A hülyék köztünk élnek

Már el is felejtettem hogy délelőttönként mennyi öreg trotty utazik a buszokon. De hát ez az ő idejük, végigtotyorogták a piacokat, megvolt az információ csere a falkatársaikkal , és most mennek haza berakni a frigóba a csirkefarhátat.
Félreértés ne essék, nem utálom én az öregeket, van pár jó fej is köztük, de azért az elég ritka, pláne a városi öregeknél, falun teljesen máshogy alakulnak a dolgok.
De itt a buszon csupa életunt, megkeseredett ábrázatú ember volt, akik összevissza totyorogtak.
Kiábrándító, hogy mi lesz egyes emberekből.
Ráadásul a többség még hülye is, balfaszkám alig bír járni, van egy rakás üres hely, de azért neki 2-szer előre és hátra végig kell botorkálni, míg megtalálja a neki tetsző helyet.
Közben elgondolkoztam, hogy lehet ennyi félresiklott életü embert látni.
Ez szerintem a társadalmi berendezkedésünkből adódik. Régen a természet megoldotta, hogy az életképtelenek, és a hülyék elöbb-utóbb kipotyogtak a sorból.
Manapság már nem kunszt leélni egy életet, még a csövesek sem halnak éhen.

Így aztán a hülyék köztünk élnek.

És a baj nem az élet leélésével van, ami nehéz, hogy az életünk jól éljük le.
És ezeket az öregeket elnézve a buszon, nem úgy néztek ki mint akiknek sikerült volna tartalommal megtölteni a földi létük.
Végignézve rajtuk hirtelen 2 kategóriába tudtam őket sorolni, az egyik a bamba hülyék, akik nem is tudják hogy már elszalasztották a lehetőségeiket, ők nem is olyan szomorúak, csak nyomorultak.
A másik kategória akik tudják, hogy elcseszték, nem sikerült elérni a céljukat, nem sok értelme volt a létüknek, és ettől olyan elkeseredettek, de talán ez az a kategória akik ennek ellenére is veszettül kapaszkodnak a nyomorúságos kis életükbe, mert ugyan tudják, hogy vége, nincs még 1 lehetőség, de azért az utolsó percig kapaszkodnak, hogy hátha mégis valami célt nyer az életük.

Én erősen bízom benne, hogy nem ilyen leszek, sőt tudom, mert ilyen életre képtelen lennék.