Ma egész délelött a national geographicot néztem, mert másfél métrre volt tőlem a távirányító,és ez túl nagy mozgás lett volna.
2012. február 11., szombat
2012. február 1., szerda
Kalandos motorozás
Már régóta gondolkodtam rajta, hogy le kellene írnom a motorozással kapcsolatos pár élményemet. Ugyanis 2 éve vettem egy Honda CBR 600 F4 motort.
Jó néhány emlék már meghalványodott, de az alábbit úgy döntöttem mindenképp leírom.
Természetesen a lenti sebesség adatok nem igazak, és csak a történet színesítése miatt találtam ki őket, különösen ha rendőrök kérdeznék.
2011 tavasszal egy kellemes hétvégén, úgy döntöttem elutazok Keszthelyre, és közben kipróbálom mit tud a motorom, a szervizelés után,többek közt az új gumikkal.
Indulás előtt gondolkoztam mit csomagoljak össze, majd rövid hezitálás után úgy döntöttem, mivel csak 2 napra megyek nem viszek sok cuccot, hisz a csomag a motorozás rovására megy.Sőt az akkoriban mindenhová magammal cipelt laptopomat is itthon hagytam.
Eleinte semmi extra nem volt,kellemes idő, viszonylag nagy forgalom, én meg azzal töltöttem az időt, amint megszoktam az autópálya tempót, hogy szépen a kocsik közt haladva előzgessem a lassabb autókat.
Ahogy haladtam, az egyetlen zavaró körülmény, csak a sisakplexin egyre inkább gyűlő bogarak voltak.Amíg az ember át nem éli, el sem hiszi mennyire meg tud telni egy plexi bogár belsőséggel.A Balaton mellett, odáig fajult a helyzet, hogy kétszer is meg kellett álljak pihenőhelyeken bukósisakot mosni.
A gyorsabban gyűlő bogaraknak a másik oka az volt, hogy itt már autósból is lényegesen kevesebb lézengett az úton, így többször is alkalmam nyílt(alaposan megnézve az előttem lévő utat és a felüljárókat, hogy nem áll e valahol fényképész) a motort kipróbálni full gázon.
Alapvetően egy kényelmes 150-160 as tempóval lehet haladni autópályán motorral. Ennél a tempónál kis szokás után még kényelmesen lehet mozgatni a fejet, a menetszél ellenére, és a zaj sem elviselhetetlen.
Szóval "tiszta" szakaszhoz érve, ha160 nál egyet visszaváltunk és full gázt adunk, úgy elkezd gyorsulni a motor, mint néhány jobb autó a piros lámpánál szokott.Kb 1-2 másodperc alatt 200 fölött vagyunk, ahol 6-ba kapcsolva 230-ig hasonló intenzitással folytatódik a gyorsulás, majd ha van elég idő akkor a mutató szépen elmászik olyan 255-ig. Itt már célszerű nagyon bebújni a "szélvédő mögé", és még így is majd leviszi az ember fejét a menet szél.Az út hihetetlen gyorsan kezd fogyni előttünk, hisz ilyenkor másodpercenként 70 métert halad az ember, és egy kilométer kb 14 másodperc alatt elfogy.
Innen visszalassítva a 160 as utazó tempóra szinte úgy tűnik mintha araszolnánk valahol a dugóban.
Ennek ellenére annyira belefeledkeztem az adrenalin termelésbe, hogy túlmentem a keszthelyi lehajtón.
Nagyon nem rázott meg a dolog, majd lemegyek a pályáról a következő kijáratnál.
Ismeretlen utakat amúgy is szeretek felfedezni.A következő lehajtó, egy huszadrangú útra vezetett, amin szerencsére vissza lehetett menni, a Keszthelyre vezető útra.
Az autópályás tempó után hihetetlen lassúnak tűnt a közúton haladás, pontosabban amit normál haladásnak éreztem, azt az órára pillantva láttam, hogy olyan 130 as tempó.Ugyan próbáltam visszafogni magam, de egy ilyen motoron pár millimétert mozdítva a csuklónkon, elég magas tempót lehet elérni.
Aztán elérkeztem az alábbi kanyar kombinációhoz.
Ezt a részt már ismertem korábbról, csak akkor nem motorral voltam erre.Azért biztos ami biztos alapon elkezdtem lassítani.
Csak nem időben. A képen ugyan nem látszik, de az út pont a kanyar előtt, és a kanyarban tele volt apró kaviccsal.Mivel nagyobb tempórol kellett lassítanom, így nem volt sajnos elég ehhez a hátsó fék, hisz a kerék megcsúszott a kavicsokon, az út vége meg közeledett. Kénytelen voltam megpróbálni bevenni a kanyart a még mindig magasabb sebességen, aminek az lett a következménye, hogy az első kerék is megcsúszott.
Itt még egy két riszálásnyit sikerült tartani a motort, majd az egyik oldalára dőlt, és úgy csúsztam kerékkel az árok fele.
Az út széle fele egy kátyúban megakadt a motor, és szépen újra felemelkedett, velem együtt, majd a következő pillanatban eldobott, és kb 2 méter repülés után sikeresen landoltam a hátamon a patak túlsó oldalán.
Szerencsére a motor is megállt pár centire a patak szélétől, úgy hogy még éppen nem esett rám.
