Gondolatmenet

Mindig érdekesnek tartottam, hogy hogyan jönnek a gondolatok, mi miből adódik, egyik dolog hogy hat a másikra, hogyan lesznek az ötletek.
Ma a metrón utazva szokásos módon mindenfélékről gondolkodtam, és megmaradt, hogy hogyan zajlott a gondolatmenetem, így leírom.

Nézelődtem, és megláttam hogy az egyik utas a "minőségi" Bors magazint olvassa, aminek a címlapján két nímand csinált valami jelentéktelen dolgot.

Ebből az jutott eszembe hogy túl sok a magyar pletykalap, és ehhez képest túl kevés az érdekes ember, érdekes történet, így kénytelenek ilyesmiket is ki tenni(na meg azért mert egyesek ezt igénylik).

Erről eszembe jutott, hogy valamelyik tv műsorban az egyik nyilatkozó, talán a Fábry azt mondta azért nem lehet Magyarországon napi beszélgetős show műsort csinálni, sőt hetit sem igazán, mert ehhez kevés az igazán minőségi érdekes ember ma Magyarországon, és ilyen sűrűn nem lenne kit meghívni.

Erről az jutott eszembe, hogy akkor ma a magyar sztár piacon munka erő hiány van, tehát lehet érdemes lenne elmenni sztárnak(sokan meg is próbálják, csak nem értenek hozzá). Szóval minőségi munka erő hiány van a sztár piacon.

Erről az jutott eszembe, mi lenne ha én próbálkoznék ilyesmivel, milyen sztár lehetne belőlem, mi érdekeset tudnék csinálni.

Erről az jutott eszembe, mivel elég bevállalós vagyok és szeretem az extrém dolgokat, valami olyan jellegű sztár lehetnék, aki minden őrültségben benne van, és ezzel hívja fel magára a figyelmet.

Erről az jutott eszembe, hogy én lehetnék az is akit extrém helyekre is elküldhetnek, pl Irak, Afganisztán, Borsod megye.

Erről az jutott eszembe, hogy ilyen ember már van jelenleg, pl a Vujity Tvrtko.

Erről az jutott eszembe hogy pl érdekesebb ügyekben is kifejthetném az álláspontom.

Pl ilyen érdekes dolog lenne, hogy régebb volt egy ötletem, miszerint nemi diszkrimináció az ha a férfiak tvben meztelen felsőtesttel 12 es karikánál mutatkozhatnak, ha nő meztelen akkor meg magasabb a besorolás.

Mindenki lehurrogott, aztán néhány éve Svédországban egy egész mozgalom mondta lényegében ugyanezt, sőt ha jól tudom még törvénymodosítást is kértek.

Aztán erről az jutott eszembe, hogy mi lenne ha mindenki akinek kedve szottyan meztelen mellkassal flangálhatna.

Biztos jó néhány szülő azzal érvelne hogy a gyerekei fejlődését veszélyeztetné, de szerintem meg ezeknek az embereknek a fejlődését befolyásolta valami igen hátrányosan, és meg is indoklom.

Ha a női mellek meztelen látványa hátrányosan befolyásolná a gyerekek fejlődését(és most a gyilkolás, lövöldözés és egyéb baromság amit nézhetnek a gyerekek viszont a mellet nem, azt bele se veszem mert az egy külön téma), szóval akkor az össze természeti népet lehülyézzük, és mindet sérült lelkűnek tituláljuk.

Márpedig nem így van, még akkor sem ha némelyek esetleg kevésbé civilizáltak, sőt legtöbbjük kiegyensúlyozottabb boldogabb életet él, kevesebb lelki betegséggel, mint a modern társadalmak lakói, pedig látnak cicit dögivel.

A különbség 2 fő dologból adódik, az egyik hogy náluk ez születéstől természetes tapasztalat, és nem ébresztenek bennük a mű társadalmi követelmények mindenféle gátlást, olyan alap dolgoknak veszik mint ha mi látjuk a másik orrát pl.

A másik dolog, hogy a szülők és a gyerekek megbeszélik egymással a dolgot, de persze a megbeszélésnél kényelmesebb a modern szülőknek az asztal alá söprés a tiltás, a nem mutatás, és pont ezzel keltenek gátlásokat.

Aztán persze megérkeztem a metróval a munkahelyemre, és leírtam.

Most jutott eszembe egy ehhez kapcsolódó gondolat, amit tegnap a South Park ban láttam, ahol a gyerekek nevettek egy fingós tv műsoron, a szülők elmentek tüntetni a műsor ellen, és a gyerekek otthon maradtak, majd jött a halál, hogy kinyírja őket. Srácok felhívták ősöket, és mondták segítsenek, persze azok meg se hallották mit mondanak a gyerekek, csak szajkózták, hogy ne nézzék a tvt, meg tűzzel ne játszanak blablabla. Halál végül nevetett a fingós műsoron, de a szülőknek sikerült betiltatni, így a halál újra dolgozott és megölte Kenit baszki.
És a lényeg ami ide vág, a kis pöcsök mondták, Nem műsorokat kellene a szülőknek betiltani, hanem leülni a kölykökkel beszélgetni, meghallgatni őket, és elmagyarázni a dolgokat.