Amire még büszke is vagyok 2.

A másik ilyen kihívás a Balaton átúszása volt.
Én imádok strandra járni, de lusta ember lévén nem úszni, hanem csak szórakozni a vízben.
Eszembe jutott többször is, hogy azért csak át kéne úszni a Balatont, ha már ott van, de sosem gondoltam teljesen komolyan.
Aztán 2 éve minden összejött, elég sokszor beszéltem apuval a Balatonátúszásról, ő minden nap gyakorolt rá, és mondta hogy meg ne merjem próbálni hisz abban az évebn víz közelében sem voltam sokat, úgysem sikerülne. És ez az úgysem sikerülne volt a varázs szó.
Másokkal is beszéltem, és mindenki mondogatta hogy edzés nélkül kizárt, hogy át lehessen úszni.
Ezek után már vigyáztam hogy ne edzek semmit, nem is nagyon mentem úszni.
Elérkezett a Balatonátúszás napja, és pont úgy alakult, hogy otthon voltam akkor, sőt még autó is volt nálam.
Természetesen "hülye ötletem", hogy én márpedig ma átúszom a Balatont, anyuéknak is kifejtettem.Mindketten ellenkeztek, anyu szerint nem vagyok normális ha nekivágok, de ebben sok új nincs:)Apu egyenesen a seggem szétrúgását helyezte kilátásba ha belevágok.
Ennyi biztatás után én csak elmentem, kb dél körül. Persze, mert mikor menjen az ember úszni a nyílt vízre tűző napon, ha nem a legnapsütésesebb órákban:) Nem így lett tervezve de ahogy mentem regisztráltatni magam, pont szembe jött velem apu, aki már addigra átúszta a Balatont, és jött visszafele. Természetesen még egyszer megpróbált lebeszélni, de mikor látta, hogy menthetetlen vagyok, akkor csak el kezdett tanácsokat osztogatni, hogy lassan ússzak, vigyázzak magamra, stb.
Végül nekivágtam, az első pár száz méteren jól haladtam, pár embert talán még meg is előztem, aztán hirtelen rájöttem, hopp én elfáradtam:) Ekkor visszanéztem hogy mégis milyen nagyot haladtam. Végül is a parton álló emberek arcát már elég picinek láttam, úgyhogy biztos megtettem már kb 200 métert, és mindössze 5 km volt hátra.
Ezek után már óvatos duhajként kényelmes tempóban haladtam előre. Útközben átestem pár holtponton, és rengeteget úsztam háton, aminek később meg is lett a következménye.
Sőt a háton úszásnak rövidtávú hatása is volt néha. Mégpedig az, hogy egyik kezemmel erősebben evezhettem, mert ha túl sokáig nem néztem fel, hogy merre haladok, volt hogy azt vettem észre pontosan visszafele tempózok. Hát igen, mit nekem az az 5,2 km én még beleraktam pár plusz métert.
Jópár órát úsztam így, és hihetetlenül untam magam, hisz nem tudtam semmit csinálni, filóztam is miért nem osztanak a résztvevőknek vízálló mp3 lejátszót vagy valami hasonlót. Nagy magányomban rengeteg dolgot végiggondoltam, többnyire persze hülyeségeket.
Kiszámoltam pl ha minden résztvevő előttem csak 1 szer pisil a Balatonba és egy résztvevő pl 2 dl-el szaporítja a mennyiséget akkor kb hány literen kell keresztülússzak.
Végül elérkeztem az utolsó szakaszhoz, az úszók mellett voltak kb 30 méterenként hajók, amikből vizet és szőlőcukrot osztogattak az embereknek.
Egyikhez odamentem, megpihenni, és mert piszok éhes voltam, kb 3-4 marék szőlőcukrot magamba is tömtem. Ettől kicsit erőre is kaptam, és egy újabb szakasz után megint odamentem egy hajóhoz, ahol viszont nápolyit is osztogattak, abból is jópár rúddal elfogyasztottam de meg sem kottyant, úgyhogy tettem még egy szőlőcukros megállót, majd leúsztam a maradék távot.
Végül is csak megérkeztem, semmi edzés nélkül átúsztam a Balatont, de mondjuk ez meg is látszott az idő eredményen, ami több mint 5 óra úszás volt egyfolytában, kevesen voltak lassabbak:) Kicsit el is gondolkoztam, hogy lehet nem is úsztam át csak a szél fújt ide?
De azért megcsináltam és ez a lényeg. Az embereket kompokkal fuvarozták vissza a túlsó partra, a csomagjaikhoz, én már a kompon éreztem ahogy feszült a bőröm a napon, hogy ennek még fájdalmas utóélete lesz. Ami viszont meglepett, hogy fáradt voltam de izom lázam nem volt, és nem is lett, mondjuk ennél a tempónál...
Megérkezett a komp és én leszálltam és elindultam a cuccaimért.
Apu már aggódva várt, hogy mikor hoznak engem vissza, persze órákig semmit nem tudott rólam, de azért bízott benne, hogy úgyis kihalász valaki. A komppal megérkezve sikerült is elkerülni, de később összefutottunk, és gratulált, hogy megcsináltam.
Ezen is túl voltam, és bebizonyítottam, hogy az akaraterő a lényeg, és akkor meg lehet csinálni.
Az egészből annyi lett a károm, a háton úszás miatt, hogy úgy néztem ki mint egy sült rák, majd a teljes arc bőröm jó vastagon elkezdett lehámlani. Jópár napig úgy mentem dolgozni, hogy börfoszlányok csüngtek a fejemről, és kb egy horror filmben szereplő zombira emlékeztettem.
De végül is pár nap alatt lett egy vadonatúj rózsaszín arcom:)