Kis szusszanás után megtapogattam magamat, és nyugtáztam hogy mindenem megvan, méghozzá az eredeti helyén, csak a jobb kezem van fenemód elzsibbadva.
Ekkor jutott eszembe, hogy milyen okos is voltam, hogy nem cipeltem magammal a laptopom, hisz akkor pont arra estem volna.
Miután a leltárral magamon végeztem, szemügyre vettem a motort. Megpróbáltam talpra állítani, viszont zsibbadt kézzel egy bő 200 kilós motorral,ez nehezen ment. Pont arra jött egy segítőkész autós, akivel együtt talpra állítottuk, majd miután megköszöntem a segítséget, és mondtam nincs semmi baj tovább ment.
A motor is viszonylag megúszta a dolgot. Viszonylag, letört/szakadt a jobb oldali index, a jobb oldali tükör(nem először), és a kipufogó tartó konzol, valamint egy másik tartó konzol is.
Kipufogót sikerült annyira visszaegyenesíteni, hogy ne érjen hozzá a hátsó gumihoz, majd egy kis próbálkozás után a motort is sikerült beindítani.
Ezek után már kényelmesen megtehettem a maradék kb 15 km-et. Ugyan nyugtatgattam anyámat, hogy semmi komoly nem történt, csak egy kisebb borulás, de nem segített ennek elhitetésében, a táskámban lévő alkatrészek látványa, a vállán szakadt motoros kabát, valamint a kesztyű levétele után, kb kétszeresére duzzadó hüvelyk ujjam sem.
Szerencsére a kezem borogatás után viszonylag helyrejött, és utána már pusztán egy hétig fájt csak.
Az esést követő napon apám egy ezermester haverjához elgurulva sikerült a motort, a letört tükröt leszámítva, teljesen rendbe rakni.A kipufogó görbítgetés ugyan nem volt éppen szakszerű, de ez az alkatrész amúgy is hamarosan cserére szorult.
Ezen előzmények utána visszafele utat sikerült mindenféle kaland izgalom, és jobb tükör nélkül megtenni.
Eleinte semmi extra nem volt,kellemes idő, viszonylag nagy forgalom, én meg azzal töltöttem az időt, amint megszoktam az autópálya tempót, hogy szépen a kocsik közt haladva előzgessem a lassabb autókat.
Ahogy haladtam, az egyetlen zavaró körülmény, csak a sisakplexin egyre inkább gyűlő bogarak voltak.Amíg az ember át nem éli, el sem hiszi mennyire meg tud telni egy plexi bogár belsőséggel.A Balaton mellett, odáig fajult a helyzet, hogy kétszer is meg kellett álljak pihenőhelyeken bukósisakot mosni.
A gyorsabban gyűlő bogaraknak a másik oka az volt, hogy itt már autósból is lényegesen kevesebb lézengett az úton, így többször is alkalmam nyílt(alaposan megnézve az előttem lévő utat és a felüljárókat, hogy nem áll e valahol fényképész) a motort kipróbálni full gázon.
Alapvetően egy kényelmes 150-160 as tempóval lehet haladni autópályán motorral. Ennél a tempónál kis szokás után még kényelmesen lehet mozgatni a fejet, a menetszél ellenére, és a zaj sem elviselhetetlen.
Szóval "tiszta" szakaszhoz érve, ha160 nál egyet visszaváltunk és full gázt adunk, úgy elkezd gyorsulni a motor, mint néhány jobb autó a piros lámpánál szokott.Kb 1-2 másodperc alatt 200 fölött vagyunk, ahol 6-ba kapcsolva 230-ig hasonló intenzitással folytatódik a gyorsulás, majd ha van elég idő akkor a mutató szépen elmászik olyan 255-ig. Itt már célszerű nagyon bebújni a "szélvédő mögé", és még így is majd leviszi az ember fejét a menet szél.Az út hihetetlen gyorsan kezd fogyni előttünk, hisz ilyenkor másodpercenként 70 métert halad az ember, és egy kilométer kb 14 másodperc alatt elfogy.
Innen visszalassítva a 160 as utazó tempóra szinte úgy tűnik mintha araszolnánk valahol a dugóban.
Ennek ellenére annyira belefeledkeztem az adrenalin termelésbe, hogy túlmentem a keszthelyi lehajtón.
Nagyon nem rázott meg a dolog, majd lemegyek a pályáról a következő kijáratnál.
Ismeretlen utakat amúgy is szeretek felfedezni.A következő lehajtó, egy huszadrangú útra vezetett, amin szerencsére vissza lehetett menni, a Keszthelyre vezető útra.
Az autópályás tempó után hihetetlen lassúnak tűnt a közúton haladás, pontosabban amit normál haladásnak éreztem, azt az órára pillantva láttam, hogy olyan 130 as tempó.Ugyan próbáltam visszafogni magam, de egy ilyen motoron pár millimétert mozdítva a csuklónkon, elég magas tempót lehet elérni.
Aztán elérkeztem az alábbi kanyar kombinációhoz.
Ezt a részt már ismertem korábbról, csak akkor nem motorral voltam erre.Azért biztos ami biztos alapon elkezdtem lassítani.
Csak nem időben. A képen ugyan nem látszik, de az út pont a kanyar előtt, és a kanyarban tele volt apró kaviccsal.Mivel nagyobb tempórol kellett lassítanom, így nem volt sajnos elég ehhez a hátsó fék, hisz a kerék megcsúszott a kavicsokon, az út vége meg közeledett. Kénytelen voltam megpróbálni bevenni a kanyart a még mindig magasabb sebességen, aminek az lett a következménye, hogy az első kerék is megcsúszott.
