Szociológus paradicsom

Tegnap hazafele menet a fejemben a címben említett helyzet fogalmazódott meg a látottakról.
Már régóta tervezgettem hogy az Őrs vezér terén tapasztalható dolgokról írok egy bejegyzést, de valahogy mire hazaértem sosem lett belőle semmi.
Pedig igazán érdekes dolgokat láthat itt az ember.Igazából a magyar aluljárós társadalom egész széles palettáját megismerheti, ami mondhatjuk ugyan hogy tragikus, kívülállóként mégiscsak humoros.
Kezdjük azzal hogy ha elindulunk a metrótól rögtön szembetaláljuk magunkat a BKV jegy árusító kis bódéval. Ez több okból is vicces, egyrészt mert minek kell egy jegyárúsító papírbódé közvetlen a rendes pénztár mellé. Lehet nekem fura a logikám, de én azt hittem ez oda kell ahol amúgy nem lenne árusító hely. Persze mondhatjuk hogy kevés az az 1 db pénztár, de ez meg azért vicces mert ugye most építették nemrég az egész állomást, csak persze "alaposan megtervezték".Másik vicc benne hogy általában zárva van vagy épp az aktuális eladó az aktuális pasijával flörtől benne.
De menjünk is tovább, na nem sokat, csak 1-2 métert és rögtön ott vannak a 2 csoki egy százas meg 1 szegfű egy százas rigmusokat kiabáló árusok, akik persze nyilván mind legálisan árulják a legális portékáikat. Múlt héten pl az egyik csokikereskedőnél ki is volt írva az egyik dobozára hogy nem lejárt a másikra meg hogy lejárt. Jobb a tájékoztatás mint a tescóban:)
Természetesen az embernek a termékkínálatra sem lehet panasza, hiszen mindent meg lehet találni a balaton szelettől a ceruzaelemen át a körömvágóig, és a pamut bugyitól a plüssálaton keresztül a szőnyegig. És ezek csak a "profi nagykereskedők" hisz nap nap után felbukkannak kisebben játszó magánemberek is akik az otthon fölöslelegessé váló(vagy nem fölösleges csak az ételnél kevésbé fontos) tárgyaikon próbálnak túladni. Így láthatunk itt eladó kiskanalat, 30 éves tv-t, de még használt fogkefét is.
Külön érdekesség volt látni múltkor mikor egy olyan ponton álltam, ahol az aluljáró összes kijárata látszott, ahogy egy helyen lement 4 rendőr, és mint a villám a többi lépcsőn kispriccelt egy rakás ember, a dobozaikkal.
Már ezek láttán is igen mozgalmas zsibongó élet tárulhatna a szemünk elé, és akkor még a szórolaposztogatókat meg sem említettük.
De még a szórólap osztóknál is érdekesebb réteg a "képeslap árusok" csapata, akik valahogy mindig valami nemes ügyben gyűjtenek, és különböző határozottsági fokkal lépnek fel.Nagyvárosi túlélési technika ugye hogy nem hagyjuk, hogy szóba elegyedjenek velünk.De pár napja pont jókedvemben voltam és mondtam is egyiknek, hogy én szivesen meghallgatom őt, ha elkisér a buszig, és elfogadja hogy nem kapp tőlem egy petákot sem. Ez a lelkesebbek csoportjábol került ki, ezért vállalkozott a feladatra, hátha meggyőz arról hogy nekem milyen jó lesz csak pár száz forintot adni. Mondta is a mondókáját, de végül nem jött el a buszig, mert már fél úton mikor harmadszor mondtam neki hogy hú de jó amit mond de akkor sem adok pénzt inkább könnyebb préda után nézett. Néhány napra rá jobban megfigyeltem ezt a nőt, amint épp a helyi árusokkal diskurált miközben célpontot keresett a tekintete. A megfigyelés azért volt érdekes mert feltünt, hogy a szájában mindkét oldalt van 1-1 fog, de csak ennyi, és ami még érdekes volt, hogy ezzel egyáltalán nem lógott ki a többi ember közül:)
Már ezekkel az elemekkel szembesülve is látjuk hgy ez jobb mint egy élménypark, vásárolhatunk, informálódhatunk, adakozhatunk,beszélgthetünk, alkalomadtán aláírás gyüjtő csoportoknál kinyílváníthatjuk a véleményünket, de egy igazán jó helyen több látványosság kell hogy megfogja az embert.
Hát itt ez is megvan. Ott vannak ugye a koldusok, jellemzően hosszabb távon is ugyanazok. Mindegyik egy szuper karakter. Van ugye aki a műtétére gyűjt a lépcsőn ülve, van a másik aki sétálgatva kér csak egy cigire, vagy csak egy buszjegyre, van az őszinte típus, aki táblával a nyakában italra kér. It meg is figyeltem hogy a táblák és szövegek többnyire fixek, az ezt tartó emberek néha cserélődnek, hiába több műszakos szakma ez.
Persze mint minden jó helyre ide is kell zene. Az is van méghozzá változatos fellépőkkel. Megfigyeltem már magányos hegedüs öreget, vak szintetizátorost, félrészeg trombitást, és még sok érdekes csodabogarat. Jellemzően egyszerre több s van belőlük, és általában nem is összeillő dolgokat játszanak, egyszerre.
A pontot az i-re a hittérítők teszik fel. Ők komolyabban készülnek, hangfalakkal és hasonlókkal, és olyan átéléssel prédikálnak, hogy nehéz elhinni, hogy nem szedtek be elötte valamit. Ráadásul mivel mondanivalójuk 3 mondatban összefoglalva ismétlődik, ezért mögé mindig raknak valami zenét is.
Hát kérdem én hogyne derülne fel az ember mikor egy ilyen sok ingert adó zsibongó tömegen megy át.