, wish to watch three swiss Swatch watch switches. Which swiss witch-bitch which wishes to be a switched swiss witch-bitch, wishes to watch which swiss Swatch watch switches?

2009. február 24., kedd

Humoros tragédia

Mindig szidom a Máv-ot, illetve inkább nem is szidom, de ennek csak 2 oka van.
Az egyik, hogy a blogomban próbálom kerülni a panaszkodást, a másik meg hogy nem tudnám úgysem olyan erősen szidni, hogy az a valós helyzetet mutassa.

Viszont ma egy másik blogon, egy lényegében külföldi ember szemével nagyon viccesen van leírva egy lényegében szégyellni való katasztrofális máv-országimázs szégyenhelyzet.

Kérem aki ide téved mindenki olvassa el, mert ez már vicces.
Személyesen is hasonlóakat vagy rosszabbakat tapasztaltam.

http://balkanherald.transindex.ro/?p=53#more-53

2009. február 17., kedd

Kelyhek

Régebben olvastam az interneten egy érdekes cikket, amiben arról volt szó, hogy egy angliai műteremmel rendelkező fiatal szobrász, Jamie McCartney nemcsak egész testeket, de vulvust és péniszt is öntött már gipszbe, bronzba vagy éppen gyantába, és a női nemi szervekről készült szobrokból egy egész falat állított össze.


A cikkben ami itt található: http://velvet.hu/blogok/muffin/2008/11/24/jamie_mccartney_b egy videó is van csatolva, ahogy lelkes önkéntesektől mintát vesz a mester a készülő műhöz.

Ez a cikk felkeltette az érdeklődésem, és megkerestem az emlegetett művet, amelyről ezt a képet találtam.


Végülis tényleg nem rossz, és pusztán művészi szempontok alapján ez lett a háttérképem a windowsban:)

Ma is épp elgondolkodtam, hogy milyen változatos is a természet, ahány nő annyi forma.

Ezt továbbgondolva úgy döntöttem végignézem én jobban ezt a kollekciót, és bejelölöm azokat, amilyenekkel már volt dolgom.Persze voltak köztük különböző személyekkel visszatérő vendégek is. Ez lett az eredmény:


Természetesen az én memóriám sem tévedhetetlen, ezért akik ismernek, és úgy érzik hiányoznak a bejelölésekből, várom a jelentkezésüket.

Természetesen azok fele is nyitott vagyok, akik úgy érzik, hogy ők olyan formákkal rendelkeznek, amilyen még nincs bekarikázva, és segítenének ezen változtatni :)

Hull a hó :)

Ma reggel eleve jó kedvem lett attól, hogy kinéztem az ablakon, és szép fehér volt minden.
Alapvetően nem szeretem a hideget, de mindig mondom hogy ha hideg van akkor legalább legyen hó is, úgy mégiscsak jobb.

De amit a buszmegállóban láttam az méginkább jobb kedvre derített.
Először nem indult jól a dolog, mert a troli pont úgy ment el előttem hogy még láttam távolodni.
Ez a legrosszabb, akkor már ment el volna annyival előbb hogy ne is lássam.

Végülis mivel így volt egy kis időm, egy le nem takarított szakaszon elsétáltam a következő buszmegállóig, és útközben élveztem hogy ropog a hó a lábam alatt.

Itt láttam 2 vak gyereket, akik szintén a trolira vártak. Volt botjuk is, így biztos hogy vakok voltak. Róluk az jutott eszembe vajon hogyan hógolyózhatnak a vakok. Elképzeltem ahogy egy nagy réten ahol semminek nem mehetne neki szaladgál egy csapat kiabáló vak gyerek és a hang irányába dobálnak.
De nem kellett sokat várjak arra hogy megtudjam a gyakorlatban hogyan is működik ez. Az egyik vak gyerek kitapogatta a járda szélét, és a fűben elkezdett hógolyót csinálni. Legalábbis mikor a társa azt kérdezte - Hógolyót gyúrsz? - azt válaszolta hogy igen.
Én mint szerencsés látó ember, látva a srác ténykedését inkább azt gondoltam, hogy hóembert akar építeni.
Mikor már volt egy akkora hógombóc a kezében minta fejem kétszer, fogta és odasétált vele a társa mellé.
Beszélgetett a társával, kitapogatta hol áll, még a kezét is megfogta. Utána megkérdezte a társától, hogy találja ki mi van a kezében. A gyerek éppen mondta volna, de a tréfásabb srác a választ meg sem várva 1 méterről az óriás hólabdával úgy pofán nyomta a másikat, hogy az bármelyik burleszk filmben megállta volna a helyét.