Itt még egy két riszálásnyit sikerült tartani a motort, majd az egyik oldalára dőlt, és úgy csúsztam kerékkel az árok fele.
Az út széle fele egy kátyúban megakadt a motor, és szépen újra felemelkedett, velem együtt, majd a következő pillanatban eldobott, és kb 2 méter repülés után sikeresen landoltam a hátamon a patak túlsó oldalán.
Szerencsére a motor is megállt pár centire a patak szélétől, úgy hogy még éppen nem esett rám.
Kis szusszanás után megtapogattam magamat, és nyugtáztam hogy mindenem megvan, méghozzá az eredeti helyén, csak a jobb kezem van fenemód elzsibbadva.
Ekkor jutott eszembe, hogy milyen okos is voltam, hogy nem cipeltem magammal a laptopom, hisz akkor pont arra estem volna.
Miután a leltárral magamon végeztem, szemügyre vettem a motort. Megpróbáltam talpra állítani, viszont zsibbadt kézzel egy bő 200 kilós motorral,ez nehezen ment. Pont arra jött egy segítőkész autós, akivel együtt talpra állítottuk, majd miután megköszöntem a segítséget, és mondtam nincs semmi baj tovább ment.
A motor is viszonylag megúszta a dolgot. Viszonylag, letört/szakadt a jobb oldali index, a jobb oldali tükör(nem először), és a kipufogó tartó konzol, valamint egy másik tartó konzol is.
Kipufogót sikerült annyira visszaegyenesíteni, hogy ne érjen hozzá a hátsó gumihoz, majd egy kis próbálkozás után a motort is sikerült beindítani.
Ezek után már kényelmesen megtehettem a maradék kb 15 km-et. Ugyan nyugtatgattam anyámat, hogy semmi komoly nem történt, csak egy kisebb borulás, de nem segített ennek elhitetésében, a táskámban lévő alkatrészek látványa, a vállán szakadt motoros kabát, valamint a kesztyű levétele után, kb kétszeresére duzzadó hüvelyk ujjam sem.
Szerencsére a kezem borogatás után viszonylag helyrejött, és utána már pusztán egy hétig fájt csak.
Az esést követő napon apám egy ezermester haverjához elgurulva sikerült a motort, a letört tükröt leszámítva, teljesen rendbe rakni.A kipufogó görbítgetés ugyan nem volt éppen szakszerű, de ez az alkatrész amúgy is hamarosan cserére szorult.
Ezen előzmények utána visszafele utat sikerült mindenféle kaland izgalom, és jobb tükör nélkül megtenni.
2012. január 28., szombat
2012. január 25., szerda
Comedy Central Roast of Charlie Sheen - Magyar Felirattal
Elég rég írtam ide, úgyhogy itt az ideje valami újnak.
Persze túlságosan nem erőltettem meg magam, de ezek a videók igazán jók, érdemes megnézni őket.
2011. február 20., vasárnap
A kézimunka veszélyei
Mai tanuljunk a saját kárunkon élményem az volt, ha egy együttlétet egy nővel kézimunkával fejezünk be, akkor nagyon óvatosnak kell lenni.
Mert pl ha úgy alakul a dolog, hogy pont az öröm pillanatában nézünk fel és a nő pont úgy tartja ami a kezében van, akkor nagyon könnyen szemen lőhet a saját töltényünkkel.
Persze ez akár még vicces is lehetne, de nekem pl mocskosul begyulladt a szemem az esettől.
2011. február 11., péntek
Művelődő állatok
Az alábbi képet ebben a számomra amúgy is érdekes Transindex cikkben találtam:
ÓSZERES TRIPP
Vasárnap a váradi ócskán: sícuccok és nárciszos bombonier
Amúgy érdemes a cikket is elolvasni, nem semmi mennyi szar cuccot tudnak összehordani az emberek. Ennek ellenére, vagy inkább éppen ezért, izgalmas egy ilyen piacra kimenni néha.
2011. február 1., kedd
2011. január 31., hétfő
Robogózás, érdekes leszállással
Jó pár éve, mikor még Keszthelyen töltöttem a nyarat, egyik szabad délutánomat robogózással töltöttem a környéken. Mivel pont nálam volt a fényképezőgépem, gondoltam levideózom milyen jól tudok robogózni.
Persze a fényképezőgépet nem volt hova rögzíteni, így azt a kezemben tartottam, és a másik kezemmel kormányoztam.
Csakhogy a gázkart húzó kezemnél pont az első féknek a karja volt, így amikor egy élesebb, kavicsos kanyarhoz értem meg is lett a következménye:
Szerencsére nem sérült se a robogó, se a fényképezőgép, és én sem:)
2011. január 30., vasárnap
Endhiran - az utóbbi idők legjobb(érdekesebb) filmje
Egyrészt jó mert nem megszokott, persze ez adódik abból hogy indiai, ami mint tudjuk egy másik világ.
Másrészt jó mert ötletes, és látványos.Harmadrészt jó mert vicces, és sokszor önirónikus.
És végül jó mert nem kötik őket az általunk ismert formai és dramaturgiai korlátok, pl bármikor bármilyen jelenet közben simán be tudnak rakni egy komplett videóklippet:) Kérdem én, hol látunk ilyent egy amerikai, vagy európai filmben.
