Régi emlékek

Hamarosan lesz az unokatestvérem gyerekének a keresztelője, és ennek kapcsán otthon szóba került az én gyerekkorom, milyen voltam azokban az időkben amire már nem is emlékszem.
Mint kiderült már akkor sem voltam egyszerű eset. Elég hamar elkezdtem beszélni, egyéves korom előtt. Pár szót ugyan mondtam, meg mindent megértettem, de állítólag az esetek 95 % ban csak a "NEM" szót használtam, és ezzel el is boldogultam. Ha kérdeztek, és ige volt a válasz akkor hallgattam, úgyis kialakultak a dolgok, ha meg valami nem tetszett akkor mondtam hogy nem.
2 éves koromig ez nekem nagyon megfelelt, a szüleim meg kezdtek aggódni, hogy csak ezt mondom és semmi mást. Aztán egyszer csak majdnem egyik napról a másikra elkezdtem folyamatosan érthetően beszélni. Meg is lepődtek rajta, ezek szerint tudtam volna én mindent mondani, mégis kényelmesen elvoltam a "nem szó használatával".

Másik történet ami előkerült, az hogy hogyan is történt az én megkeresztelésem.Az egyik aggodalomra okot adó dolog az volt, hogy már kicsit tudtam beszélni, és veszélyes volt hogy a templomban valami nem odaillőt fogok mondani. Ezt megúszták, viszont nem voltam egy elveszett gyerek, mert miután a pap szenteltvízzel lelocsolt, én sem akartam adós maradni, és ott helyben az oltár előtt elhelyeztem egy pisit(akkoriban még nem voltak tökéletesen záró pelenkák). Ha ő locsolhat akkor én is, biztos ez járt a fejemben.