Hull a hó :)

Ma reggel eleve jó kedvem lett attól, hogy kinéztem az ablakon, és szép fehér volt minden.
Alapvetően nem szeretem a hideget, de mindig mondom hogy ha hideg van akkor legalább legyen hó is, úgy mégiscsak jobb.

De amit a buszmegállóban láttam az méginkább jobb kedvre derített.
Először nem indult jól a dolog, mert a troli pont úgy ment el előttem hogy még láttam távolodni.
Ez a legrosszabb, akkor már ment el volna annyival előbb hogy ne is lássam.

Végülis mivel így volt egy kis időm, egy le nem takarított szakaszon elsétáltam a következő buszmegállóig, és útközben élveztem hogy ropog a hó a lábam alatt.

Itt láttam 2 vak gyereket, akik szintén a trolira vártak. Volt botjuk is, így biztos hogy vakok voltak. Róluk az jutott eszembe vajon hogyan hógolyózhatnak a vakok. Elképzeltem ahogy egy nagy réten ahol semminek nem mehetne neki szaladgál egy csapat kiabáló vak gyerek és a hang irányába dobálnak.
De nem kellett sokat várjak arra hogy megtudjam a gyakorlatban hogyan is működik ez. Az egyik vak gyerek kitapogatta a járda szélét, és a fűben elkezdett hógolyót csinálni. Legalábbis mikor a társa azt kérdezte - Hógolyót gyúrsz? - azt válaszolta hogy igen.
Én mint szerencsés látó ember, látva a srác ténykedését inkább azt gondoltam, hogy hóembert akar építeni.
Mikor már volt egy akkora hógombóc a kezében minta fejem kétszer, fogta és odasétált vele a társa mellé.
Beszélgetett a társával, kitapogatta hol áll, még a kezét is megfogta. Utána megkérdezte a társától, hogy találja ki mi van a kezében. A gyerek éppen mondta volna, de a tréfásabb srác a választ meg sem várva 1 méterről az óriás hólabdával úgy pofán nyomta a másikat, hogy az bármelyik burleszk filmben megállta volna a helyét.

Szóval ez a mókás élmény indította a napomat, és öröm volt belegondolni abba is, hogy ha az embernek nem minden tökéletes, például nem lát, akkor is lehet jól szórakozni, lehet vidáman hozzáállni a dolgokhoz,élvezni még a hógolyózás élményét is.