Indiában úgy látszik mindent megtesznek a szórakoztatásért.
Két érdekes részlet a filmből.
"Fürdőszobai kényeztetés"
Az egész azzal kezdődött, hogy elfogyott reggel fogkrémem.
Vagy azzal kezdődött, hogy könyvet rendeltem az Alexandra könyvesboltból.
Mindenesetre a két szál összeért, egy hideg estén a Deák téren. Mentem a könyvért, és egy Dm mellett elhaladva eszembe jutott, hogy ha már itt vagyok a reggel jelentkezett hiányt is orvosolhatom, így bementem a boltba.
Ha már ott voltam, gondoltam körülnézek jobban, hátha beugrik mi hiányzik még otthonról.
Persze az ilyen jellegű vásárlásokból lesznek mindig a legnagyobb pénzelbaszások.
Most pl észrevettem, hogy árulnak pezsgőfürdő-tablettát. Régóta izgatja a fantáziámat, milyen érzés is lehet az, csak még nem volt alkalom kipróbálni.
A Jóbarátok sorozatban van egy rész, ahol Chandler megismeri a fürdőzésben rejlő élvezeteket. Ott elsütik azt a poént, hogy a kádban pezsgő fürdősó milyen kellemes érzés is, ha megfelelő részeket érnek a buborékok.
Persze mint minden dolog ez is faszság, ki lett próbálva már korábban, a fürdősó nem pezseg, legalábbis a tescos biztos nem.
Nade most, a pezsgőfürdővel majd megismerem a tutit. Mivel 300 Ft volt egy tabletta, ami ugye egy fürdőbogyóért a hülyének is megéri, kicsit hezitáltam hogy melyik illatot is válasszam. Végül is vettem egy citromfű illatut.
Izgatottan készültem is az esti fürdésre, kíváncsi voltam milyen élményben lesz részem.
Azt kell mondanom a várakozások megint felülmúlták a végeredményt, túl nagy terhet raktam egy kis bogyóra, vagyis rakott az aki ezekért ennyi pénzt kér.
Végülis pezsegni pezseg, ez nem vitás, kb annyira mint egy multivitaminos pezsgőtabletta. Nade semmi masszírozó hatása nincs neki, pedig mindent megpróbáltam, még a golyók alá is beraktam. A víz színe viszont frankón olyan lett tőle, mintha belepisíltem volna.
Persze nem vitatom én hogy jó illata volt neki, meg biztos mindenféle jótékony aromákat is tartalmaz, de számomra a dolognak annyi haszna volt hogy most már nem vágyok ilyen fürdőkellékre.
Ja és azért a végén ittam egy sört is, csak hogy nehogy túl buzisra sikerüljön az esti kis projektem.
2010. október 12., kedd
Multikulturális élmény
Ma kb egy hónap halogatás után elhatároztam most már muszáj levágatnom a hajam.
Pár napja láttam is, hogy van egy fodrászat nem messze tőlem, ami este 8 ig nyitva van.
Gondoltam reggel ez jó lesz,nem kell messze menni, este beugrok ide és letudom a hajproblémát.
Ja mondanom kell a 8. kerületben lakok, így a fodrászat is ott van.
Meg is érkeztem sikerrel, nagy lendülettel bementem, és már a szoba közepén voltam, amikor jobban körülnéztem. Kis helység 7 fekete hajú sótétbőrű egyén volt bent, és én a szőke.Persze rögtön meg is akadt a beszélgetés amíg végigmértek engem, látszott rajtuk, kívülálló nem sűrűn téved oda.
Na gondoltam ha már bent vagyok, pofátlanság lenne lelépni, meg amúgy is talán nem esznek meg, és egyébként is mi baj lehet.
Leültem és elkezdtem jobban megnézni az embereket. Kiderült hogy csak 2 roma volt köztük.
Mint utóbb kiderült a 2 fodrász török, és így gondolom az alacsony, terhes, lógógatyás söprögető nőszemély is török lehetett. Ennél is érdekesebb figura volt a maradék 2 ember, akiket szerény nyelvismeretem alapján ukránnak vagy orosznak tippelnék. Az látszott rajtuk hogy magabiztos emberek, és pénzkeresetük során is biztos kamatoztatják ezt a fellépésüket.
Na mondom magamban, én ide nagyon nem illek, de már ülök is meg minden, most már maradok.
Terhes nő söprögetés végén megkérdezte tőlem kérek e teát, eddigre már rájöttem hogy a fodrászat török, gondoltam itt így szokás, de mégsem kértem teát.
Sorra kerültek az ukránok, akik közül az egyik tudott magyarul is, és az egyik fodrász is kicsit ismerte a nyelvet.Megértette hogy a haverja csak kicsit akar igazítani a haján, majd kéri kenjék be az általa hozott olajjal a fejét mert azt szereti és amúgy is drága. Amíg haverjára várt a magyarul tudó, néha telefonált, néha kiszolgálta magát a fodrászok borotvájával és igazgatta a borostáját a tükörben, meg próbált jópofizni. A haverját a magyarul nem tudó török nyírta, és látszott eléggé be van szarva hogy el ne rontson valamit, mert kb 2 percenként megkérdezte kollegáját, mit hogy csináljon, hogyan is kérték az ukránok. Kolléga közben egy törököt nyírt és borotvált kb 20 percig csigalassúsággal.