Szóval ez a mókás élmény indította a napomat, és öröm volt belegondolni abba is, hogy ha az embernek nem minden tökéletes, például nem lát, akkor is lehet jól szórakozni, lehet vidáman hozzáállni a dolgokhoz,élvezni még a hógolyózás élményét is.

2009. február 9., hétfő

Igényesség

Ma munkából hazafele jövet olyant láttam amit ha mesélnek nem hiszek el.
A zsúfolt koszos metrón ült velem szemben egy fickó, egyik kezében egy nagy darab sajt, a másikban egy tubus majonéz, és ott falatozott. Nyomott mindig egy adag majonézt a sajtra majd harapott egyet. És még csak nem is hajléktalan vagy lecsúszott ember volt, hanem egy tök hétköznapi kinézetű alak.

Ilyenkor azért örülök hogy BKVval járok mert rendszeresen látni olyan fura alakokat akik fel tudják dobni az ember napját.

Mellesleg mostanában kezdtem olvasni egy blog szerü weboldalt, ami távolról de kapcsolódik a témához.

http://balkanherald.transindex.ro/

2009. február 7., szombat

Marcali tanárnő

Mostanában elég sokat foglalkozott a szenzáció hajhász média egy szexhirdetést feladó marcalii tanárnő esetével, aki szexhirdetést adott fel.
Ennek hatására persze minden álszent prűd kellően meg tudott rökönyödni, és így jól érezhette mindenki magát.
Az a kutyát nem érdekelte milyen tanár volt, na de hát azt eddig is tudtuk, hogy ilyenek az emberek...

Sokan kiakadnak, hogy ez micsoda megrontása a gyerekeknek, meg még mittudomén milyen bajai vannak.
Hát egyrészt nem olyan helyekre rakta a képeit ahol gyerekek kellene nézzék, aki meg mégis ott nézelődik az úgyis látott már cifrábbat is. Na de ezeknek a szülőknek ajánlom nézessen inkább híradót meg délutáni gagyi filmet a tvben a gyerekkel. Had tanulja meg hogy kell ölni, lopni csalni hazudni, az mégiscsak erkölcsösebb a szexnél...

Amiért ezt az egész bejegyzést megírtam az az, hogy ma reggel az indexet olvasgatva is belebotlottam az ügybe. Előkerült egy igen jó kis szexvideó ahol ketten alaposan kielégítik a tanárnőt. Kovi sem rendezhetett volna jobbat:) Gondoltam is hogy belinkelem a videót, de inkább mindenki keresse meg magának ha akarja.
Szóval ez a videó mögött is voltak álszent és vicces kommentek is. Sokan mondják hogy ők is elkapnák a tanárnőt egy körre, meg mérgelődnek hogy nekik miért nem volt ilyen tanáruk sosem. Utóbbi véleményekkel én is egyetértek :)
Sőt én odáig mennék, hogy igazából engem az sem zavarna ha a gyerekemet ez a tanár nő vagy hasonló tanítaná, hisz ami kiderült róla az alapján jó ember jó tanár volt, szerették, csak van egy nem elfogadott hobbija.

Az egyetlen hibája viszont nem is a sexmániássága, hanem az, hogy nem számolt azzal milyen álszent hülye világban élünk, ahol egy tolvajt hamarabb elfogadnának tanárnak.
Ugyanakkor gondoltam kicsit jobban utánanézek ennek a nőnek, és megtaláltam az iwiwen az adat lapját:) Mivel 2007 ben készült az adatlap ezért nem hiszem hogy kamu lenne.
Örömmel láttam hogy a tanárnő nem tört össze,sőt még kissé humorosan is tudja kezelni a dolgot, és vállalja önmagát, amire az alábbi kép a bizonyíték.

Kiemeltem pár nekem teccő részt:

2009. január 24., szombat

Egy komoly csata



Igazábol mostanában is történnek velem érdekes dolgok, néha meg is fogalmazom magamban őket, csak piszok lusta vagyok mosatnában leírni.
Ez a videó viszont lenyűgözött.

2009. január 19., hétfő

Érdekes kontraszt


Saját készítésü képek, amik érdekesen mutatnak egymás mellett.