Sziget 2007 - Bungee Jumping

13-án hétfőn kimentem 3 kolleganőmmel a szigetre.
Már jópár nappal előre vártam hogy kimenjünk, mert tavaly és tavalyelőtt is voltam és nagyon jó buli volt.
Ehhez képest hétfőn hajnali 13:30 kor olyan piszok másnaposan ébredtem, hogy semmi kedvem nem volt kimozdulni.
De már megvolt beszélve, és 1 óra heverés után végül is összeszedtem magam és elindultam.
Sziget fele menet tettem egy kis kitérőt a Nyugati téri Burger Kingben. Itt jól fel is húztam magam, mert utálok várni, és az idióta kiszolgálok olyan lassúak voltak mint valami nyugdíjas csiga, és közben még ott baromkodtak a kaja felett.
A mérgelődés és a másnaposság miatt nem is esett olyan jól a kaja, de legalább volt valami a hasamban.
Mire kiértem a szigethez már viszonylag jól is voltam, és a jegyért sem kellett sokat sorban állni.
Bejáratnál találkoztam a többiekkel,és bementünk .
Már rögtön az első lépések után megcsapott valami büdös, ami a Szigeten a legtöbb helyen fellelhető volt, de ezt leszámítva jó hangulat volt, kicsit punnyadós, lézengős délutáni feeling.
Elsétáltunk a Sziget közepéig, már eddig is sok érdekes embert láttunk, de végül is nem azért jöttünk, hogy szomjan vesszünk, így leültünk egy kocsmánál iszogatni, dumálni.
A közelben volt a bungee jumpingos daru , és megnéztünk pár zuhanást.
Már régóta érlelődött bennem a gondolat, hogy ezt nekem is ki kell próbálni, de valahogy sajnáltam rá a pénzt, így most is továbbmentünk.
Megnéztük a legtöbb helyszínt, és közben lecsúszott pár sör is.
Én a műsorból rögtön megtaláltam egy érdekes programot, a Gecizők zenekar lépett fel az egyik szimpadon. A neve miatt muszáj volt megnézni. Zenélni szerintem nem nagyon tudtak, de legalább elmondhatom ilyent is láttam:)
Természetesen megnéztük a Tankcsapdát a nagyszimpadnál. A fiuk hozták a jó formájukat , így jó bulit csaptak.
Számomra külön meglepetés és öröm volt, hogy idén senki nem borította a nyakamba a sörét, és egyéb italait, sőt még a lábamon is viszonylag kevesen ugráltak át.
Újabb mászkálás után megint a Bungee jumping mellett kötöttünk ki. Addig nézegettem az égből potyogó embereket, amíg megszületett az elhatározás, én is leugrom.
Természetesen sorba kellett állni, ami elég sok idő volt, de végül is megérte, még úgy is , hogy ez a várakozás alatt parázik csak igazán be az ember, hiszen van ideje végiggondolni, hogy "Úristen, már megint mibe másztam bele."
Muszáj megjegyeznem, hogy a kolleganőim nagyon jófejek voltak, és minden morgás nélkül végigvárták amíg sorra kerülök, és egy jó videót készítettek az esetről.

Végül is eljutottam addig hogy rám adták a hevedert amihez majd a kötelet rögzítik. Ezután fel kellett mászni egy asztalra, ahol a lábamra is raktak egy pántot, amihez szintén rögzítették a kötelet. Itt ért az első pici kellemetlenség, ugyan is az emelvényre mászás közben elég rendesen megszorította a golyóim a heveder ott levő része.
Végül is sikerült menetkésszé tenniük, így beszállhattam a kosárba.
Na itt kezdett el remegni a lábam:)
Én egy bátor embernek tartom magam, de a magasság azért elég rémisztő tud lenni. Próbáltam a távolba nézni, és hihetetlen szép kilátás van 50 méter magasan, be lehetett látni az egész szigetet, illetve hát a fényeit a sötétben. És amint elértük a végső helyzetet a kosár közvetlen a daru rúdja mellé került, a segítő srác bele is kapaszkodott, hogy a kosár ne billegjen annyira.
Na ekkor már le is játszódott a fejemben, ahogy én szét fogok kenődni azon a rúdon.
Mondta a srác hogy ugorhatok, és ekkor lenéztem.
Mivel éjszaka volt így lent csak a sötétséget láttam, illetve egy kis pontként,az egyébként nagy lenti kivilágított részt.
Tudatosan akartam én ugrani, hisz lent elhatároztam mindenképp ugrok, majd lépek egyet és kész.De ez lent volt, itt fent minden porcikám ellenkezett, az emberben szerintem ősi ösztönként benne van hogy nem ugrik bele a sötét mélységbe. Ekkor már forgott velem a világ, szédültem, a pulzusom az egekben lehetett.De ha már itt vagyok ugrok, így jöttem fel, próbáltam lépni egyet előre, de a lábam meg sem mozdult.A testem nem akarta.Ekkor próbáltam előre dőlni, de a kezem nem eresztette a korlátot. Végül is minden erőm összeszedtem, és erőltettem hogy ugorjak, de nem ugortam, elkezdtem leguggolni, mint mikor az ember valami párkányról mászik le óvatosan, csak itt a semmibe másztam.De persze azért nem egészen másztam, mikor a lábam sikerült berogyasztanom, közben előre is dőltem és végre elkezdtem zuhanni. Hihetetlen érzés volt ahogy az ember súlytalan zuhan a sötétségbe. Nekem akkor hosszú időnek tűnt, és már aggódtam hogy úristen a kötél mikor fog visszarántani, én csak zuhantam és zuhantam, már láttam a lenti kivilágított teret, ami vészesen közeledett, és ekkor hirtelen megálltam és elkezdtem újra emelkedni,utólag belegondolva meglepő, hogy a kötél rántását alig éreztem, de annyi élmény ért akkor , és az adrenalin is olyan sok lehetett, hogy valahol érthető, majdnem olyan magasra emelkedtem mint ahonnan indultam, ez is félelmetes volt, de nem annyira mint az első.
A következő pár fel le út alatt már teljesen biztonságban éreztem magam, és felszabadultan félelem nélkül élveztem a dolgot.
Végül is sikerült újra 2 lábbal a földre kerülnöm, és hihetetlen jó érzés volt amit átéltem, utána még percekig remegett a kezem és a lábam, de ez már nem az volt mint az elején, hanem sokkal jobb érzés.
Nagyon örülök, hogy végre kipróbáltam, és annak is, hogy sikerült legyőznöm magamban az ösztönös félelmet a zuhanás ellen, és az akaraterőm diadalmaskodott.
Nagyon jó élmény szerintem ha az ember, olyan próba elé kerül ahol magát kell legyőznie,és sikerül ,hisz ez a legnehezebb dolog, és az ugrás előtt ezt kellett megtennem. Utána a zuhanás alatt már nem volt mit tenni, ott maradt a puszta élmény, és élvezet.