Ezek után kerültem én sorra, és kértem egy sima nyírást. A srác rendes volt, korrektül megnyírt, habár amíg megértettük egymást mindent el kellett mondani 2-3-szor.
Amíg engem nyírtak beesett még 3 török, és szóba került valami amiből csak annyit értettem hogy Azerbajdzsán. Itthon a híreket nézve láttam hogy ma a Török foci válogatott kikapott Azerbajdzsántól, így biztos ez volt a heves gesztikuláció oka.
Hajnyírást letudva, megállapítottam, hogy érdekes élmény volt ugyan, de lehet nem ez lesz a törzshelyem.
Motor nem megy benzin nélkül
A motoromon ha kezd kifogyni a benzin akkor felgyullad egy lámpa ami jelzi már nem sok van benne. Persze hogy pontosan mennyi maradt azt csak sejteni lehet, de kb 35-40 km-re elég.
Nekem múlt pénteken elkezdett világítani ez a lámpa.
Különböző okok miatt nem tankoltam akkor, meg hétfőn sem. Egyik ok a lustaság a másik hogy izgalmasabb kicentizni hogy egy egész tanknyit tankoljak egyszerre. Kedden reggel gondoltam majd bemegyek melózni, és ott a munkahely melletti kúton hazafele tankolok.
Reggel azért el is bizonytalanodtam mikor megmozdítva a motort semmi sem lötyögött benne. Gondoltam mégis a közeli kúthoz be kéne ugrani. De motoszkált bennem a kisördög hogy elég lesz az és tényleg jobb kicentizni.
Hát ez nem sikerült. Pontosan munkahelyemhez félúton elment az erő a motorból. Ekkor éreztem baj lesz, és pár 100 méter után meg is állt a motor.
Ez a félúton azt is jelentette hogy az útvonalon lévő 2 kút közt is kb félúton voltam, mert így poén kifogynia.
Pár járókelőt megkérdeztem tudnak e benzinkútról a környéken, de nem tudtak. Akiknek autója an azok az ismerőseim dolgoztak így nem segíthettek,de egy ismerőst felhívtam nézze meg neten hol vannak benzinkutak. Budapesten a 7. kerület az egyetlen amiben egyáltalán nincs benzinkút. és nekem persze hogy itt fogyott ki a tankom:)
Kis hezitálás után elhatároztam eltolom ahhoz a kúthoz amiről tudok.
Azt tudni kell hogy a motorom 200 kg és egyáltalán nem arra lett tervezve hogy tolják.
Egyébként is vicces látvány lehetett ahogy vastag motoros kabátban, bukósisakban, verőfényes napsütésben a járdán toltam a batár nagy sportmotorom.
Az útvonal a következő volt:
Nagyobb térképre váltás
Röpke 35 perc volt az út, és majd leszakadt mindkét karom a fáradságtól, és a hátamon folyt a víz de megérkeztem a kútra.
Itt tankoltam is, és gondoltam ezzel az ügy megoldva.
Hát nem. Mikor kifogyott a benzin menet közben a motorban semmi benzin nem maradt, így sokáig kellett indítózni, hogy felszívja a tankból a benzint.
Na nekem sikerült lemerítenem az aksit mielőtt elindult volna, így nem lehetett beindítani.
Megkérdeztem a kutasokat tudnak e segíteni, hogy megbikázzuk a motort, vagyis másik jármű aksijáról beindítani. Persze pont egynek sem volt autója... de adtak kölcsön egy kábelt, és egyik ott tankoló furgonos ember odaállt a motorom mellé, és összekötöttük az aksikat.
Indítom, semmi, vártunk még próbáltunk párat de semmi, gondoltam komolyabb baja van.
Biztonság kedvéért gondoltam kipróbálom jó e a kábel ha a + és - végét az ember összeérinti az ugye szikrázik. Benzinkúton amúgy is jó az:D
De nem szikrázott, szar a kábel azért nem töltötte a motorom.
Benzinkutas a szar kábelt visszarakta az eladó áruk közé:) , és adott egy másikat. Azzal már sikerült beindítani a motorom, és egy óra tortúra után bemehettem dolgozni.
2010. szeptember 28., kedd
Most talán gyorsabban múlik
Talán lehet hogy vele olyan lett volna mint az igazival
, de a mostanival is olyan lett volna mint az igazival.
És egyik sem lett volna jobb a másiknál, mindkettő szuper lett volna. Ez azt is jelenti hogy nem lehet igaz az az állítás hogy nem jöhet majd még valaki akivel majd ilyen jó lesz.
Ami maradt problémának az az, hogy rohadt sok idő telt el amíg egy olyant találtam újra akivel ezt éreztem, nagyon nehéz ilyen embert találni, és é
n már rohadt sokat vártam, és ebből már elegem van, és ha arra gondolok hogy megint ennyit kell várni egy hasonlóra, ha egyáltalán lesz, akkor elönt az elkeseredés, és úgy érzem nem bírok már ennyit várni, pláne úgy hogy talán akkor is majd egy újjabb csalódás lesz.
És pláne úgy nehéz és tart ez sokáig, hogy nem vagyok egy nagy társasági ember, sőt mondhatni magamnak való vagyok, és ha ezen nem változtatok akkor nem jönnek olyan sürün a lehetőségek.
