A kovácsnál

Nagyszüleimnek Erdélyben többféle állatuk van, többek között lovuk is.
Mikor ott voltam épp volt egy másfél éves csikó is. Úgy alakult hogy a lovat el kellett vinni a kovácshoz patkoltatni. Nagypapám vitte a nagy lovat, én a csikót. Már maga a patkolás is érdekes egy művelet, de azt látni kell. Sikeresen túl voltunk rajta, habár a csikóval néha meggyűlt a bajom, mert nem szerette ha nem lehet közvetlen az anyja mellett.
Hazafelé vezettük a lovakat, és közben én elkalandoztam, és lemaradtunk az anya lótól. A csikónak ez nem tetszett, és ezt úgy juttatta kifejezésre, hogy elkezdett ugrabugrálni, és egy hirtelen mozdulattal kirántotta a kezemből a kötelét. Mivel a kötél kicsúszott a kezemből, így pont elém került, ahhol egy ilyen ugrásánál szépen hasba is talált. Ennek hatására én fogtam magam és repültem kb másfél métert hátrafele.
Szerencsére a csikón még nem volt patkó, és nem is volt még túl nagy, így pár nap has fájáson kívül semmi bajom nem lett, és a csikó is csak az anyjáig szaladt.
Ezek után már figyeltem miközben hazavezettük a lovakat.