Fogócska

Erdélyben voltunk unokatestvéreimmel.
Meleg nyári nap volt, és lovaskocsival kimentünk a nagyszüleim birtokára. A főutról lekanyarodva egy agyagos úton kellett menni. Mi leszáltunk a lovaskocsirol , mert épp sétálni támadt kedvünk. Közben beszélgettünk, és egyik unokatestvéremnek nem tetszett amit épp mondtam, ezért gondolta megleckéztet, de én elszaladtam, ő utánam. Már majdnem elkapott, amikor az úton egy sötétebb folt volt, amit én átugrottam, ő belelépett, és elcsúszva pont beleesett. Jobban megnézve a foltot rájöttünk hogy az elöttünk haladó ló könnyített magán.
Mi roppant viccesnek találtuk, kivéve azt az unokatesóm aki beleesett.