Mert ugyan szexpartnerek jöhetnek mehetnek de
olyan akivel igazán jól is érzem magam az ritka, és ha erre gondolok még szexpartnerekkel sincs sok kedvem találkozni.
És vajon hol tarthatok?
2010. szeptember 15., szerda
2010. szeptember 10., péntek
Érzések
Eddig éltem az életem kalandoztam és sikerült meggyőzni magam hogy nekem milyen jó egyedül.
Aztán jött egy lány aki bebizonyitotta mennyivel jobb ha valaki hozzádbujik, vár otthon, eltöltheted vele a napodat.
Sajnos úgy néz ki ennek vége, de már nagyon nem érzem jól egyedül magam, valami hiányzik...
Sajnos eddigi tapasztalatok alapján nem sok esély van még egy ilyen nőt találni, úgyhogy most eléggé magam alatt vagyok
2010. január 11., hétfő
Kedvenc sorozatok
- Californication
- Rome
- Weeds
- Jóbarátok
- Így jártam anyátokkal
- The big bang theory
- South Park
- 2 and a half man
- Dr house
- Rém rendes család
- Lucky Luie
- Született feleségek
- Kés Alatt
- Stargate
- Stargate atlantis
- Dokik
- Miért éppen alaszka
- Familie guy
- Entourage
- Stargate universe
- Magnum
- Simpsons
- Joey
- Mocsok macsók meséi
- Hősök
- M.A.S.H
- Mézga család
- Sliders
- X-akták
- Szex és new york
És a maradék jók
Mcgayver
Baywatch
Knight rider
Colombo
Elveszett ereklyék fosztogatói
Star trek
Dallas
Egyről a kettőre
The L word
Grace klinika
Vészhelyzet
Lost
Szökés
Sirhant művek
Cobra 11
Xena
Herkules
Csengetett mylord
Superman
Bűbájos boszorkák
Sabrina a tini boszorkány
2009. május 18., hétfő
Kertészkedés
Lakótársammal elterveztük, hogy termesztünk magunknak az erkélyen virágcserépben paradicsomot:)
Szerzett is egy kollegájátol 4 palántát.
Szombaton elhatároztuk, hogy ha már vannak akkor tényleg elültetjük őket.
Ehhez szükségünk volt földre.Ugyan áshattunk volna az utcán is,de mivel jó szakember nem dolgozik bóvlival,így elmentünk az OBI-ba virágfőldet venni.
Először egy 15 literes földeszsákban gondolkodtunk, de végül komoly szakmai szempontok alapján- vagyis hogy melyik kiszerelésből a legolcsóbb 1 liter- vettünk 50 liter földet 800 forintért.
Igen ám de 50 liter főld alapvetően piszok sok. Mivel pocsékolni nem akartunk, és úgyis 4 palántánk van vettünk még pluszba egy bazi nagy műanyag cserepet 1000 forintért.
Ezek alapján remélem jó nagy termés lesz, hogy behozza az árát.
Hazaérve az új és a meglévő cserepekbe elültettük a kis palántákat, habár első lendületből egyiket elásta lakótársam ültetés helyett, végül ezt is sikerült rendbe tenni. Nyakonöntöttük őket jó sok vízzel, és várjuk hogy nőjenek.
Mivel az erkélyen helyeztük el őket, ezért csak a nap egy részében süti őket a nap. Felmerült bennünk, hogy mikor megyünk strandra, a hónunk alá kapjuk a paradicsomainkat, és visszük őket is napozni, hogy jobban teremjenek. Szerintem kurva menők lennénk így a strandon, de ezt talán mégsem csináljuk meg.
Következő nagy kertészeti munka a paradicsomok kikarózása lesz, már ha megérik. Ehhez már el is terveztük hogy szerzünk kötegelőt, az majd jól megtartja őket.
Erdély
Voltam egy hetet Erdélyben, ahol nagyon szuper volt, rengeteg jó dolog történt és nagyon jól éreztem magam, és nagyon lusta vagyok ezeket leírni:)
Azért azt elterveztem nyáron ha összejön elmegyek Marosvásárhelyre a Félsziget fesztiválra.
2009. április 24., péntek
Beszélgetés
A napokban a környékünkön lomtalanítás folyik, aminek következtében hogy-hogynem megnőtt a nem napon barnúlt tezsvíreink létszáma a errefele.
Az egyik kupac mellett elhaladva ma a következő jelenetre lettem figyelmes.
Asszony talál a lomok között egy hasznosítható valamit, aminek rögtön megörűl és viszi boldogan a férfiember fele.
Hősünk szemügyre veéve a leletet szintén megörül, és ennek eképp hangot is ad:
-Ezért megérdemelsz egy faszt, bizony egy kemény faszt.
Asszonykát ez valahogy nem lelkesítette be mert azt válaszolta:
-Nekem nem kell fasz.
De hősünket nem lehetett ilyen egyszerüen eltántorítani a szándékátol, meg is mondta a frankót.
-Márpedig én akkor is beverem, megérdemled, beverem én.
Hiába, azért még mindig nem halt ki a roma-ntika az emberekből:)
2009. április 20., hétfő
Overdose
Hétvégén az egyik legjobb döntésem volt, hogy kimentem a lovira.
Az ok amellett, hogy sosem voltam és mindig is érdekelt, az volt hogy Overdose is versenyzett.
