Nyaralás

Múlt héten sikerült nyaralással töltenem az időt Keszthelyen a szüleimnél.

Elég sokat sikerült lustálkodni, amit szeretek, de ez mellett összejött pár mozgalmasabb dolog is.

Sőt még grillezésre is volt idő a kertben, amit már nagyon régen csináltam, és annyira jól éreztem magam, hogy még a szúnyogok sem tudták elrontani az élményt.

Voltam többször is a strandon, sőt még úsztam is.

A keszthelyi strandon arra gondoltam kipróbálom a csúszdát, de nem volt benne sok örömöm, mivel a fürdőgatyám igencsak tapadt a csúszdához, pedig még a víz is folyt rendesen, de végül a pár másodperces menet helyett sikerült néhány perc alatt lejutnom, a többi csúszdára váró legnagyobb örömére.

A legmegeröltetőbb a bicajozás volt apuval. Imádok bicajozni, de az utóbbi időben nem voltam valami sport ember. Ugyan apu mondogatta hogy tekerjünk el a Káli medencéig, de nem igazán vettem komolyan, hogy olyan messzire elmenjünk. Végül menet közben addig addig mondogatta, hogy menjünk tovább amíg pár megállás után tényleg oda értünk. Én már ekkor félig a halálomon voltam a fáradtságtól, és még ezután haza is kellett tekerni. Megnéztük a kőtengernek nevezett területet, ahol mindenféle érdekes sziklák vannak, és ezután indultunk vissza. A helyzetet tovább fokozta a 35 fokos meleg, és ugyan én mindig azt mondom ha meleg van, hogy jobb mint fázni, ez akkor valahogy mégsem volt túl kellemes.
Hazafele már odáig fajultak a dolgok, hogy hiába akartam tekerni nem bírtam mozdítani a lábam, és elég gyakran meg kellett állni.
Az utolsó 10 km előtt megálltunk Balatongyörökön, ahol legurítottam egy korsó sört, és ez elzsibbasztott annyira, hogy egy lendülettel innen már sikerült hazamenni.
Utána persze mozdulni is alig bírtam, de azért büszke voltam magamra, hogy még így edzetlenül is sikerült 110 Km et letekerni egyszerre.
A hét vége fele még elmentünk apuval gokartozni, amit én nagyon szeretek, és bár apu az elején vonakodott, a végére ő is nagyon belejött.
Ugyan hamar eltelt a hét de végül kipihenten buszoztam fel Pestre. Persze annyi kalandot belevittem a visszaútba is, hogy mikor apu kivitt a buszhoz a telefonom kicsúszott a zsebemből a kocsiban. Mikor észrevettem már késő volt, apu hazament, én meg még csak felhívni sem tudtam. Jobb megoldás hiányában hazataxiztam a telefonért, majd vissza a buszhoz, és mivel az szerencsére késett, így pont elértem.