Az egész hangulat tök jó volt, sok érdekes embert lehetett látni, főleg a veterán lovisok sztorizgatásai voltak érdekesek.
Terveztem , hogy fogadok is, de egyrészt a lovin a fogadási szisztéma igencsak bonyolult kívülálló újonc szemmel, másrészt valami irgalmatlan sorok voltak a pénztáraknál, így aztán mégsem tettem, pedig mint a filmekben, mindenki mondogatta a tuti tippjeit.
Ez végül is szerencsének bizonyult, mert a nap egyetlen negatívumaként a fogadó rendszer bedöglött, így senki nem nyert, visszaadták a pénzt. Végre sok ember a lovin, híveket szerezhetnének maguknak, és akkor ilyennel lejáratják magukat, hát ők tudják...
Minden futamban volt érdekes látnivaló, pláne ilyen újoncnak mint nekem, de a legizgalmasabba fő versen, Overdose futása volt.
Sok elképesztő jelzőt sorolhatnék erre a lóra, és a teljesítményére, de elég talán annyit mondani, hogy a lovat nézve azt éreztem, ilyen élménye nem sűrűn lehet az embereknek, ilyen ló valóban ritkán születik.
Ennek a lónak a Budapesti verseny puszta edzés volt, magasabb szintű versenyekre van ő teremtve, így egyáltalán nem hajszolták, és így is elképesztő fölénnyel nyert. A táv nagy részén a zsoké visszafogta, majd az utolsó pár száz méteren engedte a lovat fusson ahogy akar, és ezen a pár száz méteren a ló úgy otthagyta a többieket, mintha azok szembe jöttek volna. Természetesen pájacsúcs, sőt az ezer méteres világ rekordtól sem maradt nagyon el, mi van ha hajtják?
Aki nem volt ott sajnálhatja, mert nem mindennapi élmény volt, de megnézheti videón, pl amit én csináltam.
Mivel fényképezővel csináltam, sok ember gyűrűjében, ezért nem a legtökéletesebb, pl mikor fényképet csináltam, pillanatra leáll a felvétel:)
2009. április 15., szerda
Bicajozás apuval
Húsvétkor tettünk egy kis kirándulást a Kisbalatonnál.
Hihetetlen milyen szép ilyenkor tavasszal arrafele a természet. Menet közben annyi madarat láttunk vígan élni arrafele, hogy arra gondoltam ez a madárparadicsom.
View Bicajozás apuval in a larger map
2009. április 3., péntek
Szociológus paradicsom
Tegnap hazafele menet a fejemben a címben említett helyzet fogalmazódott meg a látottakról.
Már régóta tervezgettem hogy az Őrs vezér terén tapasztalható dolgokról írok egy bejegyzést, de valahogy mire hazaértem sosem lett belőle semmi.
Pedig igazán érdekes dolgokat láthat itt az ember.Igazából a magyar aluljárós társadalom egész széles palettáját megismerheti, ami mondhatjuk ugyan hogy tragikus, kívülállóként mégiscsak humoros.
Kezdjük azzal hogy ha elindulunk a metrótól rögtön szembetaláljuk magunkat a BKV jegy árusító kis bódéval. Ez több okból is vicces, egyrészt mert minek kell egy jegyárúsító papírbódé közvetlen a rendes pénztár mellé. Lehet nekem fura a logikám, de én azt hittem ez oda kell ahol amúgy nem lenne árusító hely. Persze mondhatjuk hogy kevés az az 1 db pénztár, de ez meg azért vicces mert ugye most építették nemrég az egész állomást, csak persze "alaposan megtervezték".Másik vicc benne hogy általában zárva van vagy épp az aktuális eladó az aktuális pasijával flörtől benne.
De menjünk is tovább, na nem sokat, csak 1-2 métert és rögtön ott vannak a 2 csoki egy százas meg 1 szegfű egy százas rigmusokat kiabáló árusok, akik persze nyilván mind legálisan árulják a legális portékáikat. Múlt héten pl az egyik csokikereskedőnél ki is volt írva az egyik dobozára hogy nem lejárt a másikra meg hogy lejárt. Jobb a tájékoztatás mint a tescóban:)
Természetesen az embernek a termékkínálatra sem lehet panasza, hiszen mindent meg lehet találni a balaton szelettől a ceruzaelemen át a körömvágóig, és a pamut bugyitól a plüssálaton keresztül a szőnyegig. És ezek csak a "profi nagykereskedők" hisz nap nap után felbukkannak kisebben játszó magánemberek is akik az otthon fölöslelegessé váló(vagy nem fölösleges csak az ételnél kevésbé fontos) tárgyaikon próbálnak túladni. Így láthatunk itt eladó kiskanalat, 30 éves tv-t, de még használt fogkefét is.
Külön érdekesség volt látni múltkor mikor egy olyan ponton álltam, ahol az aluljáró összes kijárata látszott, ahogy egy helyen lement 4 rendőr, és mint a villám a többi lépcsőn kispriccelt egy rakás ember, a dobozaikkal.
Már ezek láttán is igen mozgalmas zsibongó élet tárulhatna a szemünk elé, és akkor még a szórolaposztogatókat meg sem említettük.
De még a szórólap osztóknál is érdekesebb réteg a "képeslap árusok" csapata, akik valahogy mindig valami nemes ügyben gyűjtenek, és különböző határozottsági fokkal lépnek fel.Nagyvárosi túlélési technika ugye hogy nem hagyjuk, hogy szóba elegyedjenek velünk.De pár napja pont jókedvemben voltam és mondtam is egyiknek, hogy én szivesen meghallgatom őt, ha elkisér a buszig, és elfogadja hogy nem kapp tőlem egy petákot sem. Ez a lelkesebbek csoportjábol került ki, ezért vállalkozott a feladatra, hátha meggyőz arról hogy nekem milyen jó lesz csak pár száz forintot adni. Mondta is a mondókáját, de végül nem jött el a buszig, mert már fél úton mikor harmadszor mondtam neki hogy hú de jó amit mond de akkor sem adok pénzt inkább könnyebb préda után nézett. Néhány napra rá jobban megfigyeltem ezt a nőt, amint épp a helyi árusokkal diskurált miközben célpontot keresett a tekintete. A megfigyelés azért volt érdekes mert feltünt, hogy a szájában mindkét oldalt van 1-1 fog, de csak ennyi, és ami még érdekes volt, hogy ezzel egyáltalán nem lógott ki a többi ember közül:)
Már ezekkel az elemekkel szembesülve is látjuk hgy ez jobb mint egy élménypark, vásárolhatunk, informálódhatunk, adakozhatunk,beszélgthetünk, alkalomadtán aláírás gyüjtő csoportoknál kinyílváníthatjuk a véleményünket, de egy igazán jó helyen több látványosság kell hogy megfogja az embert.
Hát itt ez is megvan. Ott vannak ugye a koldusok, jellemzően hosszabb távon is ugyanazok. Mindegyik egy szuper karakter. Van ugye aki a műtétére gyűjt a lépcsőn ülve, van a másik aki sétálgatva kér csak egy cigire, vagy csak egy buszjegyre, van az őszinte típus, aki táblával a nyakában italra kér. It meg is figyeltem hogy a táblák és szövegek többnyire fixek, az ezt tartó emberek néha cserélődnek, hiába több műszakos szakma ez.
Persze mint minden jó helyre ide is kell zene. Az is van méghozzá változatos fellépőkkel. Megfigyeltem már magányos hegedüs öreget, vak szintetizátorost, félrészeg trombitást, és még sok érdekes csodabogarat. Jellemzően egyszerre több s van belőlük, és általában nem is összeillő dolgokat játszanak, egyszerre.
A pontot az i-re a hittérítők teszik fel. Ők komolyabban készülnek, hangfalakkal és hasonlókkal, és olyan átéléssel prédikálnak, hogy nehéz elhinni, hogy nem szedtek be elötte valamit. Ráadásul mivel mondanivalójuk 3 mondatban összefoglalva ismétlődik, ezért mögé mindig raknak valami zenét is.
Hát kérdem én hogyne derülne fel az ember mikor egy ilyen sok ingert adó zsibongó tömegen megy át.
2009. március 27., péntek
Futás
Az elhatároztam teszek valamit a pocakom növekedése ellen. Ezért már február eleje óta kisebb nagyobb megszakításokkal elviszem futni a hasam.
Eleinte nagyon kiábrándítóan ment, és már pár száz méter után a halálomon voltam.
Sok kínlódás és futás séta futás váltogatásával sikerült eljutnom oda hogy most már képes vagyok végigfutni ezt a kékkel jelölt 8,8 kilométeres szakaszt:)
Nagyobb térképre váltás
Tudom nem egy világ rengető távolság de magamhoz képest igen komoly fejlődés.
Egy furcsa nap
Aznap reggel annyira elbambultam a metrón, hogy nem csak a deák téren felejtettem el leszállni a metróról, hanem egész a Batthányi térig elmentem.
Megesik néha az ilyen.
Viszont ami a full elvarázsolt állapotot jelzi, hogy este bementem egy mcdonaldsba kajálni, és tök nagy nyugalommal kértem egy dupla whopper menüt( ami ugye a burger kingben van) Persze a kiszolgáló rögtön visszakérdezett hogy mit kérek?
Nekem ekkor sem esett le mit értetlenkedik, ezért megismételtem a kérésem, mire ő felvilágosított hogy nem abban az étteremben vagyok :)
Elég vicces szituáció volt ott akkor.
2009. március 14., szombat
Angol nyelvlecke
Régebb botlottam ezekbe a példamondatokba, és már akkor nagyon megtetszettek.
Most újra rájuk találtam és gondoltam közzéteszem.
Angol kezdőknek:
Három boszorkány Swatch órákat néz. Melyik boszorkány nézi melyik Swatch órát?
Three witches watch three swatch watches. Which witch watch which swatch watch?
Angol haladóknak:
Három nemileg átváltoztatott boszorkány három Swatch óra gombját nézi. Melyik nemileg átváltoztatott boszorkány nézi melyik Swatch óra gombját?
Three switched witches watch three Swatch watch switches. Which switched witch watch which Swatch watch switch?
Angol profiknak:
Három svájci boszorkány ribanc, kik nemileg átváltoztatottak szeretnének lenni, svájci Swatch óragombokat nézegetne. Melyik svájci boszi ribanc, mely nemileg át szeretne változni, mely svájci Swatch óra gombját nézné?
Three swiss witch-bitches, which wished to be switched swiss witch-bitches, wish to watch three swiss Swatch watch switches. Which swiss witch-bitch which wishes to be a switched swiss witch-bitch, wishes to watch which swiss Swatch watch switches?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
